Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei

ban - véletlenül? - éppen a szemtanú levelét felejti ki. Wosinsky Mór 4 sűrű oldalt szentelt a lelőkörülmények és a lelet részletes leírásának, ő az egyetlen, aki a szemtanú régészeti levelét is felhasználta. 49 tételt tartalmazó leírása nem más, mint a Nemzeti Múzeum különböző napló adatainak sorbavétele, vagyis leletünk teljes leltára. A hitelesség prófétái így érvelhetnek: Hampel 1894, illetve 1905, Wosinsky 1896, Pulszky 1897, - a három alapközlést 23-25-26 év választja el a találástól. Miféle hitelesség ez? Hát nézzük. Az Archaeologiai Értesítő Régi Folyam V. kötetének 10. füzetében, amely 1871 december 1-én jelent meg, Rómer Flóris közleményt jelentetett meg az „Ozorai kincs" címmel (Rómer 1871, 292-293). Lelkesen számol be arról, hogy október 16-án (hétfői napon) megjelent a Nemzeti Múzeumban Bisits Mór úr s egy nagy csomó aranyat hozott, amelyek „Puszta-Tót"-on „egy vitéz temetkezési helyén" „emberek és lovak csontjai közt" találtattak. „Bisitz úr bemutatá a vázak közt fekvő arany és ezüst díszdarabokat", - sőt még ennél is többet tett: „Bisitz Mór úr... a lelkes hazafi leleteit ajándékként teszi le a nemzet oltárán." Bisits látva Rómer lelkesedését (aki „örömében meg is öleié!") még „néhány ezüst edényt" és vastárgyakat ígért ugyanabból a sírból, 4 héttel később valóban küldött további leleteket. Rómer részletes jegyzéket közölt az okt. 16-án ajándékba kapott több mint 50 tárgyról. így kezdi: „Kapott az intézet 1 II. Constans féle eddig nem ismert aranyat" majd tételesen és darabszám szerint folytatja: nyakperecet, fülbevalókat, függőket, gyűrűket, aranyozott zablát, 13 db arany szíjvéget, arany rózsaféléket a lószerszámról, arany pléhet, ezüst csatot. Azt is megírta, hogy Bisits úr „még néhány tárgyat nem volt képes visszaszerezni" ti. a találóktól. A múzeumban nem késlekedtek leltárba venni ilyen sok aranyat, a Régiségtan Napló 275, 1871, 1-31 tétele október 16-án, tehát az adományozás napján kelt! Itt most csak a sok vitára alkalmat adó két utolsó tételt idézem: 30. „Vas kard töredék és kengyelvas töredék" 31. „II. Constans aranyérme." „Bisits Mór ajándéka, Puszta-Tóti (Tolna m)" Bisits szavának állt, 24 nappal később megküldte a birtokában maradt további tárgyakat is, amelyeket nov. 9-én a 297, 1871 számon vettek leltárba: 1. „18 (cm) magas sérült öblű és kitört fenekű ezüstedény, 1 db, Szájátmérője 9,5 cm, (rossz ezüst lemez edény)" 2. „12,5 (cm) magas fületlen durva cserépedény, 1 db nyíl" „Bisits Mór ajándéka, Puszta-Tóti (Tolna m)" Azonnal meglátjuk, hogy Bisits képtelen volt „viszszaszerezni" azokat a leleteket, amelyekkel Rómernek eldicsekedett, sajnálta értük a pénzt. Annál kevésbé sajnálta a színre lépő igazi földtulajdonos, a herceg. Bőkezűen megváltotta őket s 1872. február 9-én saját ajándékakéntjuttatta el a Nemzeti Múzeumnak. Ezek az ozorai lelet legkiválóbb darabjai: 32, 1872 1. „Arany kereszt" 2. „Arany boglárpár", - vagyis a rekeszdíszes korongfibulák 3. „Négy sarkán páros domborzattal ékes aranylemez ékszer" - az egyik lószerszám dísz 4. „Hasonló és mindkét végén páros domborulattal ékes aranylemez" - egy más alakú lószerszámdísz 5. „Szélein gyöngyözött félholdalakú sérült aranylemez", - egy női csüngőékszer töredéke.

