Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)
Összességében elmondható, hogy az első két gazdasági évben a közös gazdaságok termelési feltételeinek túlnyomó részét külső tényezők határozták meg. A tszcs-k jószerével csak a munkaerőt biztosították. Ez nagymértékű függőséget eredményezett, aminek számos kedvezőtlen hatása volt a tagság munkakedvére. Ugyanakkor az adott termelési szerkezet mellett igen hamar munkaerőhiány mutatkozott. 1949-ben a nagymértékű rizstermelés miatt bizonyult kevésnek egyes helyeken a munkáskéz. 1950-ben a helyzet még csak súlyosbodott, hiszen a rizstermelés mértéke tovább növekedett, ugyanakkor újabb munkaigényes növények (pl. a gyapot) vetését írták elő kötelezően. Ennek következtében a munkaerőhiány fokozódott és általánossá vált. Súlyosbította a helyzetet a munkafegyelem romlása. Ebben több tényező játszott szerepet. Egyrészt a szövetkezeti demokrácia egyre gyakoribb megsértése, másrészt a gépállomási munkákkal szembeni minőségi kifogások, s nem utolsósorban az a tény, hogy az első gazdasági évben a tagság nem érte el az általa várt - s neki lényegében megígért -jövedelmi és életszínvonalat. 1949-ben gyakori jelenség volt, hogy a tszcs-tagok - kenyérszükségletük biztosítása érdekében - aratási és cséplési munkálatokra szegődtek el. Augusztus 23-i jelentés szerint pl. a Mezőtúri Petőfi tszcs-ből „a tagság 80%-a cséplőgéphez van elszegődve bérmunkára". 222 Hasonló jelenségről adtak jelentést a Tiszaszentimrei Fehér Imre tszcs esetében is. 223 A munkafegyelem romlása 1949 őszétől egyre érezhetőbb, amiben szerepet játszott az újabb szövetkezetszervezési hullám azon jellemzője, hogy a már belépettek véleményét a fejlesztésnél kevéssé vették figyelembe. A Túrkevei Vörös Csillag tszcs-ről pl. 1949. augusztus 2-án még a kampány előtt - azt írták, hogy „tagjai szorgalmasan dolgoznak", december 3-án viszont már azt, hogy „munkájukon az látszik, mintha nem a saját földjükön, hanem valami uradalmi birtokon volnának". 224 A kedvezőtlen tendencia kibontakozását mozgalmi módszerekkel próbálták megállítani. Egyre gyakoribb munkaversenyekre ösztönözték a tszes-tagságot. Egymást követték a különböző alkalmakhoz kötődő versenyfelhívások. Ezek közül az egyik legjelentősebbet a karcagi Szabadság tszcs hirdette meg 1950 nyarán, amikor aratási és cséplési versenyre hívta ki az ország összes közös gazdaságát. 22 ^ A versenyakciók hoztak ugyan eredményeket, de a gondokat nem szüntették meg. 1950 nyarán-őszén gyakoriak voltak a munkafegyelemmel kapcsolatos panaszok. Augusztus 3-án a Tószegi Dózsa, november 6-án a Túrkevei Vörös Csillag esetében jelentették, hogy egyes állatgondozók otthagyták a jószágot. 226 Augusztus 1-én a Kuncsorbai Dózsa tszcs-ről azt írták, hogy a tagok ragaszkodnak a 10 órás munkaidőhöz, szeptember 20-án pedig a Kunhegyesi Dózsáról azt, hogy tagjai 9—fél 10 órára mennek dolgozni és délután négykor már abbahagyják a ; munkát. 22 ? A hiányos tárgyi feltételek és a munkaerőgondok kedvezőtlenül hatottak a termelőszövetkezeti csoportok termelőmunkájának eredményességére, amit 1949-ben elemi károk is ronJEGYZETEK: 1 A felszabadulást követő első évek agrárszövetkezeti viszonyairól számos tanulmány közöl több-kevesebb információt. Például: Szakács Sándor: A népi demokratikus agrárfejlődés kezdetei Magyarországon, 1945-1948 (Akadémiai Kiadó, 1971), Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon (Akadémiai Kiadó, 1972), Dr. Fazekas Béla: A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom Magyarországon (Kossuth Könyvkiadó, 1976), Mészáros Sándor: A szocialista szövetkezeti mozgalom kibontakozása a magyar falun (a Szövetkezeti Kutató Intézet Évkönyve 1975. évi kötetében, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1976), stb. A legátfogóbban Szakács Sándor: A földművesszövetkezeti mozgalom története, tottak. A gabonatermelésben - a gépi munka és a műtrágyázás hatására - így is általában nagyobb hozamokat értek el a közös gazdaságok, mint a paraszti üzemek. A kapás- és ipari növényeknél, valamint az állattenyésztésben azonban rosszabbak voltak az eredményeik. