Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Fettich Nándor: A bánhalmi avar leletekről

később nagy hasznát vesszük. Ezek a harcosok így nem közönséges emberek, hanem mondai hősök... Közel áll a valósághoz az a megfigyelésük is, hogy „a sárkány mintegy a fában benne él" (i. m. 171.). A pávasárkányos jelenet értelmét az eredeti darab behatóbb vizsgálata alapján igyekszem meghatározni. Ez nem ütközik nagyobb nehézségekbe. Funkciójának meghatározása azonban a régiségtudomány legnehe­zebb, ma még teljesen tisztázatlan feladatai közé tarto­zik. Mégis el kell kezdenünk az idevágó vizsgálatot és megfelelő módszert kell találnunk a kérdés tanulmá­nyozásához. Először is revízió alá kell vennünk a pávasárkányos jelenet eddigi meghatározásait. A szíjvég fő nézeti ol­dala a ma rosszabb állapotban megmaradt 1. kép 1 alatt látható teljesebb díszítésű volt. A másik oldalon (1 a) a szíj megerősítésére szabadon lévő téglalap alakú bemélyedést hagytak s itt a szíj végét ma is meglévő téglalap alakú (ma már töredékes) bronzle­mezzel szorították meg. Ez nagyon rontotta a művé­szi hatást, ezért került ez az oldal hátulra. Ez a pri­mitív megoldás jellemző a kezdeti állapotra, amikor még nem alakult ki megfelelő megoldás a szíj meg­erősítésére. Az apró köröcskékkel díszített keretben három alak foglal helyet: két „lovas" lándzsás harcos, közöttük pedig egy fantasztikus állatalak. Az eddigi meghatározások szerint a harcosok a középső alakra támadnak és azt meg akarják ölni. Ez a tévedés ab­ból adódott, hogy az egyik „lovas" előre szegezi lán­dzsáját, a másik pedig úgy viszi a lándzsáját, hogy annak hegye hátul van. így véletlenül a lándzsák he­gye a középső állatalak felé irányul ugyan, de ebből még nem következik, hogy a „lovasok" lándzsájukkal a középső alakot le akarnák döfni. Ugyanis mindkét „lovas"-nak ezen alak felé kellene fordulnia, ha ezt le akarnák szúrni. Az elülső „lovas" azonban éppen az ellenkező irányban van ábrázolva, ami a szíjvég hátsó oldalán épebben megmaradt ábrázolás váll- és térdrészletén világosan kivehető. Mivel a középső ál­latalak feje éppen ebbe az irányba néz, a vele való küzdelem esetén azt lehetne várnunk, hogy az elülső „lovas alakja a legyőzendő" ellenség felé forduljon. Ennek azonban nyoma sincs: mindhárom alak ugyan­abba az irányba tart. Egyébként is a fő nézeti oldalon (1. kép 1) a lándzsák hegye nem látszik, pedig ha a lándzsák azt a szerepet játszották volna, hogy he­gyükkel a sárkányt döfjék, akkor ez a szíjvég fő né­zeti oldalán nem maradt volna el. Küzdelemről tehát szó sem lehet. A „lovasok" nem lovon ülnek, hanem az egyik ­amint az első publikáció már megállapította - macska­szerű, hosszú karmos állaton ül. A másiknak állatalak­ján szintén hosszú karmos lábfejeket lehet látni. Mivel a viaszban való mintázás a hátsó „lovasnál" kezdő­dött, az első „lovas" alakjának kidolgozására nem ma­radt elég hely. Állatjának mellső része méretben is aránytalanul kicsire sikerült. A két mellső láb éppen hogy jelezve van. A fej is aránytalanul kicsiny és jelleg­telen. Mindazonáltal kétségtelen, hogy itt sem lóról van szó, hanem hosszú karmos állatalakról, amelyen a harcos lovagló ülésben ül, fejjel előre, vállán lándzsájá­val. Lándzsájának csúcsa nincs beleszúrva a mögötte lévő állat-alak szájába, hanem annak feje előtt van. Utóbbinak szája lejjebbre esik és a lándzsa vége alatt a nyelvével együtt jól látszik. A hátsó harcos lándzsáját harcra készen tartja: csúcsával előre. De ez sem az ál­latot akarja leszúrni, hanem csak harci készületben van. A hátsó oldal kidolgozásából következtetve az ala­kok ruházata részletesen ki lehetett dolgozva. Az elül­ső oldalon ebből az elrozsdásodás miatt más semmit sem lehet látni. Annál érdekesebb a hátsó oldal; Az elülső „lovasnak" csíkos ruhája volt, a hátsónak pe­dig a nadrágja bemélyített háromszögekből képzett mintával van díszítve. Öve (vagy kabátjának alsó széle)? szintén jelölve van. A pávasárkány tollazata az elülső oldalon részletesebben volt kidolgozva. Far­kának tollazata itt gazdagon van részletezve. Feje sti­lizált farkasfejre emlékeztet. Lábait nyugodtan tartja. Az apró köröcskék egész testét, sőt a hátsó oldalon a farkát is beborítják. Megjegyzendő, hogy a „lova­sokról" ez a pontokkal való díszítés hiányzik. Ez a fantasztikus pávasárkány szalagcsokorral díszített zászlórúdra van erősítve. Az első publikációk is ész­revették, hogy e sárkány és a „fa" szorosan összetar­toznak. A csokor szalagjának szabadon maradt végeit a szél lobogtatja. A zászlórúd a római hadsereg ha­dijelvényeinek (signum, vexillum) rúdjához hasonlóan sűrűn egymás fölött karikákkal, illetőleg karikás ko­rongokkal van díszítve. Ezekről jó áttekintést kapunk A. V. Domaszewski munkájában: Die Fahnen im römischen Heere, Wien, 1885. 35. sk. 12-52. képek által. Sírköveken, a Trajanus-oszlopon, érmeken stb. gyakran találkozunk ábrázolásaival, bár a bokréta és a pávasárkány ebben a perzsa stilizálásban arra mutat, hogy nem közvetlenül római mintakép átvéte­léről van szó. A nyitott szájú sárkány, mint Pauly­Wissowa: Real-Enz., Draco címszó alatt olvasható (1633. sk.), ősi hadijelvény keleten; az indusoknál, perzsáknál, párthusoknál, szkítáknál használata elter­jedt volt. A nagyszíjvég jelenete tehát felvonuló harcosokat ábrázol bokrétás zászlórúdra erősített sárkány segítő kíséretében. E harcosok nem közönséges emberek, hanem - amint az első publikációk megállapították ­mitikus hősök. A hátsó harcos párducon ül; az elsőnek állatja szintén lehet párduc (teste a karmos lábakkal erre vall). A pávasárkányos jelenet meghatározásával össze­függ a további kérdés, hogy milyen szerepet játszott ez a jelenet az avar lovasvitéz övének nagyszíjvégén, volt-e valami különös jelentősége viselőjének szemé­ben, vagy - mint Cs. Sós Ágnes írja - az egész az előt­tünk még sok tekintetben kevéssé ismert avar hitvilág­gal állhat-e kapcsolatban. A régészek a minták funkciójának kérdését még nem vették módszeres vizsgálat alá, Györffy György pedig, mint történész (Tanulmányok a magyar állam eredetéről, 1959 munkájában 114. sk. és dolgozatai­ban) saját elképzelése szerint - nem minden siker nél­kül - használta fel ezeket a mintákat, mintha a kérdés meg lenne oldva. 124

Next

/
Oldalképek
Tartalom