26 A herceg ajándékozási feltétele egyedülálló a Nemzeti Múzeum történetében. A megelőző két leltári tétel alól ki kellett törölni a nevét annak az ajándékozónak, akiért pár hete Rómer még így lelkesült: „tisztelet becsület Bisitz Mór úrnak, az egész haza színe előtt" s az áthúzott név fölé a birtok tulajdonosáét, a hercegét írni. A damnatio memóriáét végrehajtották. Soha érdemtelenebbül.

27 így s ekkor tűnik el a szemtanú, oly annyira, hogy a későbbi irodalom már nem is hivatkozik rá. Pedig időközben Bisits - nyilván Rómer kérésére részletesen leírta a lelőkörülményeket. Archaeologiai levele az Archaeologiai Értesítő VI, 1872 évfolyamának 1. füzetében jelent meg, január 15-én. Ezt a levelet azonban már az előző év november 7-én felolvasták az MTA Archaeologiai Bizottsága XII. rendes ülésén (Rómer, FI., ArchÉrt V, 1871, 274): „Bisitz Mór az ozorai leletet írja le". A levél tehát november elejéről kelt, még a friss élmény hatása alatt íródott. Valóban így kezdődik: „A múlt hó első napjai valamelyikén jelentette gazdatisztem, hogy Bóta János kocsis és Sütő József béres pincét ásván, a gödörben ló és embercsontokat... több aranyékszereket és töredékeket találtak" - ezekből az adatokból tudjuk, hogy a sírt 1871. október 2-6. között találták. A levélhez mellékelt pontos helyszínrajz (1. ábra), tudomásom szerint a maga nemében az első népvándorláskori kutatásunkban. A levélből kiderül, hogy a pinceásást Bisits azonnal megtiltotta, az ékszerek nagyrészét pedig megvette a kocsistól, kivéve - mint írja - két nehéz gömbölyű csatot (ez a korongfibulapár) és egy arany keresztet, amelyektől a találók nem voltak hajlandók megválni, - nyilván kevesellték a felajánlott összeget. Emiatt Bisits Bótát elbocsátotta. Aki, mi mást tehetett, a herceghez fordult. A herceg bőkezű volt, 70 Ft-ot adott az aranyakért, sőt Bisitset is elmarasztalta az imént elmesélt módon. A munka leállításakor a gödörben lófej látszott. A továbbiakat szószerint idézem. „Az ásatások folytatását az erdészem felügyelete alatt megrendeltem, és rá is akadtak azután a második csontvázra. Annak sírjában találták a kard-töredékeket, a nyak-éket, az ÉRMET, a csatokat, az egyik gyűrűt, a kisebb fülbevalókat. A hulla ...kelet felé volt a sírba temetve. A talált vaskapcsok talán koporsóra, mely fából lévén tökéletesen elkorhadhatott, lehettek alkalmazva. Ezen sírban találták továbbá azon kis gömbölyű ezüst csészét, úgy egy kehelyalakú ezüstedényt, mely azonban vigyázatlanság miatt eltöretett, továbbá egy közönséges cserépfazekat, melyhez hasonló ugyan az első sírban is volt, de csak a másodikból sikerült egészen megkapnom" (i. h. 16-17). Ennél jobb, részletesebb, HITELESEBB sírleírás nincs a múlt század avar régészeti irodalmában Wosinsky Mór, Posta Béla és Sőtér Ágost fellépte előtt. Hozzá képest a peres iratok Pulszkytól felmagasztalt adatai már alig mondanak valamit. Mint minden újság, az ozorai aranyláz is három napig tartott. A kutatások utáni harmadik napon egy felettébb bölcs férfiú, Kenner Bertalan a csősz, saját szakállára átkutatta a szétdúlt gödröt. Nem nagyon cso105