Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)

Urbán László: A TERMELŐSZÖVETKEZETI SZERVEZÉS ÉS KÖZÖS GAZDÁLKODÁS ELSŐ ÉVEI SZOLNOK MEGYÉBEN (1948-1950) A magyar falu szövetkezeti élete a felszabadulást követő években állandó átalakulásban volt.

1 1948-ban ez a folyamat felgyorsult, mozgató tényezői is változtak. Korábban az állam és a pártok a szövetkezeti kérdéssel inkább csak a politika síkján foglalkoztak, a gyakorlat szintjén sokkal kevésbé, s a szövetkezeti élet formálódásának közvetlen szabályozói lényegében a helyi gazdasági és társadalmi feltételek voltak. 1948-ban ez a helyzet megváltozott, elsődleges alakító tényezővé vált az agrár- és szövetkezetpolitika, amelynek cél- és eszközrendszere a fordulat évét követőleg már alapvetően különbözött a korábbiaktól. A gazdasági és társadalmi viszonyok szocialista átalakításának napirendre tűzése halaszthatatlan feladattá tette az új átfogó szövetkezetpolitikai koncepció és az annak megfelelő intézményrendszer kialakítását. A szövetkezeti élet átszervezésének terve elsőízben az MKP 1948 áprilisában megfogalmazott szövetkezetpolitikai irányelveiben került összegezésre. Azt követőleg - lényegét tekintve még változatlan felfogásban - az MDP Programnyilatkozata és a párt júliusi országos szövetkezeti értekezletén elhangzottak foglalták össze a szövetkezetekkel kapcsolatos alapelveket.

2 Az 1948 tavaszán-nyarán deklarált céloknak megfelelő szervezeti keretek létrehozására késve - 1948/49 fordulóján - került sor, akkor azonban az agrárpolitika a szövetkezés céljának már nem a paraszti gazdálkodás segítését, hanem annak felszámolását tekintette.

3 A szocialista szövetkezeti mozgalom fejlesztésének első - a fokozatosság elvét szem előtt tartó - koncepciója meghirdetése után alig félévvel háttérbe szorult, noha valós lehetőségeket rejtett magában. Az 1948 tavaszán megfogalmazott szövetkezetpolitikai tézisek szerint akkortájt a termelőszövetkezetek tömeges létrejöttének feltételei még nem adottak, ezért „a szövetkezeti termelés megszervezése során az irányt nem a termelőszövetkezetek magasabb formáira való gyors áttérésre kell venni, hanem a szövetkezeti termelés alsófokú, egyszerűbb formáinak minél szélesebb arányú megszervezésére.

4 A szervezeti kereteket az általános falusi szövetkezetekké szervezendő földművesszövetkezetekben jelölték meg. A földművesszövetkezetek alapvető, eredeti feladata - az 1945-ben meghatározott működési rendjük szerint - a földreform során igénybevett birtokok egyéni kiosztásra nem alkalmas javainak" megőrzése és a földhözjuttatottak érdekében történő hasznosítása volt. Ennek teljesítése során 1948-ra több helyen alakult ki a földművesszövetkezeteken belül több-kevesebb kollektív elemet hordozó szegényparaszti termelői társulás. Szolnok megyében

5 ilyen jellegűek a rizstermelő-csoportok voltak, amelyek túlnyomórészt a tiszántúli rész településeinek - Tisza gyenda, Karcag, Szajol, Mezőtúr, Kenderes, Abádszalók, stb. - határában jöttek létre.6 A földművesszövetkezeti termelői társulások mellett szórványosan előfordultak egyéb formái is a paraszti összefogásnak, amelyek a földművelés egyes munkálatainak közös végzését célozták. Szolnok megyében 1948 nyár végén két - a szövetkezeti felügyelő által „mezőgazdasági tárgyú"-nak nevezett - földművesszövetkezeti keretbe nem tartozó, önálló csoportosulás működött. Az 1945 őszén alakult „Fegyverneki Gyümölcstermelő Földművesszövetkezet"-ben 20-an 33 kh juttatott, de egy tagban hagyott földön közös munkát végeztek területarányos jövedelemelosztás mellett, - a korabeli sajtó szerint eredményesgn, mint az ország legjobb gyümölcstermelő szövetkezete.

7 Kunhegyesen „újgazdák és földosztásból kimaradottak" alakítottak - nagybérlők kezén lévő földeket is igényelve - 36 kh részben saját, részben bérelt területen szövetkezetet 1948 januárjában.

8 A közös munkából származó jövedelmet a ledolgozott munkanapok arányában osztották fel. A kollektív gazdálkodás bizonyos elemei tehát már 1945-1948 között is kialakultak egyes - megfelelő feltételekkel bíró - helyeken. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének napirendretűzésekor azonban nem ezek lettek a továbbhaladás alapjai. Az agrárpolitika más utat választott. /. A SZERVEZÉS MEGINDÍTÁSA: A KULÁKBÉRLETEK IGÉNYBEVÉTELE ÉS SZÖVETKEZETI TÁRSULÁSOK KEZÉBE ADÁSA A szövetkezeti közös termelés általános elterjesztésének első kísérlete összekapcsolódott a gazdagparasztság korlátozására hozott intézkedésekkel és a szegényparasztság, elsősorban is ' a nincstelenek földigényének - legalábbis részbeni - kielégítésével, azok munkanélküliségének felszámolására, illetve csökkentésére tett lépésekkel. A megoldást ugyanis a kulákbérletek igénybevételével, s azoknak szegényparaszti termelői közösségek kezelésébe adása útján keresték. A haszonbérleti területek szövetkezeti hasznosítására, irányuló intézkedések előkészítése 1948 közepén lezajlott.

9 A program nyilvánosságra hozása augusztus 20-án történt meg. Ezt hamarosan - augusztus 29-én - követte a végrehajtás mikéntjét meghatározó 9000/1948. sz. kormányrendelet kiadása, amely „a mezőgazdasági ingatlanok haszonbérletéről" szólt.

10 A jogszabály szerint a gazdálkodást élethivatásként folytatók haszonbérbe maximálisan 25 kh földet vehettek, azzal a megkötéssel, hogy a tulajdonukat képező és a haszonbérlet címén birtokolt terület együttesen nem haladhatta meg a 40 kh-t. A 25 kh-n felüli tulajdonosok számára a bérletet a rendelet megtiltotta, a nem mezőgazdasági főfoglalkozásúak számára pedig 5 kh-s határt szabott meg. Az előírtakat meghaladó bérleteket a jogszabály a földbérlő bizottságok útján igénybevenni rendelte, hogy aztán a tulajdonjog érintetlenül hagyásával az igényjogosultaknak juttassák. Igényjogosultnak elsősorban a nincsteleneket, másodsorban az 5 kh-n, harmadsorban a 10 kh-n aluli birtokkal rendelkezőket tekintették. Az eljárást lebonyolító földbérlő bizottságok a községi főjegyzőből (városoknál a polgármester vagy az általa kijelölt tisztviselő), a demokratikus paraszti érdekképviseleti szervezetek (az UFOSZ és a FÉKOSZ), valamint a földművesszövetkezet képviselőjéből álltak, továbbá - ahol erre sor került - az érintett területek átvételére alakult földbérlőszövetkezet megbízottjából. A 9000-es rendelet megjelenése után Szolnok megyében is hamarosan megindult a végrehajtás. A jogszabály előírásait megyeszerte nagygyűléseken ismertették.

11 Az MDP megyei bizottságának 11 munkatársa és a FÉKOSZ 5 segédszervezője 269