Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Madaras László: Á Szeged'- Fehér-tó A és B avar temetők anyagának összehasonlító vizsgálata
öves sírok, hanem a préselt és lemez díszes övek kísérőmellékleteivel egyeznek meg. Temetőnkben a különböző típusú öveket tartalmazó sírok nem alkotnak elkülöníthető csoportokat. Mi, amikor a fenti csoportosítást elvégeztük, a tipológiai különbségeket kívántuk hangsúlyozni, ami temetőnkben nem feltétlen jelent jelentősebb időrendi különbséget is. Amennyiben az alábbiakban kifejtendő feltételezésünket a közösség társadalmi helyzetéről sikerül valószínűsítenünk, érvekkel alátámasztanunk, elképzelhető, hogy a különböző típusú öveket viselő férfiak egyszerre egyidőben éltek, s hordták öveiket. Ezek természetesen a közösségen belül utaltak származásukra, vagyonukra, társadalmi helyzetükre. A férfi sírokban az övek mellett általánosan megtalálható mellékletek a különböző fegyverek. A fegyverek között az íjak, nyilak, tegezek és kardok előfordulását vizsgáljuk. A feltárt 132 sír közül biztosan férfi 41-ben, nő 33-ban, gyerek 14-ben, míg pontosan meg nem határozható nemű váz 44 sírban volt. Az utóbbi szám azért ilyen magas, mert a temető sírjainak 75%-át valamiféle bolygatás érte, s a melléklet nélküli síroknál Móra nem határozta meg a halottak nemét. A biztosan férfi sírok közül 27-ben íj, 28-ban nyílcsúcs, 8-ban faragott csontlemezekkel díszített tegez és 11-ben egyélű egyenes vaskard volt. A kardok között találunk olyanokat, melyeknek keresztvasuk nem volt, s olyanokat is, melyeknek kis keresztvasuk van. A mérhető kardok hossza 90 és 100 cm között váltakozik. Amikor ez megállapítható, akkor a kardokhoz D alakú tartófül tartozik. A 29. sír csont markolatos kardját Csallány Dezső tette közzé 17 . Itt kell megjegyeznünk, hogy valószínűleg néhány kard meghatározása pontatlan megfigyelésen alapul, s a sírban szablya, az új nép, új fegyvere volt (pl. 29. sír). A 27 íjmerevítő csontlemezeit mérhető szélességük alapján három különböző csoportba soroltuk. Keskenykarú íjakat a 7., 16., 36. sírokban, a 28-31 mm szélességűeket a 29., 30., 44., 55., 69., 88., 96., 119. sírokban találjuk, míg széleskarúak a 9., 32., 34., 61., 71., 73 és 113. sírokban voltak. A különböző szélességű íjak a különböző típusú veretes övekhez hasonlóan nem alkotnak jól elkülönülő csoportokat a temetőn belül. Mivel temetőnkben viszonylag nagy számú íj található, ezért az íjakhoz tartozó egyéb sírmellékleteket egy táblázatba foglaltuk, s megkíséreltük bizonyos következtetések levonását, (a táblázat a 40. oldalon.) 1. A táblázatból jól látszik, hogy egy kivétellel valamennyi sír bolygatott volt. A 36. sír leleteit Móra Ferenc a felfakadó talajvízből szedte ki. 2. Az íjjal eltemetett halottak között vannak tárgyi mellékletekben viszonylag szegény (pl. 7., 30., 57. sírok) és gazdag sírok (pl. 29., 69., 88., 119. sírok). E megállapítás azonban nem feltétlenül az eredeti állapotot mutatja, hiszen nem tudhatjuk hogy a sírrablók milyen tárgyakat vittek el magukkal. Elképzelhető, hogy a most „szegény" sírok a temetéskor egyáltalán nem voltak tárgyi mellékletekben ilyen szegények. 3. Temetőnkben majdnem minden íjas sírban véretekkel díszített öv is volt, azonban nem minden övvel eltemetett férfi mellé helyeztek íjat (25., 75. sírok). 4. Az íjak mellett szinte kivétel nélkül minden sírban nyílcsúcsokat is találunk. Ezek száma egy és hét között váltakozik. A nyílcsúcsok kivétel nélkül háromélűek. 5. A nyílcsúcsokat öt esetben faragott csontlemezekkel díszített tegezbe helyezték. 6. Az íjas-nyilas halottak mellett viszonylag gyakran találunk szablyát, nagy vaskardokat keresztvassal vagy keresztvas nélkül. (12., 29., 36., 66., 69., 88., 96., 34., 61., 113.) 7. Minden sírban van egy vagy két vaskés. Ahol két vaskés van, ott az egyik legtöbbször nagy méretű (12., 29., 32., 57. sírok). 8. A fentebb közölt táblázatból kitűnne, habár ebből további következtetést levonni nem tudunk, hogy a keskeny íjvégmerevítő lemezeket tartalmazó sírokban v rétes övre utaló nyomokat kimutatni nem tudtunk. Érdekes módon ebből a három sírból állatcsontok sem kerültek elő. | 9. A két teljes indadíszes garnitúrát tartalmazó síiből sem kard, sem íj nem került elő. Úgy tűnik, hogy a különböző szélességű íjvégcsontok - különböző típusú íjak - kísérő mellékletei temetőnkben lényegesen nem különböznek egymástól. Valószínű, hogy a közösség tagjai mellé azokat a fegyvereket temették el, melyeket életükben használtak, s akkor, abban az időben, amikor mindhárom íjtípus használatban volt. A szakirodalomban Csallány Dezső közleményei óta két különböző típusú íjat különítettek el 18 . Úgy véljük, hogy a 28-31 mm széles íjvégborító csontlemezek nem a keskeny csontlemezek szélesedésével alakultak ki, ugyanakkor nem tekinthetők a széles íjborítók előzményének sem, önálló csoportot, íjtípust alkotnak. Alátámasztani látszik ezt Szabó J. Győző megállapítása is, miszerint „a középső-avarkori leletegyüttesek között a 32 mm-nél szélesebb lemez csak egyszer fordul elő". 19 Ez a sír az Alattyántuláti temető 413. sírja. Az itt található íjvégcsontok azonban nem a széles csontlemezekkel, hanem a 28-31 mm széleskarú íjakkal mutatnak rokonságot. A sír egésze egyébként a kései préselt övgarnitúrás sírok jellegzetes együttese 20 . Nem vonható kétségbe az a tény, hogy a korai avarkorban az íjkarok szélesednek. Temetőnkben található három keskenykarú íj is mutatja ezt. Ugyanakkor a három íj végeit borító csontlemezek fő jellegzetességeikben megegyeznek (hosszuk csaknem egyenlő, felső szélük szögletesen záródik). A 36. sírban ilyen szélesedő csontlemez merevítette az íj egyik karjának végét, míg a másik íjkart egy egészen keskeny csontlemez borította (20 mm). Ez azt mutatja, hogy a korai avarkor végén az egészen keskeny és a szélesedő darabok egyaránt használatban voltak, sőt egy íj karjai sem voltak feltétlenül egyenlő szélesek, talán hosszúak. E csoporttól, mely a korai avarkorban egyeduralkodó, de később sem ismeretlen (pl. lásd az iváncsai lovassír íját), különböznek a második csoportba tartozó íjak. Ezek az íjmerevítő lemezek általában hosszabbak, mint az első csoportban találhatók. Jellemző rájuk, hogy felső szélük nem szögletesen, hanem kissé ívelten záródik. Néhány esetben egy vagy két lyukkal átütötték felső szélüket, ezzel is a felerősítés szilárdságát kívánták erősíteni (pl. 29., 65., 119.) Keskenykarú íj csontlemezein sohasem találjuk meg ezeket a lyukakat. Végül a harmadik csoport íjait a teljesen széles, 31 mm felett lévő, csontlemezek fémjelzik. Ezek fő jellegzetességét szélességük mellett abban látjuk, hogy felső végük a merevítő lemez legmagasabb pontjától széles töretlen ívben záródik. E két utóbbi íj mindenképpen közelebb áll egymáshoz tipológiailag, mint az első és második csoport. Úgy tűnik, hogy a különböző típusú íjak, legalábbis az avarkor egy bizonyos időszakában egyszerre, egyidőben voltak használatban. Ekkor a griffes-indás időszakra általánosan jellemző széleskarú íjak (31 mm felett) mellett a korai avarkorban egyedül előforduló keskenykarú íjak ugyanúgy megtalálhatók, mint az általunk külön típusnak vélt 28-31 mm széles csontlemezekkel merevített íjak. Az íjakról szóló fejtegetéseink lezárásaként meg kívánjuk jegyezni, hogy a reflexíj kialakulása, változása egy általános eurázsiai folyamat. Az, hogy mi a Kárpát-medencében a VIVIII. században több - akár kettő, akár három - íjtípust tudunk elkülöníteni, az nem valamilyen helyi sajátosság, esetleg valamiféle belső fejlődés eredménye. Ezeket a fegyvereket már kialakult formájukban a hozzánk érkező keleti lovas népek hozzák magukkal. 39
