Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

B. Szatmári Sarolta: Avar temető- és telepásatás Tatabánya-Alsógalla mellett

két bolygatatlan és több bolygatott sírban megtaláltuk. A 97-es és 100. sír a korai keskeny merevítős íjak típusa, melyet a váz bal oldalára helyeztek el, jobb oldalt a 97. sírban a tegez sötét foltja is kivehető volt. Több korai sírban voltak széles tollú, háromélű nyílhegyek, egy korai sírban (113.) fokos, egy sírban szekerce. A koraavarkori szürke kerámia egyetlen példánya a 128. bolygatott sírban kiöntőcsöves, nagyon szép nagyméretű edény, már törött peremmel került a sírba. Részben a korai sírok közé, köré, részben a dombon felfelé, DK-felé haladva temetkezett a „második avar hullám" népe, melynek emlékanyaga az utóbbi évek kutatásai alapján mind léletanyagában, mind történeti adataiban egyre pontosabban körvonalazódik.™ A korszak jellemző tárgytípusai gazdagon jelentkeznek temetőnk sírjaiban. A női sírok közül a 75. sír granulációs díszű aranyfülbevalójának legszebb párhuzamai az alattyáni 233-as és a 604. férfisír leletei, valamint a jánoshidai 180. sír fülbevalópárja.

31 Az ezüst fülbevalók szép példája a 38. sír bordázott, kerek karikájú, hengeres, majd gömbben végződő granulációs darabja, másikból csak a karika egy darabja maradt meg. Analógiája az alattyáni 85. sír

32 fülbevalója. Az óriási gömbökből összeforrasztott granulációdíszes ezüst fülbevalótípus számos példányának töredékét, általában felső 3 gömbjét találtuk meg néhány sírban, egy pompás teljes csüngőjű, kicsit sérült példány került elő a 183. sírból. Ugyanilyen az alsógelléri 232. sír fülbevalója, de a 20. sír töredéke és a párkányi temető 20. sírjának leletei.

33 Másik eddig előkerült arany fülbevalópárunk a 291. férfisírból való. A fülbevaló egy nagyobb gömbre forrasztott 3 kis gömböcske. A nyak táján 4 szem gyöngy volt, a derékon kettős sorban gyöngyözött peremű, középen kőbetétet utánzó négyszögletes veretek és sima, lemezes nagy szíj vég. Vaskarika, vascsat és bronz horog volt még a sír lelete. A kőberakást utánzó préselt veretek számos analógiáját ismerjük

34 temetőnkben. Érdekes másik, egyszerűbb típusa a 131. sír egyik négyszögletes vereté,^ amelynek hasonmása a gátéri 51. sírban került elő. Másik darabja egy négyzethálós, préselt példány. A korszakba sorolható temetőnk egyik legérdekesebb tárgyát magába rejtő 288. sír is. Ebben bolygatatlan, de rossz csontanyagú váz mellett a bal comb külső oldalánál csontból készült kettős síp került elő. 1 x 1 cm vastag, négyzetes átmetszetű, 19 cm hosszú, ötlukú síp. Kísérő lelete egy jobb kéz mellett elhelyezett vaskés, két préselt, négykarélyos, bronzveret, a lábnál állatcsont. A csontsípok igen ritkán fordulnak elő az avar temetőkben. Az alattyáni temetőben viszont két sírban is előfordult. (285, 477.) Kovrig Ilona az addig előkerült darabokat ismerteti,

36 ilyenek a jánoshidai,

37 bjelo-brdo-i.

38 Ezekben a sírokban általában kevés tárgy van, ezek is vascsatok, karikák. A sírok egy része férfi (Alattyán, Jánoshida, Bjelo-Brdo). Alattyán 477, női sír volt. A zenetörténeti irodalom számára oly érdekes leletcsoporttal kapcsolatban számos elképzelés látott napvilágot.

39 Annak, hogy a helyi őslakossággal lenne kapcsolatban, ellentmond, hogy nem az egészen korai korszak jellemzője. Kovrig Ilona szerint a sírok szegénysége miatt nem hozható kapcsolatba a sámánokkal sem.

