Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei
7-tel, a 8-9. két távolabb feltárt római sír és így tovább. Csallány ezt nem tudván, ide sorolt még egy csomó 1910-1935. között a Nemzeti Múzeumba és Bécsbe jutott, jórészt későavar, peritelei leletet. Az egész katyvaszból a griffes-indás korszak nagy temetőjét hozta össze, amelynek csupán 4 különkezelt sírja lenne a Hekler-Fettich-féle (Csallány 1956, 108, 234. szám). Tévedését már 12 éve eloszlattam (Bóna 1970, 250, 3. j., Bóna 1971, 249/33 és 271/51), itt csak röviden ismétlem meg. 1953 őszén egy csatornaárok újból rátalált Hekler sírjaira, egymás mellett mintegy 2 és fél méter mélyen 4 sírgödörre, a bennük hagyott ember- és lócsontokra, valamint a szabadkézzel formált edények otthagyott cserepeire. Sajnos a betonozott oldalú árokra már nem lehetett rábontani, de környékét 1963-1964-ben alaposan átkutattuk. Római és avar sírokra nem akadtunk, továbbiakra Hekler sem akadt. Az 1910. évi lovassírok lelőhelye az 1908. éviektől távol az Öreghegy északnyugati peremén volt, az 1970/7l-ben megtalált griffes-indás temető pedig a római Központi-temető folytatásában, a római út mentében az Öreghegy déli szélén van. Az ún. „fejedelmi" sírcsoporttól - valójában rangos harcosokról és családjukról lehet csupán szó - ÉK-re és ÉNY-ra kerültek elő a telepek, meglehetősen messze. - Az avar pénzek kritikusai azonban Csallány „helyszíni adataival" dolgoztak s nem az ásató Heklerével, ha ez ugyan mentségükre szolgálhat. Valamint Huszár Lajos adataival, aki tovább élesztette a füstöt. Szövegét rövidítve idézem: „XLIII. Dunapentele, awarischer Gráberfund 134. 7. Grab. Awarisch. Münzimitation(?) (650-780). Goldstück. TM-RO 73,1908 - 252. 135. 10. Grab. Awarich. Münzimitation(?) (650-780). TM-RO 73, 1908, -293. Die Münze lag neben dem Schádel des Skeletts. Literatur: AÉ 1909. S. 97-105. (Hekler, aber die Münzen erwáhnt er nicht), Csallány D., Acta Arch. II, 1952" (Huszár 1955, 74). Itt helyes és helytelen adatok keverednek sajátos módon. Huszár mindig ellenőrizte a naplókat. Rájött, hogy Dunapentelén csak két éremutánzat volt, sírszámukat, naplószámukat pontosan közli. Hozza a két éremutánzat fényképét is XXVI. tábláján. Magánügye, hisz-e pénzutánzat voltukban vagy sem, szövegében azonban az igen felé hajlik, nyilván azért vette fel őket katalógusába is. A Csallány Dezsőtől hivatkozással (!) átvett kormeghatározásba kétszer megismételve írás-, vagy sajtóhiba csúszott, 680 helyett 780-at írt. 780-ban az Avar Birodalomban nem történt semmi, a VIII. század végéről nem ismerünk éremutánzatot, meg nem is szokás pénzeket 130 évre keltezni. Kárt okozott viszont az az odavetett megjegyzése, hogy „Hekler azonban nem említi a pénzeket". Hekler valóban nem „pénzt" említett, csupán kis kerek aranylapot, amelynek előkerülési helyét csodálatraméltó következetlenséggel éppen az ő sírleírása nyomán idézi Huszár... A sort Csallány Dezső második pénzkatalógusa zárja. Ebben továbbra is egyetlen „bizánci" aranypénz utánzatról beszél: „im Grab Nr. 7. des awarischen Gráberfeldes: sie stammt aus die Zeit 650-680", - a meglepő már csak az, hogy Huszár