Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Madaras László: Á Szeged'- Fehér-tó A és B avar temetők anyagának összehasonlító vizsgálata
HASONLÓSÁGOK A TEMETKEZESI SZOKÁSOKBAN 1. Mindkét temetőre jellemző a koporsó használata, annak ellenére, hogy ezek meglétét csak kevés esetben figyelték meg a feltárók. 2. Mindkét temetőben vannak olyan sírok, melyek sarkaiban négy-négy lemélyülő gödröcskét figyeltek meg. Ezek funkciójára H. Tóth Elvira adott számunkra igen meggyőző magyarázatot. Itt jegyezzük meg, hogy a területileg közel lévő, leletanyagában a Fehértó B temetőhöz igen közel álló bácskatopolyai temető sírjainak feltárásakor Szekeres László hasonló jelenséget figyelt meg, s H. Tóth Elvira véleményéhez hasonló magyarázatot adott funkciójukra 30 . 3. Mindkét temetőre általánosan jellemző az ételmelléklet sírba helyezése, bár a csontanyag fajonkénti megoszlása jelentős különbségeket mutat. 4. Mindkét temető több sírjában - az ásatási megfigyelések alapján - megtalálható a koponyarablás szokása. A Fehértó B temetőben hét, az A-ban két sírban. 5. Mindkét temetőre jellemző a lovastemetkezés szokásának szórványos gyakorlása. A KÉT TEMETŐ LELET ANYAGA NAK KAPCSOLATA 1. A két temető időrendi kapcsolatához jó alapnak látszik az A temető 167. és a B temető 29. sírjának összevetése. A 167. sírban paizsalakú préselt rosszezüst garnitúra van. Ez jelenleg az avar emlékanyagban pontos analógia nélkül áll. Legközelebb ornamentikájához a mezőkomáromi préselt aranyozott bronzlemez veret, az akaláni arany veretek és egy kijevi préselőtő áll 31 . A különbség az, hogy a fehértói darabokon nincs meg a többin megtalálható rovátkolt keret. Amennyiben a két típus között lehetséges a kapcsolat, úgy a fehértói öv, egy egyszerűbb változata a fejedelmi, vagy annak kíséretéhez tartozó férfiak övének. A B temető 29. sírjának öve az üveg- vagy ékkőberakásos övek jellegzetes darabja. Garam Éva a „közép avar" kor és az avar fejedelmi sírok régészeti és történeti kérdéseivel foglalkozva az alábbi megállapítást tette: A Közép-Duna-medence területén a VII. század utolsó harmadában megjelenő középavar kori régészeti leletanyag sem elterjedési terület sem az anyag változatosságát tekintve nem köthető csak Kuberhez és népéhez. A kettőspaizs alakú véretekkel díszített övet hordó Kuberral és népével, családjával (Tótipuszta, Mezőkomárom, Dunapentele stb.) együtt vagy közel egy időben érkezhettek a kőbetétes veretes övet viselők (fő leleteik Igar, lelovce, Szeged -Átokháza) és a kerek-, ill. négyzetalakú préselt veretes övek tulajdonosai is. Az eltérő veretek feltehetően más, bár rokon életformájú népcsoportokat jelölnek 32 . 2. A B temető 69. sírjában található öntött áttört sakktáblamintás övgarnitúra vereteinek pontos mása került elő az A temető 316. sírjában. 3. Ugyancsak időrendi kapcsolat mutatható ki a két temető indadíszes garnitúrái között. 4. A 106. sír anyagának és a 115. sír sárga edényének analógiái az A temető griffes-indás leletei között is megtalálhatók. 5. Az A temetőben ritka a fegyvermelléklet, csak a leggazdagabb sírokban van egy-egy fegyver. íj egy sincs, kard két veretes öves férfi sírjában volt. A fegyvertárat kiegészíti még négy fokos, melyek fegyverek is lehettek. A felsorolt egyezések alapján úgy véljük, hogy a két temető használati ideje legalábbis részben fedi egymást. A Fehértó A temető egy tipikus avarkori vegyesgazdálkodást folytató falusi, vagy talán így is fogalmazhatunk „köznépi" temető lehetett. A B temetőt használó közösség társadalmi helyzetének meghatározásakor meg kell találnunk azt a legfontosabb jegyet, ami a közösséget