40 Három sírban került elő kétsoros csontfésű, egyben a vállnál (feltehetően hajban volt), másik sírban a jobb felkarcsont mellett, harmadik sírban (ez női sír volt) tarsolyban, bizánci csatokkal, törött római fibulákkal. A római bronztárgyak, veretek, fibulák - (térdfibulától a hagymafejesig) elég nagy számban kerülnek elő temetőnkben tarsolyból. Valószínűleg nemcsak alapanyagként szerepelt, hanem csereértékként is talán.

41 10. kép: Övveretek a 131. sírból A dombtető DK-i oldalán a már VIII. századra jellemző sírok következnek. A temető felső, különálló széle e korszak szegényebb sírjait, a nagyon sűrű, D-i széle gazdagabb sírokat rejtette magába. A női sírokban dinnyemaggyöngyök, esztergályozott tűtartók, többszörösen tekert bronzgyűrűk, gömbtestű orsógombok kerültek elő. Két együtt eltemetett férfi és nő sírja került elő. Nagyobb számban fordulnak elő a sírokban edények. Nagyon sok sír deréktáján kölest találtunk. Ebben a sírcsoportban három öntött övgarnitúrát viselő férfisírt tártunk fel eddig. A 246. sír bolygatatlan volt, feje mellére csúszott. Övének griffes áttört veretei közül csak kettő volt ép, háromnak csüngője hiányzott. Az övcsatnak csak a griffes hátsó vereté volt meg, téglányos csatja hiányzott. A szíjvégek, lukvédők sírbeli helyzetéből arra következtethetünk, hogy az övcsatot a sírba bal felől kapcsolódva tették be, a nagyszíjvég a jobb combcsont mellett került elő, díszítése ötször csavarodó, három ágban véződő inda, az inda belsejében rovátkolt díszítéssel. Kisszíjvégei közül kettő tömörlapú, három csavarodású palmetta szerű levéllel. Egyik hibás öntvény. Az öv rekonstruált formáját elkészítettük. Tudjuk, hogy hiányos öv, bár nincs biztos adatunk, hogy veretben hány darabnak kell lenni e típusból, teljes garnitúra esetében. (Ez a veretek nagyságától, 5-12-ig is terjedhet megfigyeléseink szerint.)

42 Bár az öv hiányos volt, mégis az összecsatolást imitálva tették a halott derekára. A 251. férfisírban az övet a derékról lejjebb húzva találtuk. Derekán egy vascsattal kapcsolódó derékszíj is volt, amelyről vaskése, csiholója egy vasláncon függött. Az övet öntött sugaras díszítésű bronzkorongok díszítették, áttört lukvédői voltak, két kis mellékszíján egyszerű, két nittel felerősített veretek. A Baranya megyei kékesdi temető 125. és a 176. sírjaiból kerültek elő ugyanilyen korongos díszű, de más szíjvég megoldású övek.

43 198l-es ásatási szakaszunk első váza, a 252. szintén gazdag öntött övgarnitúrával volt eltemetve. Veretei a 3-as csoportokban elhelyezett, áttört, keskeny csüngők, az oldalszíjakon díszítetlen, pajzsalakú véretekkel, laposindás nagy és kisszíjvégekkel. (Az öv teljesen rekonstruálható.) A sírban egy nagyméretű vaskés, egy jobbról balra csatolódó vascsat került elő. A díszes övet balról jobbra csatolták, a nagy szíjvég jobb oldalon volt. Az öv számos párhuzama közül hasonló a Szellő-i temető 9-es

44 és 69. sírjának veretsora, csak szíjvégei ezeknek ún. „liliomos" áttört díszítésűek. A sír végében, a lábnál a temetőben eddig még egyetlen sárga korongolt gömbölyded füles bögre került elő. Az eddigi verettípusok alapján már a VIII. század végéig biztosan használt temetőrész IX. századra kinyúló használatát bizonyítják még néhány női és gyermeksír tekercselt végű és pödrött S végű fülbevalója, többtagú, nagyszemű dinnyemaggyöngyei.

4, A teljes feltárásig korai a temető belső renszerével, társadalmi struktúrájával foglalkozni. A temető eddig feltárt részének formája, sűrűsödései alapján úgy véljük, hogy kb. a fél sírszámmal rendelkezünk, s mivel ebben mindhárom nagy kronológiai csoport csaknem arányosan képviselt, anynyit bizton megállapíthatunk, hogy a temetőt csaknem két évs/ jilig használták. 71