Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Fekete István: Felszabadító harcok Szolnok megyében (1944. okt. 6-nov. 17.)

csapatok támadásaik során az ellenség szívós, makacs ellenállása útján biztosíthatták a sikert. A megyében folyó harcok tapasztalatai alapján szembetűnő volt az is, hogy október 22-től a szovjet csapatokkal szemben alapvetően (két, majd később egy hadosztály kivételével) csak német, a főirányokban SS. erők tevékenykedtek. A megye tiszántúli területei felszabadításával kapcsolatos körülmények számbavétele során feltétlenül említést kell tennünk arról a lojalitásról, amellyel a lakosság a szovjet katonák iránt viseltetett. Nem egyedi jelenség, számba menő eseteket jegyeztek fel vagy mondanak el az akkori események résztvevői. A megye lakosainak a többsége alapvetően humánus érzésektől vezérelve segítette a szovjet katonákat. Példaként - csak egy közismert esetet - a túrkevei emberekét - említve, akik 52 sebesült szovjet katonát bújtattak el a város német megszállásának időszakában. A MEGYÉBEN FOLYÓ HARCOK NEGYEDIK BEFEJEZŐ - SZAKASZA (Szolnok megye területének teljes felszabadítása 1944. XI. 5-XI. 17.) 1944. november 4-én a szovjet vezérkar javaslatot tesz a főparancsnokságnak a 2. Ukrán front további tevékenységére.io*> Ezzel ideiglenesen leállítja a 46. (szovjet) hadsereg tevékenységét, hogy a következő napokban széles arcvonalon mért összehangolt csapással zúzza szét az ellenség budapesti csoportosítását. Az eredeti terv módosításával, a kialakult helyzet még alaposabb áttekintéséve!, a 2. Ukrán front utánpótlásának biztosításában beállott jobb lehetőségek hasznosításával, a szovjet vezérkarnak sikerült a politikai célok megvalósítását még reálisabb katonai alapokra helyeznie. Malinovszkij marsall még ezen a napon tanulmányozva a főparancsnokság direktíváját- úgy határozott, hogy a front főcsapásának irányát - a budapesti irányból - áthelyezi a 7. gárdahadsereg sávjába.'

10 Ezzel a döntéssel a megye másodszor vált hazánk felszabadítása szempontjából is nagy jelentőséggel bíró események színterévé (először október 7-től 9-ig, a debreceni hadművelet kezdetének időszakában). A főcsapás sikeres végrehajtása érdekében, a front parancsnoka Sumilov tábornok hadseregének támadási sávjába csoportosítja át Plijev tábornok csoportját: a Szviridov altábornagy parancsnoksága alatt álló 2., valamint a Zsdanov altábornagy vezette 4. gárda gépesített hadtesteket." 1 Ezzel Plijev altábornagy katonái 27 napos más irányokban vívott harcok után ismét visszatérnek a megyébe. A frontparancsnok a főcsapás irányának Szolnok-Jászberény-Hatvan irányt jelölte meg. A főirányban támadó kötelékek balszárnyán Slemin altábornagy 46., a jobbszárnyon pedig Managarov altábornagy 53. hadseregének magasabb egységei harcoltak. Az 53. hadseregnek Malinovszkij marsall feladatul szabta, hogy Trofimenko vezérezredes 27. hadseregével együtt Kisköre, Polgár terepszakaszról átkelve a Tiszán indítsanak támadást Eger általános irányába.

112 A támadás főirányába tevékenykedő seregtesteknek megszabták az egyes részirányokat. Ennek megfelelően Plijev altábornagynak a Kál és Vámosgyörk közötti terepszakaszra történő kijutást Gyöngyös általános iránnyal; Sumilov vezérezredes hadseregének és az alárendeltségében lévő Sava hadtesttábornok parancsnoksága alatt álló 7. (román) hadtestnek - továbbá Szviridov tábornok 2. gárda gépesített hadtestének a Jászdózsa-Zsámbok-Dány terepszakaszra kellett kijutnia. H3 A „Dél" hadseregcsoport parancsnoksága a Tiszabőtől Pilisig terjedő védelmi vonalra 7 hadosztályt vonultat fel november elejére, amelyből 4 páncélos hadosztály.

114 A siker érdekében a 2. Ukrán front parancsnoka a főcsapás irányába 300 darab harckocsit és rohamlöveget von össze. A kiadott intézkedések alapján a szovjet csapatok Szolnok körzetében megkezdik az átcsoportosítások végrehajtását, valamint a támadás megkezdéséhez legkedvezőbb megindulási terepszakasz birtokba vételét. Ennek során november 7-én felszabadul Kőtelek, Nagykörű, Zagyvarékas.

