Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Fogarassy László: A Tiszántúl elvesztése 1919 áprilisában
Szatmárnémetiben nem megfelelő a hangulat. Három óra múlva Dénes Sándor, majd őt követőleg Kacsóf János is jelentette, hogy Szatmárnémetin kitört az ellenforradalom. Utóbbi politikai megbízott beszámolójában azt is közölte, hogy letartóztatása után több küldöttség követelte a kivégzését, s hogy ez nem történt meg, azt Hautzinger Gusztáv századosnak köszönheti. (Hautzinger az 1. székely dandár vezérkari főnöke volt.)26 A székely hadosztály e nap este Huszt-Sárköz-Erdőd-Királydaróc-Tasnád-Magyarcsaholy-Széplak vonalig vonult vissza. Liptai Ervin a székelyek súlyos vesztességeire vonatkozó jelentéseket túlzottaknak minősíti, az őket benyújtó politikai megbízottakat pedig erélytelen és befolyásolható embereknek. Ez a megállapítás megfelel a valóságnak. Az viszont tény, hogy a románok mindenütt számbeli és anyagi fölényben voltak. A másnap reggel de. 8 órakor kiadott összefoglaló jelentés szerint a csúcsai fronton ellenséges behatás nem is volt, nyilvánvalóan az ellenség terepnehézségek miatt arcban nem támadott. Papp Béla politikai megbízott Szatmárnémetiből jelentette, hogy a helyzet rosszabbodása miatt sürgős intézkedést kér, hogy Szatmárnémeti, Nagykároly, Debrecen és Nagyvárad öszszes szervezett munkásai álljanak fegyverbe, különben Szatmárnémeti, Érmihályfalva, Nagyvárad és Nagykároly sorsa meg van pecsételve.27 A Hadügyi Népbiztosság április 18-tól kezdődőleg kilenc zászlóaljat és négy üteget rendelt különböző helyőrségekből a román frontra, közte három nemzetközi zászlóaljat. Ezekből egy, a székely hadosztálytól független hadműveleti csoportnak kellett alakulnia Érmihályfalva, esetleg Nagykároly környékén, amely a gyülekezés befejezte után ellentámadásba volt átmenendő. A parancsnok a székely hadosztályprancsnokság által volt kijelölendő, vezérkari főnöknek pedig Nagy Vilmos századost jelölték ki. Nagy Vilmos azonban nem fogadta el a megbízást, mivel a frontra rendelt csapatokban nem bízott és a már fronton levő nemzetköziek csúcsai futásáról is tájékozódva volt. Egy előrelátható kudarc ódiumát nem akarta magára vállalni. 28 Április 18-án a székelyek Királyháza-SzatmárnémetiNagykároly-Érmihályfalva vonalára vonultak vissza. Dr. Nagy Vince volt belügyminiszter, akkor szatmári lakosként Kratochvil politikai tanácsadója azt vallja, hogy a székely hadosztály parancsnoka egyik látogatása alkalmával jelezte, hogy nem sokáig bírják tartani a románok ellen Sikárló-Csucsa vonalát. Fokozatos, lassú visszavonulást kénytelen elrendelni, Szatmárnémetit kiürítik. 2 9 A székely hadosztályparancsnokság ezen a napon Szatmárnémetiből Mátészalkára érkezett. Az 1. székely dandár körletében Kocsordnál és Szamosdobnál volt erős harc. Itt a fegyveres román lakosság által hátba támadott székelyek csak egy mocsáron át, helyenként mellig érő vízben tudtak visszavonulni, de géppuskáikat is megmentették.-™ A 24. dandárcsoport balszárnyát Nagymajténynál erős román lovasoszlop megkerülte és áttörte, mire Nagykároly városát harc nélkül kellett föladni. A 21. dandárcsoportot a 7. román hadosztály erős tüzérséggel üldözte Érmihályfalva felé. Királydarócnál a 11/21. zászlóalj súlyos veszteségeket szenvedett. Debrecenben 510 vörösőr (volt rendőrök) megtagadta a frontra rendelő parancs teljesítését és föllázadt. Az éppen Debrecenben tartózkodó, osztrákokból álló 2. nemzetközi ezreddel szabályos utcai harcokban kellett őket lefegyverezni. Az idevonatkozó jelentést aláíró politikai megbízott vezérkari tisztet kért Debrecen város védelmének megszervezésére, egyúttal közölte, hogy Maniu Gyula, a nagyszebeni Consiliul Dirigent anyját, nővérét és vejét Szilágysomlyóból túszként Debrecenbe hozták azért, mert Kun Béla szüleit a románok elhurcolták. (Maniu és Kun Béla családtagjait májusban ki is cserélték - szerző). A debreceni ellenforradalmi megmozdulás hatására letartóztatták az Erdélyi Katonai Kerületi Parancsnokság összes tisztjeit. A 39. dandár északi csoportjánál a Révtől keletre, Királyhágó közelében levő Magura 915 magaslat, amelyet nemzetközi zászlóaljnak kellett volna védeni, majdnem harc nélkül került a románok kezébe. A 101. dandár legénységének fegyelme züllött, erőszakkal bevagonírozták magukat és Békéscsaba felé jönnek vissza. A 6. hadosztály jelentése a román lakosság gerillaharcáról, saját csapatok visszaözönléséről beszél. Az ellenség gyorsan nyomul előre, mert lovassága van és gyalogságot kocsikon szállít. Egyedül megbízható a volt vasúti nemzetőrség. 