Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Nagy Dezső: Néprajzi és nyelvi adatok a Jászkun Kerület körözőleveleiben (1852-1855)

: :;: ' ! - •"•"•'•'•' • '• " •:-• : :••-••• '•':...'" : :' ^ -, ;.: : .;•.; 2. kép: Kun leány. (OMMIK VII. k. 243) 3. kép: Kun ember. (OMMIK VII. k. 241) dal és szárnyasokkal szolgál. Népessége: 3131 házban, 18 343 lakos. Parochia templom, ref. anyaeklézsia. kath. gimnázium, takarékpénztár, rabdolgoztató intézet, szűrposztó- és posztógyár, 658 kézműves, kik közül 215 szűcs van, gyógyszertár s nagy vendégfogadó." Az 1852-es Iparkamarai jelentések így összegezik a Jászkunság iparát és kereskedelmét:

4 „A gyáripart egyetlen 4 lóerős pálinkafőző gőzkatlan jelentette, mely Jászberénben létezett. Kereskedők: vaskereskedő 4, fűszerész 2, rőfös 22, zsibárus 14, különféle 37, összesen 79 kereskedő, Iparüző mesterek: sütő 3, könyvkötő 5, csizmadia 965, festő 3, kádár 6, üveges 5, aranyezüstműves 2, vésnök 1, kalapos 22, fésűs 1, szűcs 711, köpenyszabó 7, varga 20, kőműves 17, késcsináló 1, molnár 123, szíjgyártó 50, tímár 27, kötélgyártó 20, selyemfestő 2, szappanos 1, kőfaragó 1, kovács 85, szabó 222, cipész 131, gombkötő 6, betűöntő 4, asztalos 142, fazekas 7, kocsigyártó 164, takács 704, irhász 22, ács 7, -összesen: 3487. A Jászkunságban a legtermészetesebb és legáltalánosabb foglalkozási ág az állattartás volt. Hoitsy Pál így ír erről :5 „A 60-as években is az volt a gyakorlat, hogy a város polgárai földjük arányához képest küldhettek lábas jószágot a puszta legelőjére. Ágasegyháza vagy Jakabszállás pl. a kiskun városok tulajdona volt; Mizse, Bene, Lajospuszták a jász városoké. Itt nyaralt és telelt a városi polgárok növendék marhája. A gazda kiküldte a tehenét borjastól a néhány mérföldnyire eső pusztára, s nem látta olykor két esztendeig sem. A puszta el volt különülve a gulya, a ménes, és a juhnyáj járása szerint." 214 4. kép: Jász menyecske. (OMMIK VII. k. 396)