Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
B. Szatmári Sarolta: Avar temető- és telepásatás Tatabánya-Alsógalla mellett
A telep: Már az első kétszáz sír mentése során elhatároztuk, hogy megkeressük a telepet is. Közelségét valószínűsítette a domb alján folyó kis patak is. A telepet bizonyító edénytöredékeket és égett köveket a felszínen felfedezve kiderült, hogy a terület alsó, patak menti része mentésre szorul. Az útnak kijelölt mintegy 6000 m 2-nyi területen 20 objektumot találtunk, ezek között voltak félig földbeásott házak alapjai, szabadtéri kemencék, szemétgödrök is, nemcsak az avarkorból, hanem a koraközépkorból is. Mindez a terület településre való alkalmasságát bizonyítja. A domboldalakról a vidék jól belátható volt, az erdők fát, a patak vizet, nádat szolgáltatott. Az objektumok szinte kettesével csoportosulva, egyébként egymástól elég távol helyezkedtek el. A telep három házát ismertetem csak alaprajz és szerkezet szempontjából. A 4-es, lekerekített sarkú négyszögletes ház 295 x 205 cm. DK-i sarkában levő, kőből rakott tűzhelye a legszebb a telep házai közül. Három nagyobb kőből boltozatos tűzteret alakítottak ki, 46 erre rakták kötőanyag nélkül a többi nagy köveket. Alja szépen kiégett. A kunyhó 45 cm-re volt a földbe mélyítve. Betöltése teljesen egynemű barna, kevert talaj volt, viszonylag kevés cseréppel, több vassalak darabbal. Belsejében tetőtartó gerenda, cölöplukai nem voltak. A szél körül kis, átlag 5-7 cm átmetszetű karólukak voltak, amelyek ferdén haladtak, s így egy felül összefogott karókból álló tetejű kunyhó .lehetett, szalma- vagy ágakból álló fedéssel. Lejáróját is meg ílehetett figyelni a Ny-i oldalon. A ház egyik oldalfalában is kis karólukat figyeltünk meg, ezek valamiféle padot vagy egyéb berendezési tárgyat tarthattak. A ház belsejében benyomkodott peremű, kézzel formált edénytöredékeket találtunk. A 6. ház az egyik legnagyobb méretű, 353 x 250 cm. Tengelye 45-55 cm mélyen a földbeásott, DK-i oldalához egy verem is csatlakozott. Apró kövekkel körülrakott két tűzrakóhely nyomát találtuk meg, nagyméretű kőtűzhelye nem volt. Az egyik karólukból egy lemezből kivágott, két nittel felerősített veret került elő, amely a középavar időszakra tehető. Tetőszerkezetére utal rövid oldalának két cölöplukja. Kézzelformált edények töredékei voltak a feltöltésben. A 17. számú ház a legkomplikáltabb rendszerű. K-i sarkában egy ép boltozatú kemence, D-i oldalánál kőtűzhely maradványai voltak rögzíthetők. A ház 54-55 cm-re a földbe mélyített. A kemence szélessége 150 cm és 55 cm magas. Fenekét edénytöredékekkel tapasztották ki. A kemencében egy törött edény és orsógomb is volt. Az edénytöredékek hullámvonallal díszítettek. A kőtűzhely mellett egy vassalakból kirakott tüzelőlap került elő. A házhoz még két verem is csatlakozott. A házban sem kívül semmiféle cölöplukat, vagy tető-tartószerkezetre utaló nyomot nem találtunk. 4 ? Házaink, illetve a félig földbemélyített gödörkunyhók alaprajzukban hasonlítanak a dunaújvárosi telepére, 48 a színezettel, hogy vannak hosszúkásabb, téglalaphoz közelítő formák is. A tűzhelyek pedig a K-i és D-i sarkokban egyaránt előfordultak. A bejáratok, ahol meg lehetett figyelni, a Ny-i oldalon voltak. Az eddig előkerült házak sehol sem metszették egymást. A házak tájolását, bejárataik kialakítását az uralkodó szélirány és a telepet ÉNy-ról védő domb miatt alakították így ki. Korai lenne a település rendszeréről beszélni, hiszen a most feltárt objektumok máris három kronológiai időszakra oszthatók. Annyi bizonyos, hogy a feltárt sávban a patakparton nagyon távol voltak egymástól a házak, helyenként kettesével csoportosulva. Közöttük szabadtéri tűzhelyek, hamusés szemétgödrök voltak. Az egyik szabadtéri tűzhely cserepekkel kirakott lapján egy kés pengéjét, másikban egy esztergályozott tűtartó darabját találtuk. Védőárok rendszer nem került elő. A dombról levezető vízlevezető árkot találtunk csak, amelyben római és avar peremtöredéket, állatcsontot találtunk. Az előkerült lehetanyag 3 legfontosabb darabja az a három bronzveret, amelyet a 3 ház padlóján, illetve karólukjában betaposva találtunk, (ezeket táblán is közöljük). A 13. házban egy öntött bronzakasztó került elő a betöltésből, ami a korai övek jellemző formája. 