leginkább jellemezte. A legfontosabb vonás, amely a Fehértó B temetőre jellemző, úgy véljük a fegyverek nagyszámú sírba helyezése. A biztosan férfi sírok közül 27-ben íj, 28-ban nyílcsúcs, 8-ban csontlemezekkel merevített tegez, 11-ben vaskard volt. Garam Éva a kiskörei temető feldolgozásában néhány ún. „közép avar" temető vagy temetőrész fegyvermellékletes sírjait vizsgálta. Alattyánban a „középavar" férfisírok között csupán 11,5% volt íjjal és nyíllal eltemetve. Ez az arány a Kiskőrös-vágóhídi temetőben már 32%, Kiskörén pedig 36%. 33 A Fehértó B temetőben a 41 férfisír közül 36-ban volt fegyver, tehát a férfisírok 87,6%-ban. Ha ez az érték egy kicsit magasnak tűnik is, a temető meg nem határozható nemű csontvázainak magas száma miatt, akkor is megállapíthatjuk, hogy a fegyveres sírok aránya a Duna-Tisza közén eddig feltárt avarkori temetők között itt a legmagasabb. A fegyverek ilyen magas aránya a temetőt használó közösségnek az avarkori társadalomban elfoglalt helyével lehetett összefüggésben. Valószínű, hogy a temetőt használó közösség valamelyik avarkori vezető katonai kísérete, fegyveres csoportja lehetett. E közösség megszervezésénél elsősorban nem a vérségi kapcsolatok hanem katonai szempontok játszhatták az elsődleges szerepet. AZ ÁTOKHÁZAI LELET ÉS A FEHÉRTÓ B TEMETŐ KAPCSOLATA A szakirodalomban már régóta ismert a Szeged-átokházai lelet és a Szeged-Fehértó B temető 29. sírjának hasonlósága 34 . Csallany Dezső a két lelet területi, népi és időbeli összefüggéseit hangsúlyozza, mindkét leletet jellegzetes harcos férfi hagyatékának tartja. A továbbiakban azonban a B temető többi fegyveres sírjával nem foglalkozik. Részletesen felsorolja a két sír egyező és eltérő vonásait. Mindkét sír leletanyagában két-két véretekkel díszített fegyveröv, csontlemezekkel merevített reflexíj, három-három háromélű vasnyílcsúcs, ovális vascsat, vaskés található. Különböznek abban, hogy az átokházai férfi magányosan volt eltemetve, külön attól a közösségtől, melyben élt, míg a 29. sír egy temető leggazdagabb férfi halottjának nyugvóhelye. A legfontosabb különbség azonban mégis az, hogy az átokházai leletben egy ezüst ryton és egy talpaspohár is található. Ez idáig ryton csak az avar fejedelmi, vagy igen gazdag, előkelő sírok leletei között került elő, aranyból, illetve egy esetben Tótipusztáról ezüstből. Az átokházai sír, mellékletei alapján, nem lehet fejedelmi lelet, azonban a méltóságot jelképező ezüst ryton, a különtemetés, a két aranyozott fegyveröv, a szablya és a talpaspohár együttes előfordulása tulajdonosának kiemelkedő szerepét hangsúlyozza. Talán nem tévedünk, ha egy kisebb - ma még pontosan körül nem írható - területi vagy szervezeti egység vezetőjét látjuk benne. A Szeged-Fehértó B temetőbe temetkező népességben pedig az átokházai halotthoz kapcsolható katonai csoportot, melynek közvetlen irányítója a 29. sír halottja lehetett. Elképzelésünk legnagyobb nehézsége a két lelőhely egymástól való viszonylag nagy távolsága. Ez kb. 30 km. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az átokházai halottat magányosan, külön temették el, távol attól a közösségtől melyben élt, valamint azt, hogy az avarkori telepet a Fehértó partján ezidáig nem sikerült megtalálnunk - valószínűleg a mai parttól kissé távolabb kell keresnünk - a távolság önmagában nem zárja ki a két lelet összekapcsolásának lehetőségét. Dolgozatunkban egy mikrokörzet avar temetőinek társadalmi, történeti, időrendi kapcsolatait igyekeztünk bogozgatni. Megfigyeléseink és következtetéseink csupán erre a két temetőre vonatkoznak, azokat nem áll szándékunkban egyelőre 42
