Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

tett „Onglos" e területen keresendő. Onglos lokalizálása kérdéséhez legutóbb Id. P. Diaconu: Le probléme de la localisation de l'Onglos. Dacia 14 (1970) 325-334; Iv. Bozilov: Kám istoriceskata geografija na Severozapad­noto Öernomorie. Izvestija na Narodnija Muzeja 11 (Várna 1975) 27-36. 166 Artamonov (1974) 252-253; Rusanova (1978) 115. 167 Az avarokkal való kapcsolatokra a szovjet irodalomban tudtommal Korzuhina (1955) 78. mutatott rá először. Pastirske pusztulásának korát Id. Ajbabin 71-72; Arta­monov (1962) 250. A pastirskei típusú kerámiát az általa ős-szlávnak tartott pen'kovkaitól eltérőnek tartja Smi­lenko (1975) 94-75. A sztyeppéi komponensről Sedov (1979) 120-121; Prihodnjuk 119; Baran 30 (V. D. Ba­ran szíves szóbeli közlése szerint a pastirskei típusú emlékek kb. 50%-ban tekinthetők sztyeppéi jellegűek­nek); Kumatowska 30. 168 O. 0. Prihodnjuk: Arheologiöni rozvidky v Porossi. Arh. 31 (1979) 91. Fig. 6, 20-26. 168a Férfi- és női díszek (öweretek, nyaklánc), ide sorolom a csillagdíszes fülbevalókat, a (maszkos) fibulák viseletét, keresztek, solidusok, díszkanál és edények - joggal ve­tődik hát fel a kérdés: „honnan ez a... bizánci ékszerbő­ség? ... Kuvrat évtizedeken át bizánci szövetségben élt bolgárjai azok, akikre ilyen szoros bizánci kapcsolatok jellemzők lehetnek. [Bóna (1970) 260.] - Kuvrat bizánci kapcsolataihoz Id. Nicephoros patriarcha (Lipáic 359, 363.), és Nikiu-i János (The Chronicle of John, Bishop of Nikiu. Translated by R. H. Charles. London-Oxford 1916. 197.) vonatkozó helyeit. - A Dnyeszter-vidék tár­gyalásánál a legtöbbször megfeledkeznek a Zalesie-i és Krylos-i kincsről [N. Fettich: Archäologische Studien zur Geschichte der späthunnischen Metallkunst. Arch. Hung. 31 (1951), Ugrin E.: Le trésor de Zalésie (kézirat) Louvain-La Neuve 1980, V. V. Kropotkin: Vizantijskaja őasa iz krylosskogo klada VII v. Viz. Vrem. 31 (1971) 194-195. Az Artamonov (1974) 248. által említett Hom­jakovo-i kincs közleményét időközben megtaláltam; P. Bienkowski: О skarbie srebrnym z Choniakowa na Wofyniu. Swiatowit 13 (1929) 149-181.]. A Krylos-i lele­tet Alföldi A. kutrigurnak [Zur Bestimmung der Awaren­funde. ESA (1934) 300-301.], Kurzuhina (1955) 78. avarnak, Bóna (1971) 273. onogur-bolgárnak, Fettich N. a Martinovka-i és Hacki-i stb. leletekkel együtt kutri­gurnak és keleti szlávnak tartja (Vestiges archéologiques slaves de l'époque des grandes migrations dans le bassin de Carpathes - relations koutourgoures. in Con­ference 85.). E kincseket tudtommal egyedül Artamo­nov tárgyalta együtt a VII. sz.-i Közép-Dnyeper menti sztyeppéi típusú leletekkel (Id. fent idézett cikke). Ajba­bin 71. úgy véli, hogy a martinovkai típusú kincseket a Pastirske-i kerámiával jelzett nép rejtette el a kazárok elől. 168b A pen'kovka-i kultúrával kapcsolatban itt tárgyalt kérdé­sekről újabb véleményem Id. Bálint (kézirat). 169 I. P. Rusanova: Kurgany poljan X-XII w. Moskva 1966. Taf. 18; O. V. Suhobokov: Slavjane dneprovskogo Le­voberez'ja. Kiev 1973, 19. 4. 170 Rusanova: (1976) 111-112; Sedov (1979) 119-125. 171 Z. Kumatowska: Die „Sclaveni" im Lichte der archäolo­gischen Quellen. Arch. Pol. 15 (1974) 52, Abb. 1; Kuma­towska 26. 172 Sedov (1972) 127. 173 M. I. Artamonov: Étniceskata prinadleznost i istoriöes­koto znacenie na pastirskata kultúra. Arheologija (Sofia) 11 (1969) 1-9; idem: Slavjane i bulgary v Podneprov'e. Berichte über den II. Internationalen Kongress für slawi­schen Archäologie I. Berlin 1970. 119-132; Artamonov (1962)249-250. 174 P. N. Tret'jakov: Cto takoe „pastyrskaja kul'tura"? Sov Arh 1971. 