Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

R. Csányi Marietta: A nagyrévi kultúra leletei a Közép-Tisza vidéken

bolygatások miatt nem lehetett megállapítani, de a kis sírmélységből hamvasztásos rítusra lehet következtetni. Ebből a felsorolásból látszik, hogy a kilenc sírban a temetkezési rítusnak a Kárpát-medencei bronzkor folyamán szokásos valamennyi változata fellelhető. Mivel a nagyrévi kultúra idején - s erre Bóna István hívta fel először a figyelmet - a halotthamvasztás volt általános,

37 elsősorban a csontvázas sírok okoztak meglepetést. A tököli és békásmegyeri temetőben ugyan kerültek elő zsugorított csontvázak is,

38 a kettős rítus azonban a már említett etnikai keveredés következményeként magyarázható, érvényességét a kultúra egészére kiterjeszteni'indokolatlan lett volna. A rákóczifalvi csontvázas sírok hívták fel a figyelmet arra, hogy a hamvasztás szokását - túlsúlya ellenére - a Tisza mentén sem tarthatjuk kizárólagosnak, így kerülhet sor azoknak a közléseknek a rehabilitására, melyek csontvázas nagyrévi sírokról tesznek említést. Tompa Ferenc a nagyrévi kultúra temetkezésével kapcsolatban alapjaiban hamis következtetésre jutott,

39 ezért jogos kétkedés

: sel fogadta a régészeti kutatás valamennyi csontvázas nagyrévi sírról tett beszámolóját. Pedig hitelt érdemelt volna az a néhány mondat, melyben a Nagyrév-zsidóhalmi teli-teleptől kb. 1 km-re fekvő területen feltárt csontvázas sírokról ír.

40 Tapasztalatait az 1980 őszén végzett leletmentések is igazolták. A jól ismert, két helyen is közölt, áttört talpas geometrikus mintájú inkrusztált edény is egy csontvázas sír melléklete volt.

41 Az 50-es években Gazdapusztai Gyula Hódmezővásárhely-Kökénydomb és Szentes-Berek lelőhelyről a nagyrévi kultúra újabb csontvázas temetkezéseiről tudósít.

42 A bennük talált kerámiatípusokra a későbbiek folyamán még visszatérek. A hamvasztásos-csontvázas rítus Rákóczifalván tapasztalt aránya a sírok kis száma miatt a kultúra egészére nézve nem lehet mérvadó. A továbbiakban arra a kérdésre kell választ keresnünk, hogy a temetkezési rítus változatossága mennyire tükröződik a kerámiaformák típus szerinti megoszlásában, esetleg lehet-e kimutatható kronológiai különbség jele. A csontvázas temetkezések közül, sajátos mellékleteivel a 138. sír a vizsgálódás kiindulópontja. Az egyik széles szájú, bikonikus edény (8. kép 1) - formáját tekintve - jól beleillik az ökörhalmi fázis legjellegzetesebb edénytípusainak sorába. Csak a hasvonalán körbefutó, bütykökkel tagolt rátett borda miatt nem pontos mása a korszak vezető edényformájának. Analógiáit elsősorban a Tószeg-ökörhalmi, Szolnok-szandai, szigetszentmiklósi ül. Szentes-bereki lelőhelyekről ismerjük,

43 szórványként azonban az ország különböző pontjain felbukkan.

44 A hasonló, de gömbölyített aljú, kisebb méretű változat (8. kép 2) megfelelőit Szandán és Nagykőrösön találjuk meg.

45 A sírban talált korsó az az edényforma (8. kép 3), mely a kultúra későbbi leggyakoribb típusának előképe is lehetne, ennek ellenére pontos párhuzamával az eddigi közlésekben csak elvétve találkozunk, kizárólag a kultúra korai leletegyütteseiben, s ott is csak egy-egy darab képviseli: Békásmegyeren, Budapest-Tabán lelőhelyen,

46 Hódmezővásárhelyen és a már említett szentesi csontvázas sírban.

47 A felszedéskor megsemmisült (az ásatási fotón jól látható - 7/a kép) csésze analógiát több síregyüttesből

48 és a mezőkomáromi kérdéses telepanyagból ismerjük.

49 Ami a 8. kép 1. és 3. ábráján látható, formáját tekintve nem különleges fazekat ül. korsót egyedivé teszi, az a hasvonaluk alatt lévő bekarcolt hálóminta. A nagyrévi kultúra díszítőmotívumai között a seprűs díszítés, a vízszintes állású bütykök, az ujjbenyomkodásokkal tagolt borda, a felület szándékos durvítása és a plasztikus díszítés különböző formái edényformáktól függően változnak. A korsók általában díszítetlenek, ül. a plasztikus borda a kizárólagos díszítőelem rajtuk.

50 Ebből a kultúrkörből az edény alsó harmadára karcolt hálómintához egyetlen példára tudok csak hivatkozni: a szentesi csontvázas sírra, ahol ez a díszítés ugyanolyan bikónikus edényen jelenik meg, mint Rákóczifalván.