3i A Belényes-környéki események kapcsán kell megemlíteni, hogy Köröstárkány lakossága fegyveresen vett részt a falu védelmében a vörös csapatok oldalán. Amikor a Rasoviceanu-különítmény Köröstárkányt elfoglalta, megtorlásul kirabolta és felgyújtotta a községet, a lakosság közt pedig vérfürdőt rendezett, amelynek a helyi és nyégerfalvi lakosok közül 98 halálos áldozata volt. A vérengzésért a belényesi román ezred volt a felelős, értelmi szerzője pedig a volt biharkristyóri, Szakota nevű jegyző, az említett ezred egyik tisztje.32 Az 5. vörös hadosztály ezen a napon a székely hadosztállyal való összeköttetés felvétele végett Bilke, Dolha és Kerecke felé osztagokat tolt ki, Munkácson pedig két gyalogszázad, fél géppuskás század és a 7. sz. páncélvonat útrakészen állott. Április 19-én a Forradalmi Kormányzótanács „Veszélyben a forradalom!" felhívással elrendelte a magyarországi proletariátus általános mozgósítását. A vidéki városokban és a fronton népbiztosok közreműködésével népgyűléseket rendeztek, amelyeken közölték, hogy az orosz vörös csapatok már átlépték a bukovinai határt és hamarosan egyesülnek a magyar vörös hadsereggel. (Kun Béla a budapesti Munkástanács aznapi ülésén azt mondta, hogy az oroszok már Csernovic felé közelednek.) A hadügyi népbiztos pedig telefonon felhívta Kratochvil ezredest és tudtára adta, hogy a hadosztálya körletében előfordult ellenforradalmi események miatt forradalmi törvényszék elé fogja állítani és az ügy kivizsgálására megbízottat küld Szatmárra. Ez Sárói Szabó Tibor huszárszázados volt a Hadügyi Népbiztosságtól. Az akkori helyzet zavarosságára jellemző, hogy Szántó semmilyen intézkedést nem adott ki Kratochvil letartóztatása, vagy legalábbis szabadságolása ügyében, beérte azzal, hogy másnap Sárói-Szabót a hadosztályparancsnok helyettesévé nevezte ki. Sárói Szabó Tibor Szatmárra már nem jutott el, csak Debrecenbe, ahol átvette az Erdélyi Katonai Kerületi Parancsnokság vezetését.1 ^ Ezen a napon az 1. székely dandár maradványai Csengeren, a 24. dandáré Nagyecseden, a 21. dandár töredékei pedig Érmihályfalva környékén gyülekeztek. Debrecenben az osztrák nemzetközi ezred két zászlóalja nem volt hajlandó tovább menni, parancsnokukat lelövéssel fenyegették, katonái elszéledtek a városban. A 39. dandár balszárnyán levő 1. nemzetközi ezred rövid harc után visszavonult, a déli csoportnál is fegyelmezetlenségre volt panasz. A nagyváradi városi direktórium részéről Katz Béla közölte a Hadügyi Népbiztossággal hogy az ottani Munkástanács intézőbizottsága képtelennek érzi magát a város védelmére, mert a pánikszerűen menekülő csapatok a munkásság hangulatát megrontották. A 39. dandár parancsnoksága pedig azt közölte, hogy a Munkástanács átadta a hatalmat a volt polgármesternek és rendőrfőkapitánynak. 34 A vörös csapatok mind a királyhágói, mind pedig a belényesi védőszakaszról Berettyóújfalu felé visszavonulóban voltak. Az előbbi csoport teljes tüzérségét (12 löveg) a románoknak zsákmányul otthagyta Fugyivásárhelynél. A 6. vörös hadosztállyal szemben a 2. román vadászhadosztály Borosjenő-Világos vonaláig ért, az 1. vadászhadosztály Máriaradnán álló dandára pedig előbbi támogatására Muszka felé volt előnyomulóban.35 A 6. hadosztály parancsnoksága elrendelte, hogy az 1/46. zászlóalj Makóról és a 11/46. zászlóalj Hódmezővásárhelyről azonnal induljon a frontra a már ott levő hét zászlóalj megsegítésére, Maros mentén pedig biztosító szolgálatban az alakulóban levő IV. és V/46, zászlóaljak maradjanak. A frontra rendelt zászlóaljakat a politikai megbízottak megszavaztatták, amelynek eredménye az volt, hogy a katonák többsége megtagadta a parancs teljesítését. (Pogánytól bevezetett praxis.. .) A jelentés még kiemeli a 8. sz. páncélvonat önfeláldozó küzdelmét. 250