Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Banner János: A jászsági céhek életéből
A tűszúrás az összehajtott papiros mindkét részén áthatolt, s a minta mind a két felét egyszerre rajzolta, ill. szurkálta ki. A széthajtott papiros a legtökéletesebb szimmetrikus mintát adta. De a lyukasztásnak nem ez volt az egyetlen célja. Ez segített abban, hogy a mintát a posztóra átvigyék. Krétaport dörzsöltek - igen finoman - a mintára s az a tűszúrásokon keresztülhatolva, kirajzolta a ruhának arra a részére, ahová a sujtást varrni akarták (pauzálták a mintát). A por azonban könnyen lekopott. Ezért krétával utána rajzolták, vagy később fixirozták. A minta vonalán haladva helyezték el és erősítették meg a sujtást, ügyelve a lehetőleg egy szálból álló, toldás nélküli zsinór pontos elhelyezésére. Ez a munka már csak azért is igényes volt, mert fércet használni nem lehetett. A kisebb mintáknál a szükséges zsinór hosszának megállapítása könnyebb volt, mint az összetett, nagyobb mintáknál. Ezeknél előre ki kellett mérni a szükséges hosszúságot. A Veszelovszki mintáiról készített táblák rajzait, a tőle meghatározott római számok sorrendjében, az ő szűkszavúságával megadott „magyarázattal" az alábbiakban közlöm. I. 1. Ujjra vagy hátra való. (1. t. 5.) 2. Hát virága. 7 * (1. t. 2) 3. Atilla hátra sujtás. (7. t. 2.) 4. Atilla virág ujjra vagy sarokba.72 (1. t. 3.) 5. Ujjra vagy hátra való? (1. t. 1) II. 1. Mellsőre.73 (8. t. 1.) 2. Ujj vagy hát sujtás. (2. t. 1.) 3. Atilla virág sarokba. (8. t. 2.) 2. kép: Veszelovszki-féle sujtásos rajzok III. 1. 8-as vitézkötés nadrág elejére. (3. t. 1.) 2. Atilla hát vagy slusz. (2. t. 3.) 3. Hát vagy más. 74 (l.t .4.) IV. 1. Paraszt lajbli hátra varrva. 75 (4. t. 1.) V. 1. Csukafő nadrág. (5. t. 1.) 2. (Ujjra vagy hátra való?) (2. t. 2.) 3. (Ujjra vagy hátra való?) (6. t. 1.) VI. 1. Női buda sarok.™ (9. t. 1.) 2. Női budák (köpeny, prémes) aljára, hátára. (6. t. 2.) VII. 1. Atilla mindenre használható. 77 (7. t. 3.) 2. Nadrág vagy hát virág. (7. ti.) 3. Szabad kézbe, szabad felvarrásból, ujjra való. 78 (3. t. 2.) A minták közt kétségtelenül van a szűcshímzésekhez hasonló is, de ott hímzésről, itt zsinór-vezetésről, egynél, talán rátétről (IV. 1.) van szó. Egyébként a két mintakincsben kevés van, amelyiket kis képzelotehetséggel akár az egyik, akár a másik mesterség a maga céljainak megfelelően átalakítva, ne tudta volna használni. Még egy mesterségről kell szólnunk, amely a szabókkal és szűcsökkel Jászberényben egy céhbe tartozott: a szűrszabókról. A szűr az a ruhadarab, amely egyes vidékeken tág teret adott a népművészetnek. Bár ma - ha csak egy fenti minta (IV. 1.) nem a szűrszabó mintákból került Veszelovszki G. gyűjteményébe, de elfelejtette - egyetlen darabbal se tudom bizonyítani, nem hiszem, hogy a szűrszabó mesterség rátett kivarrásai ismeretlenek lettek volna ezen, a sokáig állattartással foglalkozó területen. Záradékul - Komáromy József 79 és Blénessy János^o közlését kiegészítendő, azért adom itt az, annak idején magam ve239
