Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Siklódi Csilla: Kora rézkori telep Tiszaföldváron
fordulnak. Ilyenek az alacsony csőtalpas, fordított csonkakúpos, egyenes vagy enyhén kihajló oldalú tálak. Hasonló példányok kerültek elő Óbébán (Beba Veche) 16 , Versecen (Vrsac) 17 Bélmegyer-Mondokon 18 is, Szabó Kálmán pedig azt írta, hogy „a kisréti partot leginkább jellemzik a nagymennyiségben előkerülő alacsony talpastálak." 19 Van ennek a típusnak egy alacsonyabb, nem is csőtalpas, inkább talpgyűrűs változata, amelyet fedőként is használhattak. (5. tábla 1.) Ez is olyan edényforma, amely már a neolitikumban is ismert volt. Pontosan ilyen tálat találtak az aszódi telepen a koralengyeli anyagban. 20 Kronológiai következtetéseink megerősítésére, a kultúrán belüli kormeghatározásra felhasználható a különböző típusú bütyökdíszek százalékos megoszlásának vizsgálata is. Lucskán (Lucky) az ún. prototiszapolgár fázisban a kerek és ovális bütykök az egész 77,6%-át, míg a hegyes, madárcsőrszerű bütyök csak 4%-át teszik ki. Tibán (Tibava) a tiszapolgári kultúra kerámiájában ez az arány 38,5 és 58,1 %-ra módosul. 21 A tiszaföldvári anyagban az eredmény az előző két adat között van, közelebb az elsőhöz. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az ilyen statisztikai számítás csak hozzávetőleges lehet, mivel a leletanyag típusa jelentősen befolyásolja az eredményt. A telepkerámia esetében mindig magasabb a gömbölyű bütykök aránya, hiszen a nagy tárolóedényeken és a durvább fazekakon, hordó alakú edényeken szinte csak ez fordul elő. A bütyökdíszek különböző típusainak használatában kimutatható eltolódás megerősíti azt a feltételezést, hogy a tiszapolgári kultúra kialakulásában a legfontosabb tényező az autochton alaplakosság volt. Már a herpályi kultúrában megjelentek azok a hegyes bütykök, amelyek később a tiszapolgári kultúra jellegzetességévé váltak. A lassú átalakulás egy történelmi fejlődési folyamat jelzője, amely nemcsak az Alföldön, de az egész Kárpát-medencében azonos jellegzetességeket mutatott. A Dél-Alföldön a tiszapolgári kultúrát megelőző átmeneti anyagot Hódmezővásárhely-Gorzsa (Cukor-major) lelőhelyen különítette el Gazdapusztai Gyula. 22 Kelet-Szlovákiában az oborini anyaggal jellemezték ezt az időszakot, CsőszhalomOborin csoportnak elnevezve. 23 A Kárpát-medence nyugati felében szorosan összefügg ezzel a lengyeli kultúra Pecenady-fázisa, amely lezárja a neolit fejlődést, illetve Nyugat-Szlovákiában a lengyeli kultúra idősebb fázisát. 24 Itt is megfigyelhető a bütykök növekvő szerepe, majd kizárólagossá válása a díszítésben. A korszak végére eltűnik a festés. A festetlen Brodzany-Nitra fázisba az újonnan elkülönített Topolcany-Szob horizont vezet át. 25 Ennek pontos megfelelője az ún. prototiszapolgár fázis, amely Kelet-Szlovákiában Lucska (Lucky) és Veiké Raskovce telepeken került elő. 26 A Dunántúlon a Veszprém-Felszabadulás úti lakótelepen elkülönített leletanyag az, amely egykorú a tiszapolgári kultúrával, bütyökdíszítésének rendszere is megegyezik vele. A legszembetűnőbb különbség a szépen díszített finomkerámia hiánya a lengyeli kultúra utolsó fázisában. 27 A tiszapolgári kultúrának Nyugat-Szlovákiában a Brodzany-Nitra fázis felel meg, amely szintén két fejlődési szakaszra osztható. A fázis korai szakaszát képviselő Brodzany-i anyagban néhány töredéken megfigyelhető a festés. 28 A legújabb ásatásokon, Bélmegyeren 29 , Endrődön 30 , és Tiszaföldváron is előkerült olyan tiszapolgári leletanyag, amin a fekete festés nyoma megfigyelhető. Főleg a fordított csonkakúpos tálak belső felületét díszítették a peremtől 1-2 cm-re húzott vízszintes sávokkal (8. tábla 3-4.), de megtalálhatók a fazekak vállán, hasán is. (8. tábla 5-7.) A festett díszítés az anyagban csak kis százalékban van képviselve, illetve nagyon könnyen lekopik, csak halvány nyoma marad az edényen. Már a korábbi ásatásokon is előkerült fekete festéssel díszített kerámia, amely a tiszapolgári kultúra genetikus elődjéhez, a herpályi kultúrához köthető. Ezek nem ugyanúgy készültek, mint ahogyan a kisrétparti csoportban volt szokásos, (ahol inkább csurgatott festésről beszélhetünk) és formakincsében is jóval gazdagabb volt annál. Patay Pál közléséből tudjuk, hogy Bodrogkeresztúron a Tompa-féle második ásatás (1935) anyaga között „néhány olyan festett töredék is előfordul, amilyeneket a másik ásatás anyagából nem ismerünk. Ezek fekete színű meandrikus mintái megegyeznek a tiszai kultúra bekarcolt díszítésű kerámiáján láthatókkal." 