Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei
ben", Cilinská 1973, 26). A pénzutánzatok ebben az esetben 3 közeli rokon szablyás leletegyüttest kötnének össze, egykorúságukat bajos volna vitatni. Maradt tehát az inspirált „tény": „Gleichzeitig wollen wir noch auf die Tatsache hinweisen, daß die Münze aus dem Gräberfeld von Dunapentele nicht im Grab 7 gewesen zu sein brauchte, sondern in irgendeinem anderen Grabverband, der auch gegossene Beschläge enthalten haben konnte" (Uo. 23). - Hála Hekler 1908. évi naplójának és jelentéseinek ezt már mégsem kell elhinnünk, s „Tatsache"-két átvennünk! Az iváncsai aranylemez obulus kapcsán kezdtem felfigyelni az obulusként használt pénzutánzatok elterjedésére és jelentőségére, a zsélyi/zelovcei sírok akkor még nem voltak közölve (Bóna 1970, 259, 136. j.). Avar biroJEGYZETEK 1 „Ein Verzeichnis der Gräber mit byzantinischen Münzfunden hat gezeigt, dass diese Gräber im Vergleich zur gesamten Gräberzahl im Karpatenbecken äusserst geringfügig vertreten sind, weswegen sie für die Datierung des übrigen Fundgutes nicht ausschlaggebend sind." - Elgondolkoztató, hogy az ehhez és az alább idézettekhez hasonló vélekedést először Simonyi Dezső fogalmazta meg történetileg elhibázott, régészetileg dilettáns tanulmányában: „nur aus etwas mehr als zwanzig Gräbern von der rund vierzigtausend »avarenzeitlich« genannten Gräberfunden Münzen zum Vorschein kamen". ActaArchHung 10, 1959, 247. 2 A fordulópontot egy másik korabeli híradás segítségével lehet valószínűsíteni, legalábbis a rómaikori barbár és népvándorlás kori leletekre vonatkozóan. Ami nem jelenti azt, hogy a mindenkor ismert nevű római városokból és castellumokból: Savaria-ból, Siscia-ból, Sirmium-ból, Mursa-ból, Aquincum-ból valamint a Szőny-Brigetio-ból és DunaPentele-Intercisa-ból származó római fülbevalók, gyűrűk, fibulák, nyakláncok stb. lelőhelyét már akár gyűjtőtevékenysége kezdeteitől fogva ne jegyezte volna fel. A római lelőhelyek az utolsó kettőt leszámítva régi latin nevükön szerepelnek a leltárban. A máshonnan kinyomozott dátum a következő: 1820 decemberében került elő Györkönyben s jutott Magyari Kossá Sámuel gyönki főszolgabíró gyűjteményébe az a remek ékköves cikáda-pár, amelyet Jankovich „a Domino Vicecomite Comitatus Tolnensis Samuele Kossá de Magyar" vásárolt meg. Magyari Kossá 1822-től volt Tolna vármegye alispánja. A cikádák lelőhelye: „in possessione Györköny inventa" a leltárban éppen a Jankovich-aranyak előtti tételben (47-48) szerepel, bár ez önmagában leletünk bekerülése szempontjából mit sem jelent. A leltárból és Jankovich egyik dolgozatából megállapítható viszont, hogy a Rákosról, Orgoványból, Nagykőrösről származó barbár aranyleleteket szintén az 1820-as években vásárolta. 3 Azzal, hogy egymással szembenéző páros állatfigurák egyik darabjáról (sőt egyetlen állat egyik oldaláról!) van szó, már Fettich tisztában volt: Fettich 1926, 6 és 1951, 44, 49. 3a Ezt később maga is bevallotta (Hampel 1905, 1. 