51 A hasonlóság olyan nagy, hogy egykorúságukról semmi kétségünk sem lehet. Ezért még inkább sajnálatos, hogy a szentesi sírt földmunka során találták és fel is dúlták, így a két csontváz tájolását, a mellékletek elhelyezését nincs mód összevetni. A bekarcolt hálóminta, mely a nagyrévi kultúrában idegen, a korabronzkor előző időszakára sem jellemző, de gyakrabban előforduló díszítőmotívum. Feltűnik a makói típusú edényeken,

52 a somogyvári csoportban, a névadó lelőhelyen és Fenékpusztán.

53 A vucedoli kultúra leletanyagában is néhány edényen hasonló díszítés látható.

54 Ez az előző korszakhoz kapcsolódó díszítőelem csak megerősíti a síregyüttes edénytípusok alapján megállapítható keltezését: a szentesi sírral együtt a nagyrévi kultúra legkorábbi sírjaihoz tartozik. Talán a másik két rákóczifalvi csontvázas sírtól eltérő tájolásában (D-É) a köztük lévő időbeli különbség nyilvánul meg. Nem ilyen egyértelmű a 4. sír időrendi besorolása. A benne lévő korsó a kultúra vezető edényformája. (3. kép 7) Ez az edénytípus a kultúra fejlődése folyamán időben és térben változott, de ebből kronológiai-tipológiai sorrendet felállítani a kevés közölt anyag alapján kockázatos lenne.

55 Legtöbb párhuzamát a kultúra korai - a teli-telepek kialakulását megelőző - korszakának leletei között találjuk meg (Tószeg-Ökörhalom, Szolnok-Szanda, Kisapostag, Szigetszentmiklós, Dunaújváros, Szőreg stb.

56

) A kulcsi típusú leletegyüttesekben peremből kiinduló füllel jelenik meg (Kulcs).

57 A mellette fekvő kis bögre (3. kép 6) hasonmásaival csak ritkán találkozunk. (L. 13. kép 3) A publikált anyagban viszont egy-egy olyan variánsa látható, melyeken a fül a peremből indul ki.

58 A sírt az edénytípusok gyakorisága alapján a nagyrévi kultúra idősebb fázisába datálhatjuk. Ugyanebben az időben kerülhetett földbe a 13. sír edénye is. (3. kép la-b) Ez a széles szájú kancsótípus a nagyrévi kultúra késői szakaszában ismeretlen, arányait tekintve a 138. sír bikónikus edényével (8. kép 1) rokon. A rajta lévő függőleges plasztikus borda az ún. kőtörési és szigetszentmiklósi típus néhány edényén látható díszítéssel azonos.

59 A 114. sír pitoszként használt fazeka (9. kép 9) is a nagyrévi kultúra korai szakaszára keltezhető. A vállon elhelyezett, ujjbenyomkodásokkal tagolt borda ezen az edénytípuson csak a kultúra korai fázisában fordul elő.

60 Bolygatott sírokból származnak, vagy a lelőhelyen szórványként találták meg a különböző típusú tálakat. A kihajló peremű, szalagfüllel ellátott formának (158. sír: 8. kép 7-8., 87. sír: 5. kép 2-A.) sok analógiája van a kultúra korai szakaszában, a késői periódusban továbbfejlődött változatai fordulnak elő.

61 Korai datálását a 158. sírban talált bikónikus, éles törésvonalú edénytöredék valószínűsíti (8. kép 6). A fordított csonkakúp alakú, kisméretű, vízszintes peremű csészékkel (3. kép 4., 9. kép 4., 12. kép 5.) elsősorban a sírleletek között találkozunk.

62 Ez a fajta peremkiképzés a harangedény-kultúra tálain díszítve és díszítés nélkül is megfigyelhető,

63 de csészéink előképei a legkorábbi bronzkorban is általánosak."

4 Egy különleges díszített variánsát Kökénydombon találták három kora-nagyrévi korsó társaságában.

65 Az eddig ismert anyag alapján a kultúra késői szakaszában ismeretlen típus. A profilált aljú fogófüles csésze (3. kép 5., 9. kép 1) analógiáit a 138. sírral kapcsolatban sorbavettem. Kiemelkedő helyet foglal el a temetőben a 61. sír. Különállását a többitől eltérő és csak a kultúra késői szakaszában általánossá váló urnás temetkezési mód is kifejezi. Az edény hasonlít az ökörhalmi fázis urnaüpusaihoz

66 (L.: 10. kép 2-5., 13. kép 6., 14. kép 5), kultikus jelképpé avatja azonban az oldalán látható ábrázolás. (5. kép la-b) A főmotívum hasonlatos ahhoz a tószegi edény oldalára karcolt ábrához, melyet Banner János közölt.

67 Térben és időben szerteágazó analógiák tömegével meggyőzően bizonyította, hogy guggoló emberalakot formáz. Pontos analógiáját a téma minden esetben szubjektív megfogalmazása miatt hiába is keresnénk, de a rákóczifalvi változat azoknak az ábrázolásoknak a sorába tartozik, melyeken a guggoló figura mintázása összekapcsolódott a szintén szimbolikus 55