Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Benedek Gyula: Tiszapüspöki Fáy László 17. századi számadáskönyvében

Benedek Gyula: TISZAPÜSPÖKI FÁY LÁSZLÓ 17. SZÁZADI SZÁM ADÁSKÖNYVÉBEN 1. A SZÁMADÁSKÖNYV FORRÁSÉRTÉKE ÉS RÖVID LEÍRÁSA Szolnok megye helytörténeti kutatói előtt közismert az a tény, hogy milyen szegényesek azok az írásos források, amelyek a településeink 17. századi népességére vonatkoznak. Ebből a századból - de különösen a század közepéről - teljesen hiányoznak az olyan összeírások, amelyek az egyes helységeink lakóit névszerint, vagy akárcsak számszerint is tartalmaznák. Ez a helyzet akadályozza a népesedéstörténeti elemzéseket még a - viszonylag nagy, egyéb írásos forrással rendelkező - városaink esetében is, a falvakkal kapcsolatban pedig lehetetlenné teszi. A fenti okok miatt különösen becses minden olyan újonnan előtalált forrás, amely bármely településünkről részletes névszerinti összeírást is magában foglal. Fáy László muzeális értékű számadáskönyvének éppen ebben van a legfőbb értéke nemcsak Tiszapüspöki, hanem áttételesen a megye népességtörténetének a kutatása számára is. Az Országos Levéltárban lévő Fáy-levéltár más irataival együtt cáfolhatatlanul, érzékletesen, részletekre menően bizonyítja azt, hogy megyénkben 1686-ig virágzó települések voltak. Bár forrásközleményünk erről a fenti módon csak Tiszapüspöki esetében győzi meg az olvasót, ráutaló szövegrészeiből azonban kiderül, hogy hasonló lehetett a helyzet a közvetlen közelben lévő Fokorún, Tiszaszegen, Kőteleken, Szajolban, de a távolabbi környezetben is. A ráutaló szövegrészek hiányában is bizonyosan lehetne azonban állítani, hogy Tiszapüspökinek ez a korhoz viszonyított nagy lélekszáma nem lehetett volna meg önmagában, a környezet hasonló megültségi állapota nélkül. Szerencsénkre e tekintetben is kizárják a kétséget a Fáy-levéltár egyéb - itt részletesen nem tárgyalt - iratai, amelyek közel hasonló értékű névszerinti összeírásokat tartalmaznak például Csudabala, Jászberény, Jászárokszállás, Mezőtúr és Újszász korabeli lakóiról. Különösen értékesek azok az adatok, amelyek Újszász megültségét igazolják, mert több forrás is lakatlannak tünteti fel a 17. században. Fáy László viszont 1669-ben - amikor a Rőthy-ágról való újszászi jussát kutatta - 12 idősebb újszászi lakost vonultatott fel a nyomozáshoz Pest megye hivatalos képviselői elé! A nyomozati jegyzőkönyvben rögzített, a helyi viszonyok egyes részleteit feltáró vallomásaik alapján bizonyosan állítható, hogy Újszász a század közepén lakott volt.

1 A levéltár iratainak további áttekintése után Újszászhoz hasonló megállapításra juthatunk Jászárokszállás és Jászberény esetében is. Erről pedig azok a nyomozati jegyzőkönyvek győznek meg bennünket, amelyek Heves és Külső-Szolnok vármegye képviselői előtt készültek az Ecséd valamint a Rózsaszentmárton és Hort közötti határvita kapcsán. A bizottság - Fáy László és anyja Rőthy Katalin kérésére - 1656-ban Jászárokszállásról 22, Jászberényből pedig 9 idősebb korú jobbágyot idézett maga elé. Az ugyancsak névszerint felsorolt, jász emberek" közül többen úgy vallottak, hogy 20-30 éve helyi lakosok és azért tudnak kiállni a határvitában Fáy László igazsága mellett.'

2 Tovább bővítik népességre vonatkozó ismereteinket azok az igen értékes források is, amelyek Csudabalára és Mezőtúrra vonatkoznak. A Fáy-iratok között ugyanis található egy 1661. évi feljegyzés, amelyben Aszalai Erzsébet Füleken - Cseh Boldizsár és Toldi István csudabalai jobbágyok élőszóban tett jelentése alapján - rögzíti, hogy Csudabalán a tatár rablás után hány, névszerint megnevezett, jobbágy maradt. A jegyzéken 16 családfő neve szerepel. Egy Bánréve-Mezőtúr közötti határvita kapcsán pedig a megyei hatóságok 20 névszerint megnevezett mezőtúri lakos vallomását rögzítik 1656-ban.^ A Fáy-iratok között talált fenti adatok két szempontból nagyon jelentősek. Egyrészt, mert bizonyítják, hogy Tiszapüspöki megültsége valóban nem volt hasonló környezet nélkül. Másrészt felhívják a figyelmet arra, hogy nem veszett még el véglegesen az a lehetőség, hogy a Szolnok megye 17. századi népességére vonatkozó adatokat megközelítően rekonstruálni tudjuk. A példa alapján úgy tűnik, hogy erre már csak a volt birtokos családok levéltári anyaga alapján van lehetőség. A jövőben - területi és állagi szétszórtságuk ellenére - érdemes lesz a helytörténetkutatóknak ezen forrásokra nagyobb figyelmet fordítaniok. Visszatérve a forrásközleményünket tartalmazó három füzetből álló számadáskönyvre, az elsősorban a földesúri kilenced beszolgáltatásának nyilvántartására szolgált. Találhatók itt azonban bejegyzések zálogbaadásokról, szökött jobbágyokról, birtokjogi intézkedésekről, kerülők fogadásáról, jogtalan használatról stb. Mindegyik füzet hosszúkás szótáralakú, amelyekben minden községnek új fejezet van nyitva, a fejezeteken belül időrendi sorrendben következnek a bejegyzések magyarul, de latin szavakkal, mondatrészekkel helyenként bőségesen elegyítve. Az első füzet 1657. június 30 és 1666. november 22 közötti bejegyzéseket tartalmaz 46 teljesen teleírt oldalterjedelemben. A bejegyzések láthatóan egy kéztől - id. Fáy László kezétől - származnak gazdálkodása kezdeti időszakából. A füzetben Tiszapüspökiről három bejegyzés van. 1662. szeptember 4-i dátummal egy részösszeírás, 1665-ről, és 1665. május 20-ról pedig egy-egy teljes összeírás található itt, a félközséget képező jobbágyok névszerinti felsorolásával.

4 A második füzet felfektetésére láthatóan azért került sor, mert a birtokok megszaporodása miatt egy nagyobb terjedelmű és tervszerűbben átgondolt nyilvántartásra volt szükség. Ez keménykötésű és 472, részben teleírt, oldalt tartalmaz. Fáy László címet is adott a kötetnek, amely így hangzik: „Kevés jószágocskámrul, annak jüvedelmirül és egyéb szükséges dolgokrul való jegyzések." Az első bejegyzés 1666. március 25-én, az utolsó pedig 1683. június 7-én történt. Sok községnél azonban - valószínűleg a történeti folyamatosság biztosítása céljából - ezeknél régebbi adatok is szerepelnek. Ez a füzet a legértékesebb, főként adatgazdagsága miatt. Több községgel kapcsolatban ebben a füzetben írja le - részletesen és érzékletesen - birtokának a szerzéstörténetét is. Ez utóbbiak közül is kiemelkedik az, amit Tiszapüspökiről ír három teljes oldalon keresztül. Ezután tizenhárom új bekezdésben rögzíti a Tiszapüspökiből származó bevételeit 1665. május 20 és 1681. május 8 között. Hat esetben teljes, egy esetben részleges névszerinti összeírással kapcsolja össze a jövedelmeinek a felsorolását. A füzetben minden község után bőven maradt kitöltetlen hely, ami vagy Fáy László 1683. június 7 után rövidesen bekövetkezett halálával, vagy az 1683-ban megkezdődött hadieseményekkel magyarázható.

5 91