Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében: I. Szolnok térképes, rajzos ábrázolásai és topográfiai képe 1685-től 1810-ig

amely hat nappal a kuruc ostrom előtt készült a szolnoki várról (6. kép). „Descriptio von der Festung Zollnok."

25 A barokkos, cikornyás német szöveg kiolvasása nem könnyű feladat, mégis emeljük ki néhány fontosabb részletét. A bevezetőben - szokásos módon - leírja, hogy Szolnok a Tisza és a Zagyva (Zandwa) folyók mellett fekszik, Szegedtől 12, Kecskeméttől 6 és Jászberénytől, a jászok főhelyétől 5 mérföldnyire... A vár kicsi és megvan erősítve három, földből készült, szabálytalan alakú bástyával, és a Tisza felé két oldalozó művel van ellátva, amelyen még többé kevésbé állnak a régi palliszádák: van két kapuja; és egy szállás három ferences atya és egy laikus részére, mellette a templom. De van még ebben a helységben egy lakóépület a parancsnokhelyettes és a kapitány részére, akik a budai főparancsnokságtól függnek, ahonnan erősítésül egy hadnagy vezetésével száz embert vezényeltek ide; a kaszárnya meglehetősen romos állapotban található, van még egy katonai gyakorlótér is, ahol 3-tól 5 századnyi katona elhelyezhető -; a továbbiakban arról szól, hogy - a Tisza és a Zagyva magas vízállásánál az erődítményjói védhető, de most, mivel a töltés, amivel a Zagyva vizét duzzasztani szokták, romos állapotú, kevésbé, de a vár árkait csinálják. A sószállítás most nem gyakori, ritkán érkeznek a határról, Máramarosból tutajok a sóhivatalba. Végezetül megállapítja, nincs a település olyan állapotban a várat megtekintve, hogy erős vár ne lehetne. A kuruc seregek 1703. szeptember 10-én Szolnok alá érkeztek ; szerencséjük is volt a Zagyva alacsony vízállásával, de fel is ismerték, hogy ez a vár gyenge pontja. így tizenegy napi ostrom után, szeptember 21-én a várat elfoglalták, pedig - a védőkkel ellentétben - a támadó kuruc csapatok ágyúkkal sem rendelkeztek. A gyors hírszolgálatra jellemző, hogy Bajtay István ágens már szeptember 22-én jelenti Pestről Koháry Istvánnak: „Ez elmúlt étszaka Szolnok várát kétezer kurucz megvette, az benne lévőket - mind magyart s mind németet - összevágott, nyert el 21 ágyút, puskaport s lövőszerszámot, 40000 kősót... az ki Szolnokot megvette, Borbély Balázsnak neveztetik."

26 Rákóczi az elfoglalt Szolnokot generalátus székhelyévé tette. Várának megvizsgálására francia hadmérnököt küldött ki 1704-ben. Az alább közölt egykori iratok igazolják, hogy nagyszabású erődítési munkák indultak, amelynek 1705-ös állapotát feltüntető rajzát Károlyi Sándor 1705. október 4-én, Szolnokról Rákóczinak küldött leveléből adta közre Thaly Kálmán.

