Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében: I. Szolnok térképes, rajzos ábrázolásai és topográfiai képe 1685-től 1810-ig
sággal. Erre utal a Qb 15/2. jelzetű színezett homlokzati rajz (15. kép), 75 amelynek mérete 21 x47 cm. A Qb 15/3 jelzetű mérnöki rajz pedig az épület alaprajzát tünteti fel (16. kép). 76 A rajzlap nagysága 22 x 54 cm. A rajzról az épület beosztása jól kivehető. Középen 2 db - két helyiséggel rendelkező - hivatal vagy lakás céljára szolgáló épületrész látszik, a szobákban cserépkályha feltüntetésével. A helyiségek belmérete 4 m. Kétoldalt nyitott, vagy nyitható folyosókon közelíthetők meg a sóraktárak, amelybe csak középről lehetett kies bejutni, nyilván a sószállítás ellenőrzése okából. Ugyanehhez a műszaki rajz sorozathoz tartozik „Qb 15/4." jelzéssel még egy másik sóépület alaprajza és tetőszerkezeti rajza (17. kép). 77 Az épület hossza 48 m, a szélessége 15 m lehetett. Alaprajzi szerkezete hasonlít az előbbi sópajtáéhoz, mivel a sóraktárak itt is az épület két végét foglalják el, megközelítési lehetőség középről. De az épület középső része zártabb kiképzésű. Az alul lévő 4x5 m-es, cserépkályhával fűthető helyiség hivatali lakásként szolgálhatott, a felső, kisebb szoba hivatali helyiség volt. A tetőszerkezet közepén rajzolt - rombusz alakú - tamasztógerendák, illetve a hatszög alakú gerendaerősítések alapján arra gondolhatunk, hogy a tetőzet középső része magasabbra emlkedett. Az 1723-as tervrajzokból hitelesen nem állapítható az meg, hogy akkor megépültek-e a sóházak, mivel ezeket a rajzokat - a rávonatkozó iratok nélkül - leltározták be a Hofkammerarchiv térkép- és rajztárába. De Fortunato di Prati fentebb közölt térképén (13. kép) sóházat jelez, és ez valószínűsíti. Mivel azonban Szolnok a legnagyobb sókereskedelmet lebonyolító sóhivatalok közé tartozott akkor, szükség is volt rá, és a jövedelemből telt is. 78 Bizonyosságot azonban csak akkor nyerünk, ha a 26. képen bemutatott - Mikoviny Sámuel által 1742-ben rajzolt - sóház alaprajzát megfigyeljük. Mikoviny az új sóház épületben ugyanis felhasználja a Prati által 1723-ban tervezett és épített keresztboltozatos középrészt. A közreadott sóépületi rajzokon nincs feltüntetve a készítő vagy a rajzoló neve, mégis jogosan tarthatjuk Fortunato di Prati kamarai építész művének, akinek kiemelt feladata volt a Szolnok környéki sószállító utak, hidak építése. Ha nem is maga rajzolta, a vele dolgozó valamelyik építőmester vagy ács munkája lehet. A kincstári épületek emelték a városképet is, hiszen az 1728-as országos összeírás Szolnokon 33 házról, 32 kunyhóról és 14 veremlakásról ad számot. 7 ^ Ehhez hozzá kell még számítanunk a kamarai lakó-, hivatali és raktárépületeket, valamint a katonaság által használt, de az összeírásból ugyancsak kihagyott lakó- és laktanya épületeket is. A gazdasági életre vonatkozóan az összeírásból megtudjuk, hogy a szabadfoglalással használt földek megműveléséhez alig volt elég igaerő és ember. Jól példázza ezt az állatállomány. 1728-ban a Szolnokon élő családok közül 7 családfő egész ekés (tehát hat ökörrel megszántható földje van), 43 családfő „cimborás" (négy-kettő ökre van, csak mással közösen tudja a töretlen gyepföldet felszántani), 30 gyalogjobbágy és 16 földnélküli zsellér családfőnek nincs igavonó állata. Egészítsük ki ezeket a számszerű adatokat Bél Mátyás 1730 nyarán Szolnokról készült leírásával, hogy teljesebb képünk legyen a 250 évvel ezelőtti városról. Bél Mátyás ugyanis Magyarország tíz megyéjét leíró ötkötetes munkája folytatásaként végigjárta a Jászkunságot és a Külső-Szolnok megyei réezeket. A helyszíni gyűjtéssel készített földrajzi, történeti, népéleti felIP # £ xzssr~~~~ *~" 7" 71 r—T r 17. kép: A másik sóraktár tervrajza 1723-ból. -./>."!