imént tárgyalt katalógusának mindkét érmére hivatkozik (Csallány 1956, 234). A későrómai temető, amelynek folytatólagos sírszámozásába a négy avar sír belekeveredett, végleg „awarisches Gráberfeld"-dé alakult át. Az egyre szaporodó félreértések és téves adatok nyomában már alig meglepő a végkifejlet: „Münzen aus den J. 650-685 kamen auf fünf Gráberfeldern zum Vorschein" - írja Z. Cilinská. Ezek sorában: „2. Dunapentele-Grab 7, Nachahmung einer Goldmünze aus den J. 650-680, ohne náhere Bestimmung". „Das Grab aus Dunapentele publizierte als erster. A. Hekler zwischen dem Inventar führt er aber keine Münze an. (Cilinská 1973, 23, 91. jegyzet, ahol Hekler 1909, 97-103 lapjaira (?) hivatkozik). In die Literatur habén sie erst im J. 1936 A. Marosi und N. Fettich eingeführt, (Uo. 92 jegyzet, hivatkozás Fettich 1936, 10-13. lapjára) deswegen kann der Umstand, daB die Münze aus einem Grab stammt, als problematisch betrachtet werden" (Cilinská 1973, 22-23). - Korábban ugyanígy: Dunapentele 7 „est douteuse" (Uő, 1972, 74). Itt nincs miről vitatkozni, ahány állítás, annyi tévedés. Biztos ugyanis, hogy a szerzőnő nem tanulmányozta Hekler 1909. évi jelentését - sőt Hekler 1908. ismeretét is számon kérhetnénk attól, aki ilyen súlyos ítéletre vállalkozott! - de Fettich hivatkozott munkáját sem, hiszen az pontosan idézi a Nemzeti Múzeum leltárkönyvéből a pénzutánzatra vonatkozó tételt. Másodlagos - téves adatai valójában Csallánytól (Uő, 1973, 84. j.) és Huszártól (Uo. 86. j.) származnak. Bakay Kornél a pénzekkel való keltezés ellen indított általános támadása során hasonlóan érvelt: „Nem állja ki a szúrópróbát olyan neves lelőhely sem, mint Dunapentele, ahol 650-680 körüli pénzutánzatokról beszél Csallány Dezső, viszont Huszár Lajos csak feltételesen meri pénzutánzatnak nevezni azokat a leleteket, amelyekről Hekler Antal külön egyetlen szóval sem emlékezik meg,( 134 ) bár a kerek lemezek ábráját közli. Az éremmeghatározás egyébként László Gyulától származik^ 3 5 ), de a keltezés sem kevésbé problematikus, hiszen Huszár Lajos a 650-780 közötti időt jelöli meg" (Bakay 1973, 85). Heklert Cilinskával megegyező módon marasztalja el, nyilván azonos forrásból. 134. jegyzetében Bakay Heklernek azt a lapszámát idézi (Hekler 1909, 103), ahol s amelyben az éremutánzat előkerülését, - nem lehet eleget hangsúlyozni - pontosan leírta! Ezt azonban nem olvasta el, csupán Hekler ábráit említi s hozzájuk valójában Huszár elsietett véleményét fűzi. Megragadja még képzeletét Huszár túlzott óvatosságból kitett kérdőjele, valamint a 780. évet közlő sajtóhiba s ezzel végzett is az „olyan neves" Dunapentele vei. Z. Cilinskát azonban továbbra is nyugtalanítja a zsélyi/zelovcei sírokban talált két arany obulusutánzat (munkájával egy időben E. Kolniková is sírobulusnak határozta meg őket), ami nem felelt meg avar kronológiai elképzeléseinek. Elhatározta hát, hogy végleg kiiktatja a kellemetlen dunapentelei I. (7.) sírt. 48 Ha ugyanis elismeri hitelességét, akkor azt is el kellene ismernie, hogy a benne talált pénzutánzat megegyezik Zsély/Zelovce 170. és 818. sírjainak „aranykorongjaival" („Goldschei124