31 Ehhez hasonló anyag került elő Kenézlőn 32 és Zsáka-Várdombon 33 , illetve a tiszai kultúra köréből Paszabon. 34 A herpályi és tiszapolgári kultúra időszaka között azonban van egy elválasztó fehér festéses, illetve festetlen horizont, nem lehet a fekete festés közvetlen leszármazását feltételezni. Az újonnan felfedezett fekete festés jelentősége abban rejlik, hogy a fokozatos változás tényét erősíti meg. A neolitikum végén nem hirtelen szűnik meg a festés, inkább azt mondhatjuk, hogy lassan kimegy a divatból. A tiszapolgári kultúra fiatalabb szakaszában már szórványosan sem fordul elő. Később, a hunyadihalmi csoport idejében jelenik meg ismét 35 , de ez az Erdélyből érkező népesség hatásának tulajdonítható. A függesztőbütyök alkalmazása kizárólag a kisrétparti csoportra jellemző, de a csoporton belül egyáltalán nem ritka az előfordulása. A tiszaföldvári telepen nemcsak töredékesen került elő, hanem egy nyújtott hordó alakú edényperemen volt egymással szemben két ilyen bütyök. (6. tábla 6.) A tiszaföldvári anyag egészének legjobb párhuzama a Szabó Kálmán által feltárt névadó Tiszaug-kisrétparti telep, ami a földrajzi közelséget, hasonló környezeti viszonyokat figyelembe véve, érthető is. Tiszaugon azonban nagyobb területen (400 m 2-en) folyt az ásatás, a rétegvastagság is jelentősebb volt, sokkal több kerámia került elő. 36 Az ott előforduló hasáb alakú edénytípusnak (0-típus) mi csak az egyik lábát találtuk meg. (11. tábla 7.) Ugyanígy a belsődíszes tálakból is csak töredékeink vannak. (10. tábla 2.) Külön kell szólnunk arról a három miniatűr edényről, amelyek az I. szelvényből kerültek elő. (7. tábla 1-3.) Az edénykék kidolgozása nagyon jó, mészbetétes és bekarcolt díszítés egyaránt előfordul rajtuk. Gyermekjátéknak is tarthatnánk, de más magyarázat is szóba jöhet. A Versec-At lelőhelyen levő neolitvégi (Vinca D) telepen feltárt egyik házban 14 edény volt. Ebből négynek a kicsinyített, de pontos másolata is előkerült ugyanonnan. 37 A háztartás edénykészletének kicsinyített változata nem lehetett véletlen, hanem valamilyen elképzelés fűződhetett hozzá, talán a családi szimbolikus áldozat eszközei lehettek. Ha hasonló funkciót tételezünk fel a tiszaföldvári kis edények esetében is, úgy érthetővé válik azok gondos megmunkálása. Ovcarovon egy egész szentélyberendezés makettjét találták meg az egyik házban. 38 Esetünkben nem vonhatunk le ilyen messzemenő következtetéseket. Összefoglalva a kerámiaanyagról elmondottakat, annak néhány jellegzetességét kiemelve, (továbbélő neolitikus hagyományok, korai tiszapolgári formák helyi változata, bütyökdíszek megoszlása, a fekete festés) kimondhatjuk, hogy a kisrétparti csoport már a tiszapolgári kultúra kezdetétől létezett, nem pedig csak annak második fázisától, ahogy azt B. Kutzián Ida feltételezte. 39 Véleményét arra alapozta, hogy a kisrétparti csoport anyaga importként a kultúra más területein csak a második fázisból volt ismert. 40 Ha azonban megvizsgáljuk a csoport telepeiről újabban előkerült kerámiaanyagot, a formakincsben és díszítésben meglévő sok neolitikus örökség mind arra utal, hogy közvetlen kapcsolatnak kellett lennie a megelőző kultúrákkal. A hagyományok ilyen erős továbbélése nem képzelhető el a deszki vagy basatanyai csoport közvetítésével. Arról sem lehet szó, hogy a Tiszazugban, a kisrétparti csoport elterjedési területén egy retardáló neolitikus népcsoport élt volna egészen a tiszapolgári kultúra közepéig. A Tiszazug viszonylagos zártsága - az, hogy nagy folyók és azok mocsárvilága határolta - nem jelentette a fejlődés akadályát vagy a teljes elszigeteltséget. Ez a terület is részese volt a Kárpát-medencében lezajló történelmi változásoknak, fejlődését nem lehet attól eltérően elképzelni. 17