27 A tervrajz (7. kép) egy félig kész várat mutat, készítője hadmérnök lehetett; érdemes tehát ezt részletesebben megismerni. Készítésének magyarázatául Thaly Kálmán megjegyzi, hogy Herbeville vezetésével a császári főhadsereg Erdély megsegítésére indult 1705-ben, az ősz kezdetekor. Nem lehetett tudni, hogy az Erdélybe a Szolnokon át vezető legrövidebb utat választja-e, vagy Szeged felé kerül. Ezért jött Károlyi hadaival Szolnokra, ahol siettette a vár építési munkáit. S mivel közben kitűnt, hogy Herbeville seregei elkerülték Szolnokot (ebben segített Bottyán János is meg-megújuló támadásaival), a fejedelemnek írt levelében részletesen beszámol a vár állapotáról: ,,Ha Ngod [Nagyságod] méltóságának, Kegyelmes Uram, unalmára nem lészen: ezen Szolnok várának constitutiójárúl [állapotáról] csekély ítéletemet elmondom, és [a tervrajzot] alázatosan idecsatolom. A nro 1. ad nrum 2. holott kapuhely hagyatott, fundamentaliter [alapjaiban] kész és perfectióban [befejezve] vagyon. A nro 2. az mostani kapuig, azon linea hasonlóképen perfectióban vagyon, ad nrum 3. A nro 3. ad 4-tum az bástyáig semmirekellő; az bástyája is nem pro defensione [védelemre] való. A nro 4-to ad 5-tum semmi egyéb nincsen az Tisza.felől, hanem egy sor fenyőfa-palizáta, minden földtöltés nélkül -, úgy, hogy az Tiszán túl való partról ágyúval, apró puskával az ellenség az egész tractuson keresztül általlőhet az váron, hogy az praemittált numerusokon [előző számokon] és jó bástyákon s erősségben sem járhat ember. A nro 5. usque ad 6-tum, az holott most az kapu vagyon, noha földhányások vannak; de regularitás semmi sem lévén az praemittált oldalához való, csak most tataroztattam; semmirekellő. A nro 6. ad 7-mum az lineáig éppen semmirekellő, hanem most igazgattatom, de csak tiszaháti módra, árok formára. Ezen belső erősségnek, Kegyelmes Uram, az mely darab híjjá vagyon, az ingenier opiniója [véleménye] szerint az idén semmiképen el nem készül; mindazáltal a nro 4-to ad 5-tum az palizáták mellé, Ngod resolutiójáig, hogy földtöltés vettessék, meghagytam. Belül az várban se prófontház, se kemencze nem volt; mindeniket helyben állítottam. Csak ezen belső helynek extrema defensiójára [végsőkig való oltalmára] megkívántatik 2000 ember; annak, elgondolhatja Ngod, élelmeztetésére azon esetben mennyi kívántatik, úgy requisitumi (hadi szerei). Hát, ha Ngod ingenieri szerint ezen (belső) erősségen kívül való hidak, gátak oltalmazását elgondolja az ember s úgy retirádájit [visszavonuló helyeit]: mennyivel több kell? - azt is leírhatnám, mert tíz ujjamon vagyon. De, azt bánom, Kegyelmes Uram, hogy Ngodnak papiroson mindent eleiben visznek: in rerum natura [a valóságban pedig] semmi sincsen ; másnak megyén az feje főzti belőle! Én töttem, amit tehettem. Minemű dispositióval hagyom Prinyi Miklós bátyámuramat [Perényi Miklós szolnoki várparancsnok], azt is accludálom [mellékelem]. Az fellyebb írtakból ezen helynek rosszaságát és haszontalan constitutióját Ngod kegyeimessen általláthatja. Az ellenség nem mindenkor mellőzi így el; vagy épüljön -, vagy romoljon el, ne legyen métellyé [búvóhellyé] az pusztaiaknak! Ha penig meg kell épülni, Ngod vele ne késsék; assecurálom [biztosítom]: oly erősség lehet, hogy cum provisione [élelemmel ellátva] nagyot használhat. Sőt megmérvén az Tiszát, bástyái alatt malmai is lehetnek. Munka nélkül semmi sem lehet, de avval Isten segítségébűi minden! Consideratióra [meggondolásra] való az is, hogy a had ruhátalan, az várban még csak a commendánsnak való téli quártélya sincsen, annyival inkább az többinek -, akkor kell pedig az nagyobb vigyázás, mert az (befagyott) Tisza nem bástya, hanem az ellenségnek hídja. Én elmegyek (Herbeville elé a Tiszántúlra); Ngod bizza arra, kire akarja: Álljon kegyelmes dispositiójában!" ,,P. S. Az midőn, Kegyelmes Uram, ezen hidat itt elvégeztettem volt; Tokajnál is parancsoltam volt készíttetni, úgy hiszem, hogy kész is; Ngod parancsolhat általkötésérűl. Az vár alatt való palizáták már készek, az híd előtt való sáncz is ma elkészül; holnap az belső vár bástyájához fogatok, az Tiszaparton az kapu mellett valóhoz. (5. sz.)" Károlyi Sándor levelében a szolnoki vár építésén dolgozó mérnök nevét nem említi, ezt az alább közölt iratok világítják meg számunkra. A „Prothocolon Ecclesiae Szolnokiano reformatae..." latin című, de magyar szövegű jegyzőkönyvben a szolnoki ref. egyház 1705-1706-os életére találunk anyagot. A jegyzőkönyvet Dobozi István debreceni főbírótól kapták és Seres György szolnoki harmincados írása tölt meg benne félszáz oldalt. Tanulmányunkhoz most az építési és települési adatokat emeljük ki belőle. 1705. március 11-én Szolnokra érkezett a prédikátor, ,,... a lakásra való alkalmatosságul az várban az víz-kapun alól levő sorházak közül a második ház, holott is alkalmas ideig az istenicultus celebráltatott. De mivel azon ház arra nem igen levén alkalmatos, helyeink is szabadulván naponként az ellenségnek félelme alól; transferáltuk [áttettük] prédikátorunkat az budai kapun kívül, az városon levő, azelőtt cameralis német tiszté, mostan pedig kglmes urunk annuentiájából [beleegyezés] parochialis residentiának elfoglalt házban. Úgy az istentiszteletnek naponként leendő véghezvitelére ugyanazon háznak szomszédságában levő házat (ki is német tiszté volt) accomodáltuk (alkalmaztuk) ..." 168