4 ^ Az 5. ház karólukjából egy préselt, gyöngyözött peremű, kőberakást utánzó négyszögletes bronzveretet találtunk, amelyet a középavar időre keltezhetünk.so Ugyanarra a korszakra utal a 6. ház két nittel felerősíthető, lemezből kivágott bronz vereté. A későavar időre tehető az esztergályozott csont tűtartó darab, a 17. ház hullámvonallal díszített edénytöredékei és egy olyan kerámiacsoport, amelynek első meghatározását Kovalovszky Júlia adta meg a dobosi árpádkori faluásatás köziésénél. 51 Ezek a nagyon praktikus sütő és pároló alkalmatosságok, mint hordozható kemencék még "századunkban is használatban voltak Erdélyben, Dél-Dalmáciában.52 Telepünkön a házak anyagában is megvannak, de nagy számban a szelvény-anyagokban. A szabad tűzhelyeken is használhatták őket. A Tiszalök Rázom-i, Szarvasrózsás-i árpádkori telepeken is nagy számban előkerültek. 53 A dobozi telep szabad kézzel készült cserépbográcsai és a sütőharangok már időrendi különbségek megállapítására késztetik Kovalovszky Júliát, megjegyezvén, hogy a telep jellege is a szaltovo-i kultúra tágas-laza szerkezetére utal.54 Szőke Béla Miklós az avarkori és X. századi kerámia közötti hiátus okát keresve megállapítja, hogy bizonyos típusok korábbra való keltezése látszik szükségesnek. 55 A Körös vidékének avar telep-lelőhelyei, főként a hunyai leletek adtak fontos adatokat a telepkerámia csoportok elkülönítéséhez.56 Ezeknek a típusoknak is fontos részét képezik a sütőharangok. A vele egy csoportba sorolt, kézzelformált kerámia jelenti telepünkön is az anyag nagyrészét, bográcsot mindeddig még nem találtunk, de a rendkívül vastagfalú, enyhén vagy erősebben kihajlóperemű, nagyméretű tálak, fazekak peremei, oldalai voltak a házak és szemétgödrök betöltésének leggyakoribb leletei. A Hunya-Csárda völgy közölt típusai újjbenyomásos vagy sima peremekkel előfordulnak,57 telepünkön is. A felületükön megfigyelhető egy vékony felületi bevonás is. Mindeddig teljesen hiányzik a lepecsételt kerámia és kevés a korongolt anyag is. Telepünk kerámia anyagára az is jellemző, hogy pár kis darabon kívül nincs benne a dunaújvárosi, 58 vagy szekszárdi 5 ? telepekre jellemző korai szürke kerámia anyag. Az anyag részletes vizsgálata minden bizonnyal segít majd a kézzelformált anyag korábbi részének elkülönítésében. A telep életét, az itt folyó életmódot meghatározni sem a feltárt objektumok mennyisége, sem az anyaggal való foglalkozás mélysége nem teszi még lehetővé. A település területén és a házakban talált állatcsontanyagot Bartosiewicz László megvizsgáltató A temető anyagával együtt adhat majd több lehetőséget az állattenyésztés jellegének meghatározására. A házakban számos malomkő darabot találtunk. Ezek többnyire másodlagos felhasználásban, tűzhelybe helyezve kerültek elő. A házakban, a tűzhelyek környékén előkerült vassalak mennyisége arra utal, hogy vasat maguk állítottak elő.ói Az anyagot még nem vizsgáltattuk meg. A telep nagyságát még felbecsülnünk is nehéz, hiszen csak egy veszélyeztetett sávot tárhattunk eddig fel. Ideálisnak azt tartanánk, ha a teljes temető feltárása után a teljes telepet is feltárhatnánk. Ez, ha figyelembe vesszük a gödörházak maximális, egy-egy generációs használati idejét, akkor is csaknem kétszáz házat kell, hogy jelentsen. 62 Az eddig ismertetettek valóban csak egy munkafázis utáni ismereteink rövid összegzését jelenthették, nem térhettek ki belső öszszefüggések, megfigyelések boncolgatására. 73
