Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Benedek Gyula: Tiszapüspöki Fáy László 17. századi számadáskönyvében

A harmadik füzet 1689. május 23 és 1693. február 3 közötti bejegyzéseket tartalmaz, a meghalt id. Fáy László öccse id. Fáy István kezeírásával. A címe: „Fáy István és Ferenc házi feljegy­zése a jövedelmek és az osztatlan javak tekintetében." Ez Tisza­püspöki szemszögéből már jelentéktelen, mert a róla való mon­danivalója igen szegényes. Ez nyilván onnan ered, hogy vidé­künkön a törökkel vívott felszabadító harcok 1687-1699 között hosszan elhúzódtak, az alföldi faluközösségek szétzilálódtak, így a jobbágyok adózást nem tudtak teljesíteni. 6 2. FÁY LÁSZLÓ RÖVID ÉLETRAJZA Ki is volt az a Fáy László, aki a számunkra felbecsülhetet­len értékű feljegyzéseket tette? Az oklevélileg bizonyítható egyik legrégibb magyar nemesi nemzetségből származott a 16-17. század fordulóján. Ősei a Fáy-előnevet a 13. században vették fel, amikor IV. Béla királytól megkapták az Abaúj vár­megyei Fáj községet. 7 Fáy László a nemzetség péceli ágából származott. Édesapja II. Fáy István - abaúji alispán, királyi ta­nácsos, az erdélyi hadak fővezére - édesanyja ecsédi Rőthy Ka­talin, ecsédi Rőthy Orbánnak - II. Rákóczi György erdélyi feje­delem kassai fő generálisának - a lánya. Apja halála után - amint egy 1645. évben kelt okmányban vallják - „anyjával magukra vették a mindkét ágon lévő gyermekek terheit". Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az 1661. évi családi osztozko­dásig - mint legidősebb fiútestvér - Fáy László igazgatta az apja osztatlanul kezelt volt birtokait. Gazdasági szervező munkája mellett kiterjedt közéleti tevé­kenységet is folytatott. Volt Borsod vármegye alispánja és Aba­új-Gömör-Torna vármegyék táblabírája is. Politikai ideálja ne­ki is a főurak egyéni hatalmán alapuló rendi állam volt, amely­nek visszaállításáért vállalta a Habsburgokkal való nyílt szem­behelyezkedést is. így gróf hadadi Wesselényi Ferenc nádor hí­ve lett, aki mellett tanácsosi szerepet is töltött be. Elvei mellett Wesselényi 1667. évi halála után is kitartott, így részese volt a Wesselényi-féle összeesküvésnek. A bukás után Fáy László nem menekült a Partiumba, ezért 1670 júliusában letartóztatták, és Pozsonyban raboskodott. 8 1671-ben halálra is ítélték, de még ugyanabban az évben a felmentését javasolták. A börtönéből ennek ellenére királyi kegyelem folytán, csak 1673 júniusában szabadult. 9 Ezután valószínűleg csak a gazdálkodásnak élt, mert sem­mi nyomát nem találtuk annak, hogy a Thököly-felkelésben (1678-1685) bármilyen szerepet is vállalt volna. Halála valami­kor 1683. június 8 és 1684. május 15 között következett be. A felesége Monoky Katalin, aki egy sokkal kisebb közéleti súlyú, szintén Abaúj vármegyei nemesi családból származott. 10 Házasságra valamikor 1650-1660 között léptek, amikor Fáy László költözött a felesége által örökölt felsőmérai kúriába. Monoky Katalin a házasságba szerény örökséget vitt be, a gaz­dálkodás vezetésében azonban férje kb. 1684. évi halála után nagy szerepet játszott egészen 1696-ig. Az 1696. május 3-i osz­tozkodás után birtokot nem tartott meg magának, eltartására Ferenc nevű fia kötelezte magát. Ezt azonban nem sokáig élvez­te, mert még 1696-ban meghalt. Fáy László nagy birtokszerző és birtokszervező tevékeny­séget folytatott. Feljegyzései arról tanúskodnak, hogy a gazdál­kodás minden ágához kitűnően értett. Az első birtokszerző te­vékenységéről 1653. november 16-i dátummal értesülünk, ami­kor - sógorával, Halmi Gáborral - apósuk, néhai Rőthy Orbán Kővár-vidéki birtokaira keresték „szép igazságukat". 11 Anyjától független gazdálkodásba, annak halála után, 1661 körül kezdett, és ekkor nemcsak a Halmi Gábortól örö­költ részen osztozkodtak István nevű öccsével, hanem felosztot­ták egymásközt az addig osztatlanul kezelt atyai birtokokat is. 12 Nem elégedett azonban meg az öröklött birtokokkal, ha­nem folyamatos, kisebb-nagyobb vásárlásokkal tovább növelte induló birtokainak mennyiségét. Gondossága és operativitása különösen kitűnik abból a fel­jegyzésből, amelyet a „törvényes dolgai védelmében" eszközölt 1662. március 3-i füleki útja után tett. Itt felsorolja, hogy milyen ügyekben járt el a Fülekre menekült Pest-, Pilis-, Solt- és Heves - Külső-Szolnok vármegyék hivatalos szerveinél. Ebből kide­rül, hogy Füleken a szökött jobbágyok megkeresésétől a jogta­lan földhasználatig minden szóba került. Az intézkedéseinek egyike Tiszapüspökire vonatkozott, amelyről a szószerinti fel­jegyzése így hangzik: „A Jakabházy ellen való vigyázást is Ő Kegyelmére bíztam az Tisza Püspöki dologban." 13 Amikor kimerítette az örökléssel és a vásárlással való bir­tokszaporítási tevékenységet, megkezdte olyan jogbiztosító ira­tok felkutatását, amelyek révén a lappangó jogait is érvényesít­hette, így jutott el többek között a már említett újszászi három házhely jussához is. Birtokszaporító tevékenységének 1670-ben szakadt egyszer s mindenkorra vége. Amikor ugyanis a Wesselényi-féle összees­küvésben való részvételéért letartóztatták, a birtokait is elko­bozták. Az elkobzott birtokokat azonban a család bérelhette a szepesi kamarától. Fáy László a pozsonyi fogságból is „irányí­totta" ezt a munkát, István öccsét levélben rendszeresen instru­álta a legcélszerűbb gazdálkodási teendőkről. Az 1673 júniusá­ban történt szabadulása után volt birtokainak csak a felét kapta vissza, mégis a régi egész birtokán folytatta a gazdálkodást, mert a másik felét továbbra is bérelte. 14 Birtokainak a teljes egé­szében való visszakapását nem érte meg, mert azt királyi kegye­lemmel csak 1690-ben az özvegye, Monoky Katalin nyerte vissza. 3. TISZAPÜSPÖKI BIRTOKOSAI A 16. ÉS A 17. SZÁZADBAN A Fáy László-féle birtoktestbe 1661-ben bekerült fél-Tisza­püspöki eddig ismert legrégibb birtokosa Békés Gáspár volt. Amikor 1556-ban török fogságba esett, nemes Tassy Pál lett a haszonélvező, majd 1564. február 26-tól a tulajdonos is. 15 Tassy Pál 1582 körül bekövetkezett halála után özvegyére, Csompor Klárára maradt a kérdéses tiszapüspöki félrész. Csompor Klára azonban az új házassága miatt csak rövid időre tarthatta meg a hagyatékot. Radéczi István egri püspök, királyi helytartó ugyanis Pozsonyból már 1583. november 8-án felszólította, hogy a férje volt birtokait - köztük Tiszapüspöki szóban forgó felét is - adja át a Tassy-örökös Halmi Gábornak és Ráday Gergelynek. 16 Tiszapüspökit Halmi Gábor kapta, amelyet - bár nem za­vartalanul - a család 1661-ig bírt. Halmi birtoklását 1597-1600 között az zavarta meg, hogy a gazdátlannak vélt tiszapüspöki részt Kutassy János esztergomi érsek és királyi helytartó egy 1597. március 28-án kelt adománylevéllel Fejér Györgynek és Fejér Mihálynak adta. 17 A Fejér-testvérek 1600-ig zaklatták is kettős adóztatással a tiszapüspöki jobbágyokat. Halmi Gábor azonban 1600-ban Gömör városában - Gömör vármegye alis­pánja és törvényszéke előtt -jobbágyok tanúvallomása alapján bizonyítani tudta a jogát, és ettől az időtől zavartalanul bírta hosszabb ideig a jussát. 18 A 17. század közepén Jakabházy János szécsényi hadnagy személyében új követelőző jelentkezett, aki katonai erőszak ki­látásba helyezésével is arra akarta kényszeríteni a tiszapüspöki jobbágyokat, hogy neki adózzanak. Bár Halmi Gábor 1650-ben egy 1573-ban kelt nyomozati jegyzőkönyv alapján kétségtelenné tette egyedüli jogát, Jakabházy nem szűnt meg okvetetlenkedni. A próbálkozásait folytatta 1661. szeptember 8 után is, amikor - Halmi Gábor utód nélküli halálával - Fáy László vette át a ti­szapüspöki porciót. 19 Sőt rövidesen Babay Zsigmond is megtá­madta Fáy László jogát, aki Wesselényi Ferenc nádor elé vitte az ügyet és csalárdsággal kicsikart nádori ítélettel 1663. július 17-én meg is kapta Fáy Lászlótól Tiszapüspöki felét. Babay bir­93

Next

/
Oldalképek
Tartalom