4. 102-113. 175 Id. 139. j. és Bóna (1971) 309. 176 Magna Bolgaria történeti és régészeti problémáiról jó összefoglalás: Artamonov (1962) 157-169. A főbb for­rások és az irodalöm rövid összefoglalása: Szádeczky­Kardoss 267-274. 177 1971-ben került napvilágra a VII. sz.-i Kárpát-medencei avarok eddig leggazdagabb (kagáni?) sírlelete, melynek több darabja egyrészt a Mala perescepino-i emlékeknek jó párhuzama, másrészt biztosan bizánci eredetű, Id. Tóth (1972) 178 Id. 165. j. 178a Ez így persze némi leegyszerűsítése volt a problémá­nak. A Mala pereéöepino-i sír és köre ui. a VII. sz. kö­zepe tájáról való, míg a pen'kovka-i kultúra kezdete egy évszázaddal korábbról. 178b E „kapcsolat" természetesen nem etnikai azonosságot jelenthet. 179 A Mala pereéőepino-i és Zaőepilovka-i sírok pénzmellék­leteiről Id. Kropotkin 36-47. Kevéssé ismert a szakiro­dalomban N. Bauer rendkívül jelentős felismerése, hogy II. Constans (641-668) és fia közös pénzverése 654 előtt kezdődhetett el, azaz e leletek zárópénzei 641-654 kö­zött készülhettek, Id. Bauer 228. (Id. még jelen cikkem 191. jegyzetét.) E kronológiai adat mellett történetileg nem kevésbé jelentős az, amelyre szintén ő és az ő nyo­mában Ph. Grierson felhívta a figyelmet (Cataloque of the Byzantine Coins in the Dumberton Oaks Collection and in the Whittemore Collection. II. 1. Washington 1968, 9.). Az utóbbi szerint az említett leletben lettek volna olyan solidusok is, melyek súlya a szokásosakénak két és félszerese; 11,19 és 11,13 gr. Bár e túlsúlyos solidu­sok kérdésében végleges, megnyugtató információt máig sem (1985) sikerült beszereznem, feltevésem sze­rint - mivel a súlyadatok Kropotkin katalógusából hiá­nyoznak - nem felesleges a Z. A. L'vovától (Ermitázs) levélben kapott súlyadatokat itt közzéadnom. L'vova ­akinek fáradozásáért köszönetet mondok - a leltárkönyv bejegyzéseit az alábbiakban közölte: 1. Heracleios és fia, 1930/19-20. lelt. sz. 2 db11,12 és 11,18 gr, 2. He­racleios és két fia, 1930/21. lelt. sz., 1 db, 3,7 gr, 3. He­racleios, Phocas és II. Constans 34 pénzéből összeállí­tott nyaklánc, 1930/22. lelt. sz. összesen 127,74 gr, 4. Heracleios 2 pénze, csüngőkkel, 1920/23 lelt. sz., össze­sen 28,42 gr, 5. Heracleios és II. Constans 9 pénzeiből összeállított nyaklánctöredék, 1930/24. sz., összesen 76,92 gr, 6. 3 db bizánci pénz (?) 1930/25. lelt, sz., összesen 20,83 gr, 7. bizánci pénzek, egyikben zöld pasztaberakás, 1930/26. lelt. sz. 12,39 gr. [Fényképüket és meghatározásukat Id. Kropotkin Fig. 15-16; Bauer id. mű 227; a súlyadatokat időközben Erdélyi (1982) 35. is közzéadta.] Mindez együtt arra mutat, hogy a Dnye­per-vidéken olyan nomád előkelők éltek, akik a 650-es évek elején a Heracleios-szal jó barátságban állt Kuvrat bukása után is kitűnő viszonyt tartottak fent Bizánccal. A császár minden valószínűség szerint számukra veretett egyedi, azaz a mindennapi forgalomban használhatatlan súlyú (túlsúlyos és könnyű) solidusokat. Itt jegyzendő meg, hogy Grierson id. mű 18. szerint a nemesvarbóki (Zemianky vrbovok, Csehszl.) leletben ilyen alkalmi veret is lett volna - e kincset a Mala perescepino-i és Taóepi­lovka-i sír megásásával egyidőben rejtették el. - A pe­resóepino-i kör pénzmellékletei kérdésében A. I. Seme­nov-nak köszönhetően időközben jelentős előrelépés történt. A Mala perescepino-i túlsúlyos solidusok meg­léte megerősítést nyert, a Novye senzary-ban találtakról végleg fény derült a közel félévszázados félreértésre, Id. A. I. Semenov: К rekonstrukcii sóstava kompleksov pe­114

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom