Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Benedek Gyula: Tiszapüspöki Fáy László 17. századi számadáskönyvében

Amennyiben az adózásukat vizsgáljuk, megállapítható, hogy az lényegesen eltért a számadáskönyvben szereplő más községek jobbágyaiétól. Ezt egyoldalúság jellemezte olyan értelemben, hogy csak pénzzel és hallal adóztak. Más helyekről viszont igen változatos volt az adózás eszköze, közöttük található karmazsinbőr, csizma, rizskása, mandula, szőlőaszú, papucs, sebesi pokróc, róka bőr, „gyermekló", agár stb. Ez valószínűleg a helyi termelési adottságokkal függött össze. Az Alföldről adózókkal csak annyiban mutatkozik azonosság, hogy gabonaneműeket sehonnan sem adtak. A hallal való adózásukkal kapcsolatban feltétlenül megemlítésre kívánkozik, hogy a rossz halak felszolgáltatása csak szándékossággal magyarázható. Majdnem minden ezt a kérdést említő más forrás ugyanis kiemeli Tiszapüspöki jó halakban való gazdaságát. Egyébként is tudjuk azonban, hogy ekkor a község határában kb. 10-15 tiszai morotvató volt, amely ontotta a jóminőségű pontyot és kecsegét. A jóminőségű halak beszolgáltatását nyilván azért kerülhették meg, mert a török megszállás alatt lévő Tiszapüspökit Fáy László sohasem kereshette fel és így nem győződhetett meg a határ halban való gazdagságáról. Külön szólni kell ugyanakkor az adózás teljesítésének két körülményéről: az adózás terhéről és arról, hogy ez egy „országhatár" átlépésével történt. A beszolgáltatásnál külön nehézséget jelentett a távolság, JEGYZETEK 1 OL: P-535 Patay-család gombai lt. Lajstromozott iratok 1666-1686 5. csomó Fasc. XVII. 10/32. 2 Uo. a Jászárokszállásra vonatkozó rész 1640-1658 3. cs. Fasc. XVII 6/8, a Jászberényre vonatkozó rész uo. 4/20, 6/8, 6/31. 3 Uo. Csudabalára vonatkozó rész 1658-1666 4. cs. Fasc. XVII 7/6, a Mezőtúrra vonatkozó rész OL P-1729 Fáy cs. lt. Iratok 1656/3 db. 2. csomag. 4 OL P-535 Patay-család gombai lt. Lajstromozott iratok 1640-1658 Facs. 17 6/33 1-27. pag. A Tiszapüspökire vonatkozó bejegyzések: 21. 5 OL: P-1729 Fáy család lt. Számadáskönyv a bevételekről 1660-1683 97-101. 6 OL: 0-535 Patay cs. gombai lt. Lajstromozott iratok 1689-1693 4. csomó Fasc. XVII. 6/33 28-29. pag. A füzet eredeti címe: „Oeconomica consignatio Francisci et Stephani Fáy respectu proventuum et indivisis bonis." 7 Fáj kisközség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Miskolctól északkeletre kb. 50 km-re. A Fáy-nemzetség ősi fészke, ahol a tárgyalt korszakban egy kúria állt. Ennek a helyén a 18. században egy nagyszabású, barokk kastélyt építettek, amelynek a homlokzatát a máltai lovagrend és a Fáy-nemzetség címere díszítette. Kupoláján pedig még a múlt század végén is a félhold ragyogott. Ez a kastély ma is áll, a községi tanács irodái vannak benne. 8 OL: P-1729 Fáy-család lt. Iratok 16-18. szd. 3. csomag 1672 VIII. 8 „rab Fáy László" levele. 9 Mint 1. sz. jegyzet 11/30 3. 10 Több irat a nevet következetesen Monaky Katalinnak írja, az édesapja egy sajátkezű aláírása alapján azonban biztosan el lehetett dönteni, hogy a helyes alakzat „Monoky". Szinte az egész rokonság Felsőmérán lakott, itt volt a legnagyobb birtokuk is. 11 Mint 2. sz. jegyzet Fasc. XVII 5/14. 12 Mint 5. jegyzet 97. 13 Mint 5. jegyzet 16. pag. A feljegyzések különcíme: „Törvényes dolgaimról való memóriáié." 14 Mint 1. jegyzet Fasc. XVII 13/2 és mint 8. jegyzet 1671/2 Inventarium... 1670 XII. 9. 15 OL: P-535 Patay-család gombai lt. Lajstromozott iratok 1532-1600 1. csomó Fasc. XVII 2/35. 16 Bártfai-Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei. Bp. 1938, 523. 17 Kovacsóczy István: Tiszapüspöki és fiókhelyei helyrajzi, történeti és egyházi tekintetben. Eger, 1869, 24-25. Fejér Mihály Szendrő várában szolgált, többször sebesült a törökkel vívott harcokban. Eger eleste után Balog várában (ma Balog, Csehszlovákiában, Rimaszombattól északkeletre kb. 20 km-re) egy harci csoport vezetője lett. 18 OL: Fáy-család lt. Iratok 16-18. szd. 1. csomó 1600. év 109. 19 OL: Kamarai lt. E-I 17 Commissio Neo-Acquistica Fasc. 5. No. 3. 30-32. 1661. szept. 8-án Tiszapüspöki felével megkapta Szajolt, Tiszavárkonyt, Dányt, Kávát, Bényét, Mikebudát, Nyáregyházát, Pilist Pest vármegyében, Szentgyörgytelek-, Hügye- és Imrefalva-pusztákat Solt vármegyében. Szajolt és Tiszavárkonyt azonban 1663-ban végleg elvesztette, mert ezeket Hartyányitól nem váltotta viszsza. 20 OL: P—1196 Máriássy-család lt., Girincsi cs. 4. csomó Fasc. 34 a. 818, 105. Az okmert egy-egy alkalommal oda-vissza 4-500 km-t is meg kellett tenni a feladatot teljesítőnek. Hiszen légvonalban mérve is Jászó kb. 220, Rozsnyó kb. 200, Felsőméra kb. 180 km volt Tiszapüspökitől. Ezt az utat - figyelembe véve 20-30 sózott hal súlyát is - csak lóval, vagy szekérrel, és több nap alatt lehetett megtenni. Ez jelentős „munkakiesést" jelentett ugyan, de bőven megtérült azáltal, hogy robotra viszont nem kellett járni. Ugyanakkor mindez feltételezett egy bizonyos „közbiztonságot" is, különben nehezen lett volna elképzelhető, hogy két jobbágy ilyen távolságra maradék nélkül elszállítsa a pénzt és a halakat. Márpedig sehol, mégcsak halvány utalást sem találtunk arra vonatkozólag, hogy útközben történt volna valamiféle rablási kísérlet. Kérdés lehet továbbá, hogy ilyen mélyen fekvő hódoltsági területről, hogyan lehetett adózni a királyi Magyarországra? Ennek garanciája a kölcsönös kettős adóztatásban rejlett, amelynek alapján mind a török, mind a magyar fél eltűrte, hogy meghatározott területekről a másik, akár katonai erőszakkal is, behajtsa az őt megillető adót. így a teljesítés elől a jobbágyok csak „villongások" idején tudtak kitérni, békében minden olyan próbálkozást követték a kényszerítő „megrablások". Szolnok megye területén ez a katonákkal kieszközölt eljárás igen elharapózott, ami ellen a jobbágyok egy önvédelmi intézménnyel akartak védekezni, kevés sikerrel. mányban az áll továbbá, hogy a Fáy-cs. 250 forintért megváltotta a kamarától a Tassy-jussot, ennek azonban semmi nyomát nem találtuk. 