Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Endes Mihály: A Nagykunság gerinces faunájáról

ü 14. kép: Ligeti egér, Apodemus microps Pirókegér - Apodemus agrárius Pali. Főként az északi, buckás területek vizes laposai környékéről, kis számban került elő. Gözüegér - Mus musculus spicilegus Pet. Közönséges. Vándorpatkány - Rattus norvegicus Berk. Közönséges. Hörcsög - Cricetus cricetus L. Gyakori, bár 1977-ben összeomlott gradációját követően csaknem teljesen eltűnt. Pézsmapocok - Ondatra zibethica L. Gyakori, nagyobb csatornáknál is. Kószapocok - Arvicola terrestris L. Gyakori. Vizektől távol, földalatti kotorékokban is többfelé találtam. Földi pocok - Pitymys subterraneus De Sélys-Long. Kisebb állományokban, a déli részeken él. Mezei pocok - Microtus arvalis Pali. Közönséges. Télen a lakott területeken is megjelenik. Róka - Vulpes vulpes L. Gyakori. Nyest - Martes foina Erx. Emberi településeken gyakori. Hermelin - Mustela erminea L. Főként vizek körül él, de nem gyakori. Menyét - Mustela nivalis L. Gyakori. Görény - Mustela putorius L. Emberi településeken gyakori. Pusztai görény - Mustela eversmanni Less. Ritka. Borz - Meles meles L. Abádszalók és Gergelyhalom mellől egyegy előfordulása ismert. Tiszaigar mellett megtelepedett és szaporodott 1979-ben (Harka Á. in verb.) Vidra - Lutra lutra L. Főként télen jelenik meg egy-egy példánya a halas vizek mellett. Vadmacska - Felis silvestris Schreb. Alkalmilag jelennek meg egyedei, főként télen. Vaddisznó - Sus serofa L. A Kunhegyesi erdőben él, másutt csak alkalmilag fordul elő kisebb számban. Gímszarvas - Cervus elaphus L. Adatai: 1979 júliusában Kisújszállástól délre, valamint Tiszaigar mellett jelentkezett két, illetve egy fiatal bika. Őz - Capreolus capreolus L. Gyakori. UTOSZO Munkája végére érve mindenkit joggal tölthet el az eredmények felett érzett megelégedettség. Jelen esetben, úgy érzem, sikerült egy addig szinte ismeretlen táj ökológiai vonásait felvázolni és gerinces faunája alapvető felmérését elvégezni. Az élővilág egyik sarkalatos törvénye azonban éppen az állandó változás, átalakulás. Emellett várat magára - számtalan szakterületnek hosszú ideig tartó munkát kínálva - sok állatcsoport kutatása, számbavétele, utóbb pedig, végcélként az egyes csoportok közötti kapcsolatok felderítése, az ökoszisztémák elemzése. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy az eddigi eredmények összegzésekor egyúttal újabb munkaterületekre irányítsuk figyelmünket. Ehhez azonban az egyes szakterületek kutatóinak összehangolt munkájára van szükség, melyhez ezúton is kérem megyénk, de a hazánkban máshol élő hozzáértők segítségét is. Mert hiba lenne azt hinni, hogy az életközösségek általam vizsgált (és az összes többi) tagjai az elkövetkező időkben funkciójukat zavartalanul betölthetik, azaz a biológiai egyensúly fennállása hosszú távon biztosított. Sajnos az ember és a természet viszonya még távolról sem felhőtlen és problémamentes, amint az e munka egyes helyein is olvasható. A nagyüzemi mezőgazdaság iparszerű termelési módszerei, mindenekelőtt a kemikáliák megfontolatlan használata már eddig is felbecsülhetetlen károkat okozott az élővilágnak. Emellett a termőterületek napjainkban egyre fokozódó ütemű növekedése minden esetben a természetközeli környezeti rendszerek rovására történik. Az eltelt hat év alatt a Nagykunságban szemtanúi lehettünk hatalmas pusztagyepek feltörésének, rizsföldek létesítésének, erdők, fasorok kivágásának. Még mindig „divat" (indokolt magyarázata ugyanis nincs) az oktalan nád- és gyepégetés. A dúvadirtás céljaira használt mérgezett 300