Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Novák László: Adatok a mezővárosi hiedelem- és szokáskultúrához a XVII-XVIII. századból

forintra büntessék az ollyan káromkodót... ha arról sem tanul az káromkodó s másszor is abban tapasztaltatik pálczázzák meg és ötszázat üssenek rajta minden irgalmasság kivét. Ha harmadszoris, akkor aztán megfogják és viczeispán uram kezéhez vigyék, és viczeispán uram egyetértvén az földes uraival ugyan az földes ur székin halállal büntetődjék". A nemesek sem képeztek kivételt: „ha urak avagy nemesek közül valaki ugy káromkodik tehát szabad legyen viczeispán uramnak vármegye kibocsátó levele nélkül is, minden törvényes orvosságot félretévén, jószágából huszonöt forintig eleget tenni, másodszor ötven forintig. Harmadszor pedig idéztessék az nemes vármegyére s meghaljon érette".24 A XVII. században sem enyhült a szigor a káromkodók dolgában. Nagykőrös mezőváros 1747. évi statútumai is megtorlást helyeztek kilátásba. Ha valakit ezért törvény elé állítottak, első ízben ötven, második alkalommal száz pálca ütésekre ítélték. Ha harmadszor is káromkodott, Pest vármegye tömlöcébe vitték, ahol életével kellett lakolnia.^ A veszekedéseket, civakodást, paráználkodást is igen szigorúan büntették. A török világban, ha paráznaság bűnébe esett az asszony, a törököknek adta át a magisztrátus. 1638-ban Szabó István felesége keveredett gyanúba Erdős Istókkal. Átadták a töröknek, de a férj nem tudta bebizonyítani felesége vétkességét, ezért a három város törvényszéke arra ítélte a férjet, hogy váltsa ki feleségét a török fogságból. Kiszabadulva az aszszony, ismét viszonyt folytatott Erdős Istókkal. Ezért újra török fogságra ítélték, s onnani szabadulását a szeretőjének tették kötelezővé^ 1651-ben ismét paráznaság dolgában ült össze Kőrösön a három város bírósága: „egy Dávidkáné nevő Ilona aszonynak, Kis Andor nevő legényei való, az ő saját élő eleven nyelvökkel és az ő egymás között való fertelmes cselekedeteket élőnkbe számlálván, annak megrevideálására. Minthogy azért megnevezett böcsületes személyünk előtt ugyanazon két parázna lator, azon ő egymással való fertelmes közösködést szabad akaratok szerént nyilván kivallották" - ekklézsiakövetésre Ítélték őket.

27 Dávidkáné esete megihlette évszázadok múltán GÁRDONYI Gézát, s regényt szentelt neki.28 A XVIII. században is keményen megtorolták az erkölcsösség megvétőit. Az egymást szidókat, rágalmazókat „nyelvváltság"-ra büntették, azaz 20 forint bírságra, amit ha nem tudtak megfizetni, férfira ötven pálcát, asszonyra ötven korbácsot ütöttek.

29 A paráználkodókra is súlyos botütéseket mértek, s kilátásba helyezték, ha nem hagyják abba a „bűnös" viszonyt, halállal bűnhődnek a vármegyén. 30 Tehát az egyházi és vármegyei rendeletek a szolid istenfélő magatartásforma kialakulását célozta elérni. A XVII-XVIII. század folyamán hozott különböző rendeletek is ezt kívánták elősegíteni, mérsékelve a léha mulatozást