21 Bolykiné nevének az említése az egyetlen olyan nagybecsű tényadat, amelyből kiderül, hogy legalábbis Fáy László idejében ki volt a község másik felének a birtokosa. Férje Bolyki György volt és 1648-ban még élt. Ez a családnév mégegyszer felbukkan - 1720. július 23-án -, amikor az egri püspök a világi birtokosoktól visszavásárolta Tiszapüspökit. Az adás-vételi oklevélben szerepel a Bolyki JánosTóth Mária házaspár, mint eladó fél. 22 Szent Mihály-napja szeptember 29-én, Szent György-napja április 24-én van. 23 Halmi Gáborral a sógorság onnan eredt, hogy mind Fáy László édesapja, mind Halmi Gábor Rőthy-lányt vett el feleségül, mégpedig Rőthy Katalint, illetve Rőthy Annát. Halmi Gábor egyébként Méhészen (Torna vm.) lakott, ahol kúriája volt. Méhész ma Csehszlovákiában van. A neve 1927-1938 között Mech, 1945-1948 között Mihyske, 1948-1964 között Víelare, 1964-től összevonva Udvarnokkal és Szádelővel Zádielské Dvorniky. 24 Csak Fáy László megintési kérelmének találtuk meg a nyomát. Forrás: Heves megyei Levéltár, Heves és Külső-Szolnok vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok. Index Localis I. IV - l/b/393 1661. október 23. Jakabházy Jánosnak ez a keresete nem volt újkeletű dolog, mert az ősei, András és Mihály, már 1573-ban is pereskedtek Tiszapüspökiért a Tassyakkal. 25 Fáy László a nevet következetesen Babának írta. Más hiteles okmányokból azonban egyértelműen kiderült, hogy a helyes alakzat Babay. 26 Ezt a szót azért nem fordítottuk le magyarra, mert a mondat szerkezetének a teljes átalakítását vonta volna maga után. Az evictio garancianyújtás volt a vevő részére, rablott holmi megvásárlása esetén, annak megtarthatósága érdekében. 27 Hadadi Wesselényi Ferencről van szó, aki 1655. március 15. és 1667. március 28. között volt nádor. Felesége Széchy Mária révén jutott Enyicke (Abaúj vm.) birtokába, ahol 1658-ban kastélyt építtetett. Emiatt gyakori vendég volt Enyickén, amely Kassától délre kb. 15 km-re van. (Ma Csehszlovákia, Haniska). 28 Köprülü Ahmad nagyvezér hadmozdulatáról van szó, aki óriás seregével 1663. június 8-án indult Nándorfehérvárról Budára. Július 16-án már Budán adta ki a parancsot Érsekújvár megtámadására, amelyet el is foglalt az augusztus 16. és szeptember 26. közötti ostrommal. Ugyanekkor török kézre kerültek még Nyitra, Nógrád, Léva, Galgóc, Drégely, Szécsény, Buják, keleten pedig Nagyvárad és Jenő. 29 A határidőt 1663. június 18-án jelölték ki július 17-re Ónodra, Babay Zsigmond katonai szolgálati helyére. 30 Nagy Ferenc, Wesselényi ítélőmestere, Kassán egy záradékkal igazolta, hogy a kitűzött határidőben Babay megjelent a bizonyságtevésre, Fáy László pedig nem. 31 A Hartyányitól való megvásárlást bizonyító okmány nem került elő. 32 Kőtelken és Szajolban azért volt lehetőség szolgálattételre, mert mindkét helyen zömmel kuriális nemesek laktak. 33 Száraz posár: sózott, szárított ponty. 34 Tiszaszeg Tiszapüspökivel átellenben a Tisza jobbparton volt. Ma Besenyszög határához tartozik és puszta. A személynév helyes alakja Csetneki György. 35 Fáy Lászlónak Felsőmérán a Hernád partján[!] az Olasz-utcában[!] volt a kúriája, amelyet felesége révén apósától, Monoky Ferenctől örökölt. Ez a kúria volt fő tartózkodási helye, felesége is itt élt az 1696-ban bekövetkezett haláláig. Ma Méra néven (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) szerepel a volt Alsómérával összevonva. 36 Túri Mihály valószínűleg a Bolykiné jobbágya volt. 100