687): „Drei Stücke eines Goldfundes (Fig. 2082, 2083, und 2000 a S 637), deren Zusammenhörigkeit vor vielen Jahren, als die betreffenden Abbildungen angefertigt wurden, nicht bekannt war, dalmi elterjedésüket, kronológiai szerepüket Garam Éva foglalta össze, ő már 16 éremutánzattal „keltezett" sír adatait közli (Garam 1978, 210-215. táblázat és elterjedési térkép). A stafétát ismét én vettem át a pénzutánzatok obulus szerepéről készített összeállításommal, amelyben további régi és újabb adatok szerepelnek (Bóna 1980, 76), ha jól számolom, a lemezpénzek száma már 25-re növekedett. 49 A jövőben nagyon oda kell figyelnünk ezekre a kis kerek biankókra, hiszen lelethorizontjuk kezdete, - mint azt Garam kimutatta - jórészt azonos az ozorai-típusú kelyhek horizontjával, vagyis önmagukban relatív keltező szerepük van, akár a pénzeknek. Az obulusos sírok képviselői az Ozora-Igar kör jelentős szablyás harcosai és asszonyaik, abszolút koruk pedig az ozorai lelet korához viszonyítható. zeigen uns... Motive von Bandformen, die zu Thieren geworden sind". - A vallomás szépséghibája az általános alany használata, 1877/78-ban ugyanis az akkori kiállítás rendezői, Rómer Flóris és Pulszky Ferenc, még pontosan tudták, hogy négy összetartozó Jankovich-gyűjteménybeli aranyról van szó, ezekből Hampel 1905-ben csak háromnak az összetartozását ismerte el vagy fel, s valószínűleg ezekre sem ő figyelt fel, hanem Supka Géza. Csupán adalék a lelet összetartozásához, - hiszen láttuk, az 1877/78-ban felszerelt, 1889-ben lefényképezett tablón még valamennyi Jankóvich-arany együtt szerepelt - az 1884. évi Ötvösmű Kiállítás, amelynek XII. szekrényében 2-3-4. számon egymás mellett volt kiállítva a „Sárkány", a rombusz alakú „Dísztárgy" vagyis az itt tárgyalt quadratum és a „Csatt" (Pulszky 1884, 70). Rejtély, hogy a szíjvég miért nem szerepelt velük együtt, a katalógusban egyáltalán nincs nyoma. Ugyanakkor tény az is, hogy Pulszky Károly, aki a Régiségtári Naplók korai adatait még messze sokkal jobban ismerte, mint azóta bárki más, nem használta a Jankovichleltárnaplókat. Kitűnik ez a györkönyi cikáda fibulák leírásából (uo 86, No. 104.), a cikádákat ismeretlen magyarországi leletként állította ki. 4 Azzal a különbséggel, hogy Supka közvetlenül északon illetve a „góthok" irányában kereste a Jankovich-aranyak stíluselőzményeit, megbocsáthatóan, hiszen a nagy Bernhard Sahnt követte. Salin nagy könyvében (Die altgermanische Thierornamentik. Stockholm 1904, 308-309) foglalkozik a Jankovich-csattal, motívumairól elemző rajzokat is ad, amelyek elkerülték később kutatásunk figyelmét (Salin 655. kép). 5 Jankovich 1820 előtt, magyarországi ismeretlen az 1870-es években (MNM RN 124, 1878), és a 80-as évek legvégéről (MNM RN 86, 1889), Tépe 1911, Bocsa 1935, Kunszentmiklós-Bábony 1971. Az átlagos „eltartás" 20-30 esztendő. 6 E fejezet 1980-ban írott magjában, amelyet azév okt. 21-én teljes terjedelmében felolvastam a kecskeméti Avar Konferencián, a Nemzeti Múzeum 1858. évi gondos naplótételeit, valamint Pulszky Ferenc és Pulszky Károly első leírásait vetettem össze Hampel József elképesztő „Kunágotájával" s arra az eredményre jutottam, hogy századunk kutatása jórészt fantomokat elemez az igazi kunágotai leletek helyett. Az előadás fogadtatása meggyőzött róla, hogy pusztán a naplóra támaszkodva nem tudom végleg megrendíteni Hampel szentségként kezelt „kunágotai együttesét". Olyan sok egyéni elképzelés és személyes érdek fűződik nem kunágotai 125