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának eredményességében - a vetésszerkezetben elfoglalt fontos helye következtében - nagy szerepet játszott a rizstermelés, sőt 1949-ben sokesetben meghatározó is volt. Abban az évben az időjárás kedvezőtlen volt a rizstermelés szempontjából. Több helyen azonban a munkaerőproblémák is fontos tényezőnek bizonyultak. Az 1949 őszi felülvizsgálatok megállapításai szerint a mezőtúri Vas Zoltán tszcs 20 q/kh átlaghozamot ért el, ugyanakkor a karcagi Táncsics tszcs - amelynél a rossz munka miatt a rizstelep elgyomosodott - csak 10 q/kh-t. 22 s A gazdálkodás egészének eredményességét a tszcs-k nagyrészénél 1949-ben a rizshozamok határozták meg. Mivel az elemi csapások miatt többnyire közepes vagy gyenge termés volt, a csak rizzsel foglalkozó közös gazdaságok súlyos helyzetbe kerültek. A mezőtúri Szabadság tszcs-nek pl. 36592,40 Ft veszteséget hozott a rizstermelés. 22 9 1950. január 16-án a csak rizzsel foglalkozó tszcs-kről általánosságban állapították meg, hogy „az elemi csapás következtében a rizsük tönkrement és jövedelmük kevés". 2 ^o A más ágazattal is rendelkező csoportok helyzete kedvezőbb volt. A többféle növény termesztésével és állattenyésztéssel is foglalkozó túrkevei Vörös Csillag tszcs pl. az 1948/49-es gazdasági évet 297 703,88 Ft-tal aktívan zárta, így munkaegységenként 22,64 Ft jövedelem jutott a tagoknak. A tagság rossz anyagi helyzete miatt azonban részesedésük nagyobb részét még évközben, munkaegységelőlegként vették fel. A zárszámadási adatok szerint a részesedés 96,6%-át az előleg tette ki.23i Az 1950. évi gazdálkodás eredményei általában kedvezőbbek voltak, mint az 1949-es esztendőé. Ebben nagy szerepe volt a jobb időjárásnak, de annak is, hogy már nem volt egyoldalúan rizst riszt termelő közös gazdaság a megye termelőcsoportjai között. A jövedelemszint javult, bár az egyes tszcs-k eredményei közt nagy különbségek mutatkoztak. Az összefoglaló jelentés szerint az 1950-es zárszámadás során a legmagasabb munkaegységérték a Mezőtúri Zalka (33,80 Ft), a Fegyverneki Kossuth (33 Ft) és a Kőtelki Petőfi (30,25 Ft) tszcs-kben voltak, a legalacsonyabbak pedig a Mezőtúri Szabad Föld (9,92 Ft), a Rákócziújfalui Új Élet (10,57 Ft) és a Túrkevei Harcos (10,80 Ft) termelőcsoportokban. 232 A közös gazdálkodás első két éve szervezeti, politikai és gazdasági szempontból egyaránt fontos tapasztalatokat eredményezett. Ezek nagyrészt azt mutatták, hogy a szövetkezeti üzemek gyors ütemű szaporításánál célszerűbb a meglévő csoportok megerősítése és jövedelmezővé tétele. A korabeli agrárpolitika azonban nem vonta le ezt a következtetést, sőt újabb, az előzőeknél is erőteljesebb kollektivizálási hullámot indítottak, amely sok ellentmondással terhelten bővítette tovább a termelőszövetkezeti szektor kereteit. 1945-1949 című munkája tekinthető (Szövetkezeti Kutató Intézet Közlemények 115., Budapest, 1976). Szolnok megyére vonatkozólag e témakört két könyv tárgyalja: Borzák Lajos: Szövetkezeti magvetők (Szolnok megyei Lapkiadó Vállalat, 1971) és Urbán László: Demokratikus agrárszövetkezetek Szolnok megyében 1945-1949 (A Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei: 40., Szolnok, 1977) 2 Vö.: A magyar népi demokrácia története 1941-1962 (szerk.: Balogh Sándor és Jakab Sándor, Kossuth Könyvkiadó, 1978) 184. 3 Vö.: Szakács Kálmán: Paraszti érdekképviselet és szövetségi politika, 1947-1948, Párttörténeti Közlemények, 1971/3., 75. 4 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai, 1944—1948. Kossuth, 1967. 573. 5 Szolnok megye területe 1948-ban nem volt teljesen azonos a maival. Nem tartó282