31

, a felesleges időtöltést, cifrálkodást. 1756. augusztus 28-án hirdették ki azt a vármegyei körrendeletet Nagykőrösön, amely a „rideg lányok" viselkedését rendszabályozta: ,,A' Rideg Leányokis azomban a' kik eddig könnyű életre szoktatták magokat Nyárban zöld munkára és aratásra járván, télen pediglen nagy kényessen a' meleg kemencze mellett fondogálván és más egyebet semmit sem dolgozván, ünnep napokon pediglen a' korcsmákon tánczolván és szajháskodván ennek utánna 3 ftot fognak a' Kösség közé fizetni, azon kivül pediglen, mind a' Földes Uraknak mind pediglen a' Kösségnek munka tételeire fognak hajtogattatni, leg inkább azon okbúl, hogy azon hasztalan élettül el szoktattassanak, mivel ha azok nem volnának, tehát a' Gazda Asszonyok szolgálókat akár melly helységekbenis könnyebben találhatnának más felöl pediglen, a' tunya rost Gazda Asszonyoknak nem volna módgyuk az Uraiknak véres verejtékjeket azokra a' fonyást vesztegetni, hanem az henyélést Leányaikkal együtt félre tévén afonyáshoz magok látnának, de az illyetén hivalkodó személyekre támaszkodván az férjüknek vesztegetik reájuk holmi eleségeiket 's azon kivül még kész pénz béli fizetéseikis laposittyák Uraiknak Erszényeiket 's azalis az után portio fizetésre elégtelenebbé tétetnek.. ."32 Ugyancsak a léha, feleslegesnek ítélt tevékenység miatt tiltotta ki Nagykőrös mezővárosi tanácsa „Francziska Schmirlité" nevű Temesvárról származó özvegy asszonyt a városból, mivel „Gombai Urnái is varrott... Mivel tsak tekereg 's dolgozni, vagy szolgálni nem akar".33 A léháskodás megfékezésére szigorúan tilalmazták a fonóházak tartását, mert „Közönségessen tudva van az, hogy a' fonó házak 's más divornyázó helyek mily sok rosznak fészki".34 A viselet rendszabályozásával is a mértékletességet kívánták beplántálni a lakosság körében. A református egyház 1652. évi kecskeméti gyűlésén a viseletre, a ruházatra is súlyt helyeztek. Nemcsak a prédikátoroknak tiltották meg szigorúan a gombos menték csináltatását, melly csak világi embereket illethetett meg, hanem a nők lábbeli viseletére is gondot fordítottak : „Az Asszonyi állatokat is, mind a' Praedicatornékat, mind a' keresztyén halgatocnac feleségeiket, leányaikat eltiltyuc, hogy csizmát ezután ne visellyenec. A' Nesző Legények is mátkájuknac ne csináltassanak az Isten akarattya ellen". Az indoklást a biblia alapján hozták: Mózes próféta könyvére hivatkoztak, mely szerint az „Asszonyi állat ne visellye az férfiú fegyverét, se a' férfiú ne öltözzéc Asszony ember ruhájában; igy az Asszonyállat a' férfiú ruhájában, mert a' te Uradnac Istenednec előtte utálatos valaki ászt miveli. Ha pedig valaki megveti az Isten parancsolattyát, az Isten azt megutállya és az Eccla előtt olyan legyen mint a' Fukar és Pogány. Math. XVIII.".35 A vármegye is különös gondot fordított a nép egyszerűbb öltözködésére. Az 1774. október 15-i kurrensben írták le: „Várasok és Faluk Elöl Járói rest vigyázatlanságák, sött puhaságánakis kelletik tulajdonítani az ifjúságnak el fajult viseletét 's öltözetét, midőn az Ifjúság olly rövid Ingeket hordoz, hogy annak allya Köldökét sem fedi bé, ezen félig mezítelenségét be nem boritó Ingben felyül pedig, hasonló rövid olly öltözetet hordoz, mellyet maga nyelvén nevezni nem tud; noha a' Birák 's Esküttekis dolmány helyett már ezen nevezetlen öltözetet kezdik viselne. Ezért előírták és parancsolták a helységek elöljáróinak, hogy a „helységekben lakos akár házas akár nőtelen Legényen rövid olly Inget, mely Lábra valójáig, vagy is gatya kötésig mezítelenségét be nem fedezi tapasztaltatnak, azonnal 12 pálcza ütéssel deresben büntessék, Ingét pedig ugyan ottan széllyel szaggattassák".36 Kecskemét és Nagykőrös mezővárosok különösen tiltották a „cifrálkodást", a hímzett subák, szűrök viseletét. Elsősorban is a „ridegek", pásztorok felesleges költekezését kívánták viszszaszorítani, hogy a drága ruhadarabok készíttetésével ne legyenek a lopás kísértésének kitéve. 37 A helybeli céheknek megtiltották az ilyen termékek előállítását, sőt kéréssel fordultak a szomszédos Cegléd mezőváros tanácsához is, ez ügyben. Cegléd tanácsa feljegyezte 1839. április 24-én: ,,A' NKörösi és Ketskeméthi Szürszabó Czéhek, egyesületjei Írásbeli folyamodásukban azt kérik, hogy miután a' Ketskeméthi N

s Tanáts... határozatából ki tűnne a' Czifra szűrök készítésének el tiltása - Kérik az ollyanoknak árulását a' Czeglédi Vásárra jövő Gyöngyösi szürszabóknakis megtiltani". Erre az a válasz született, hogy a „Ketskeméthi Tanács végzése csupán a' Czéh határozásának, mely magakebelebeli mesterekre terjedhet ki meg állapítása lévén vidékiekre kötelező erővel nem birhat, 's minthogy a' viseletbe senkit szabályozni nem lehetne sem az áru czikkel némünémü készítésére: ennél fogva a' folyamodók kérése megtagadtatik". 38 Pedig, Cegléd magisztrátusa is ellene volt a felesleges cifrálkodásnak, időtöltésnek. Erről győződhetünk meg az 1820. március 24-én hozott határozatából is: „Számtalan panaszok adván elöl magukat az eránt, hogy a' Szöllő Hegyről a' leg szebb gyümölts termő fákat és oltványokat ki vagdalván el lopják. Minthogy pedig a' gyakori tapasztalásokból tudatik az, hogy az ilylyen tetemes károknak végben vitelére 's tételére, egyedül a'jurga Járom bélfák és czifra Tézsla fejeknek a' Jármokra leendő alkalmaztatása annyival is inkább el tiltasson mivel ugy is azoknak faragásával a' Béres tsak az időt vesztegeti, a' mikor hasznosabb dolgot tehetne, de külömben is az ollyan szükségtelen nagyságú és 208