Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Endes Mihály: A Nagykunság gerinces faunájáról

bői áll. Az egyhangú arculat miatt azonban élőviláguk szegényesebb faj- és egyedszám tekintetében egyaránt. A madárvilág leggyakoribb tagjai a mindenütt fészkelő bíbic és a pacsirta. De éppen itt jelennek meg invázióik alkalmával a pásztormadár csapatai is. A Kecskeri puszta kiemelkedő - országos jelentőségű - értékei közé tartozik az ott költő ugartyúk és a székicsérek telepe. Nagy számban táplálkoznak a pusztákon a kékvércsék, pólingok, vetési varjak és a seregélyek. Télen a baglyok, fenyőrigók és a téli kenderikék csapatai váltják fel őket, és ekkor jelenik meg a szikfokos részeken a sarkantyús sármány is. Az emlősök közül említést érdemel a mindenfelé gyakori ürge és a reá vadászó, ritka pusztai vagy molnárgörény. Mocsarak, vizes rétek Mélyebb fekvésű, hajdan vízjárta területeken, de csak elszórtan, kis terjedelemben jelentkeznek vidékünkön, főként az északi részeken. Az egymással összefüggésben nem álló székisás és kákafoltok, zsombékos ecsetpázsitos, ecsetkákás rétek azonban még így is érdekes gerincesfaunát rejtenek. A kétéltűek közül tömeges a vöröshasú unka, gyakori a pettyes gőte és a hoszszúlábú mocsári béka. A vízisikló többször szem elé kerül itt, mint a tavakban. A madarak közül mindenfelé fészkel a goda, ritkább, de jellegzetes a vízicsibe és a sárszalonka. Az emlősök sorából a kószapocok nyomaival találkozhatunk a legsűrűbben. Agrárterületek, száraz magasrétek A Nagykunság területének legnagyobb részére a hatalmas mezőgazdasági tábiák monokultúrái a jellemzőek. A puszták egyre intenzívebben végzett meliorációja pedig az eredetihez hasonló dúsfüvű kaszálóréteket eredményez. Ezek aratása azonban már május végén június elején megkezdődik, így élőviláguk évről évre jelentős veszteségeket szenved. A búza- és lucernaföldek adnak otthont a tyúkféléknek (fogoly, fürj, fácán), de itt költ néhány párban a túzok is. Az őszi gabonavetéseket a nagy lilik és a daru csapatai látogatják. Itt a leggyakoribb a hörcsög és a menyét. A száraz magasréteken költ néhány párban a böjti réce és a kanalasréce, elvétve pedig a haris.- Mindenfelé gyakori viszont - főként árokpartok, mezsgyék környékén - a cigány-csaláncsúcs. Helyenként kisebb állományokban él a földi pocok, főként a déli részeken. Homokbányák A buckás vidékeken számos helyen a homok bányászásával megbontott halmok oldalában kisebb-nagyobb függőleges falak jöttek létre. Olykor többezres kolóniákban fészkel itt a partifecske. Egyetlen helyen észleljük évről évre a gyurgyóka néhány párjának költését is. Csaknem mindenütt megtalálhatjuk a róka barlangjait. A bányák kimerülésével természetesen megszűnnek a fészektelepek, helyüket felszántják, a madarak pedig akár évente is odébbvándorlásra kényszerülnek. Az sem hallgatható el, hogy a fészkekben nagy veszteségeket okoz a költési időben is folyó homoktermelés. Emberi települések és környékük Nagyszámú azoknak az élőlényeknek a sora, amelyek közvetlen vagy tágabb környezetünkben élnek. Mégis ritka alkalom, hogy valamelyikükkel találkozhassunk. Az, épületeken fészket rakó fecskék, a kertek, utcai fasorok fáin költő pintyfélék (zöldike, tengelic, csicsörke, pinty) jelenléte, kellemes éneke feltűnő és közismert. Ám rejtett, éjszakai életet élő zöld varangy, a rohamosan fogyatkozó gyöngybagoly, az emlősök közül pedig a denevérfajok, de a görény és a terjeszkedőben lévő kecses ragadozó, a nyest is csak elvétve kerül szemünk elé. A GERINCES FAUNA SZÁMBAVÉTELE ÉS JELLEMZÉSE Hat éven át végzett kutatómunkám során a Nagykunságban kereken 320 gerinces állatfaj előfordulását sikerült megállapítanom. Ezek legnagyobb része állandó tagja a faunának, jónéhány azonban csak alkalmilag fordul elő, nemegyszer kifejezett ritkaságként. Osztályonkénti megoszlásuk a következőképpen alakult: Halak (Pisces) 44 faj, Kétéltűek (Amphibia) 11 faj, Hüllők (Reptilia) 3 faj, Madarak (Aves) 224 faj, Emlősök (Mammalia) 38 faj. Bár terepmunkám során minden esetben mennyiségi becsléssel végeztem az állományfelvételeket, e helyen mégis eltekintek a számszerű adatok közlésétől, miután ez - véleményem szerint - további anyaggyűjtést igényel. De úgy gondolom, hogy az általánosabb meghatározások is jcellő mértékben jellemzik majd az egyes fajok helyi viszonyait. HALAK - PISCES Kecsege - Acipenser ruthenus L. Tiszából alkalmilag bejutó egyedei halastavakban olykor évekig elélnek. Csuka - Esox lucius L. Mindenütt előfordul, bár nem túl gyakori. Tenyésztik is. Veresszárnyú koncér - Rutilus rutilus L. Mindenütt közönséges. Nyúldomolykó - Leuciscus leuciscus L. Egyetlen előfordulása: 1978. nov. 15-én a Tiszafüredi Főcsatornában. Domolykó - Leuciscus cephalus L. Tiszából rendszeresen, de szórványosan bejutó faj. Jász - Leuciscus idus L. Tavakban, nagyobb csatornákban nem túl gyakori. Pirosszemű kelé - Scardinius erythrophthalmus L. Mindenütt gyakori. Ragadozó őn - Aspius aspius L. Nagyobb vizekben, nem gyakori. Kurta baing - Leucaspius delineatus Heck. Mindenütt tömeges. Compó - Tinca tinca L. Kecskeri tóban gyakori, másutt ritka. Vésettajkú paduc - Chondrostoma nasus L. Tiszából rendszeresen, de nem túl gyakran kerül vizeinkbe. Fenékjáró küllő - Gobio gobio L. Mindenütt gyakori. Halványfoltú küllő - Gobio albipinnatus Luk. Előzőnél gyakoribb. % Gyöngyös razbora - Pseudorasbora parva Temm. et Schleg. Behurcolt faj. Tavakban és környékükön gyakori, néha tömeges. Rózsás márna - Barbus barbus L. Tiszából bejutó, nem gyakori faj. Halastavakban évekig elél. Szélhajtó küsz - Alburnus alburnus L. Mindenütt tömeges. Fehér busa - Hypophthalmichtys molitrix Valenc. Tenyésztett, de olykor kijut a tavakból. Pettyes busa - Hypophthalmichtys nobilis Richárd. Jóval ritkább az előző fajnál. Fehér amur - Ctenopharyngodon idella Valenc. Tenyésztett. Csatornákban is megjelenik. Ezüstös bálin - Blicca bjoerkna L. Mindenfelé előfordul, de nem gyakori. Dévérkeszeg - Abramis brama L. Nagyobb vizekben gyakori. Bagolykeszeg - Abramis sapa Pali. Nagyobb vizekben, ritkábban fordul elő. Lapos keszeg - Abramis ballerus L. Nagyobb vizekben gyakori. Évakeszeg - Vimba vimba L. Tiszából bejutó példányai egyes tavakban felgyűlnek. Garda - Pelecus cultratus L. Lásd előző fajt! Szivárványos ökle - Rhodeus sericeus amarus Bloch. Közönséges. Kárász - Carassius carassius L. Kecskeri tóban gyakori, másutt ritka. Ezüst kárász - Carassius auratus gibelio Bloch. Közönséges. 292