11516 November 6-án éjjel Osztasenko tábornok 57. hadteste Tiszafüred, Tyerentyev vezérőrnagy 49. hadteste Kisköre körzetében átkel a Tiszán, két nappal később pedig a 27. hadsereg csapatai Tiszafüred és Polgár térségében kelnek át a Tiszán és megkezdik támadásukat Miskolc általános irányba.

117 Friessner vezérezredes a Szolnok-Hatvan irány védelmével Maximilián Fretter-Pico tűzérzeti tábornokot bízza meg. A szovjet csapatok támadásának feltartóztatására nagyvonalakban a Besenyszög, Jászárokszállás irányba a LXII. (német) a Szolnok-Abony vonaltól Jászberény irányába Kleeman tábornok IV. (német) páncélos hadtestei rendelkeznek be védelembe.

1 Ifí Ez november 1 l-re 8 hadosztályt jelent, amelyből az első vonalba 3 páncélos hadosztály.

119 A német „Dél" hadseregcsoport parancsnoka jól tudta, hogy a támadó, megerősített szovjet csapatokkal szemben, (amelyek csapásmérő kötelékeibe 300 db harckocsi és rohamlöveg tartozott) az ő többnyire „leharcolt" hadosztályai csak alapos lélektani előkészítés és a védelem alapos megszervezése alapján jelenthetnek hatékony fékező erőt. Ezért Friessner tábornok a védelemben lévő csapatok számára a feladatot a következők szerint fogalmazza meg: az áttörést „a gyalogság szívós, végsőkig kitartó védelmével", valamint ,,a páncélos kötelékek támadó jellegű tevékenységével összehangolva kell megakadályozni".

120 November 11 -én megindul a támadás a Ceglédbercel-Besenyszög között húzódó arcvonalon. Estére Plijev tábornok Jászladány és Jászboldogháza között, - mintegy 20 km szakaszon - áttöri a védelmet és még ezen a napon felszabadítja a két községet. A Friessner tábornok parancsa szellemében szervezett védelem azonban erősen lassítja a támadók előremozgását, ezért a térnyerésméretei ismét elmaradnak a frontparancsnok elvárásaitól. Másnap a szovjet csapatok tovább szélesítik a németek védelmén ütött rést és felszabadítják Tiszasülyt, Jászalsószfentgyörgyöt, Jánoshidát és Alattyánt. A németek a védelem centrumának Jászberényt tekintik, ezért folyamatosan erősítik annak körzetét. A várostól nyugatra a Feldhernhalle páncélgránátos hadosztály, valamint az 503., „Tigris" páncélososztály, a városban a 23. (német) páncélos, valamint a 4. SS. karhatalmi páncélgránátos hadosztály, tőlük keletre egészen Jászárokszállásig a 18. SS. páncélgránátos, valamint (minden bizonyság szerint) a 13. páncélos hadosztály részei, Jászárokszállástól délre a Tárnán foglal védelmi állást a 113. (német) páncélgránátos ezred Bradel ezredes vezetésével.

121 A 2. Ukrán front parancsnoksága úgy döntött, hogy nem frontálisan, hanem a várostól keletre és nyugatra mért csapásokkal fejleszti tovább a támadást Jászberény körzetében. Ezzel a városban lévő ellenség képletesen szólva olyan „zsákba kerül", amelynek a száját bekötve, nem lehet menekvése. Ennek az elgondolásnak kettős indítéka volt. Egyrészt a városban összpontosított jelentős német erő, a súlyos utcai harcok a főerők jelentős részét lekötve, tovább lassították volna a támadás ütemét. Másrészt a bekerítés végrehajtásával sikerül nem kis számú német egységet „kivonni" a Hatvan, Gyöngyös irányokból. A bekerítésben lévő németek megsemmisítésére pedig részekre tagolás útján később kerül majd sor. A várostól nyugatra és délre november 13-án Zsdanov vezérőrnagy 4. gárda gépesített hadteste, valamint Alehin tábornok 27. hadtestének csapatai vívnak harcot a szívósan védekező ellenséggel. Ezen a napon Jásztelek felszabadításával, a támadó szovjet kötelékek Jászberény közelségébe érnek. November 13-án Plijev tábornok Jászkisér és Jászapáti körzetében megtöri a németek ellenállását,

122 A szovjet csapatok felszabadítva e két 263