Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Zádor Béla: A Tanácshatalom megdöntése és az ellenforradalom hatalmi szerveinek kiépülése Szolnok megyében

Jcű együttműködésük a felsőbb utasítások betartásán túl, a saját nem kellően megszilárdult helyzetük felismeréséből is adódott. A kormánybiztos főispán az együttműködés jegyében dr. Maklár Sándor tb szolgabírót a vármegyei katonai parancsnokság mellé összekötő közigazgatási tisztviselőnek kirendelte.

86 A megye kormánybiztos főispánja december 9-én a főszolgabíróknak és polgármestereknek ,,a polgári és katonai hatóságok együttműködéséről" körrendeletet adott ki. A körrendeletben „a polgári és a katonai hatóságok hatásköre szabályozása, közöttük a szükséges összhang és zavartalan együttműködés megalapozása ..." fontosságát írja le. Az együttműködés érdekében a budapesti katonai kerületi parancsnokság 36316 k.o. 1919 szám alatt kiadott rendeletének kivonatát közölte. A kerületi parancsnok rendelete ,,a polgári és katonai hatáskörök szabályozása tárgyában" címet kapta. Lippich kormánybiztos főispán a rendeletet „miheztartás és szigorú alkalmazkodás végett" azzal közli, hogy ,,az abban hangsúlyozott elveket és intézkedéseket a magam részéről is a legalkalmasabbnak tartom a polgári és katonai hatóságok együttes közreműködésének megteremtésére felhívom és utasítom, hogy azokhoz mindenben alkalmazkodjék, a katonai hatóságokkal személyes érintkezést tartson fenn, hogy így a közrend és közbiztonság megszilárdítására és zavartalan fenntartására a leghatározottabban működhessék közre."

87 A kormánybiztos főispán körrendelete egyes részeinek idézése azért volt fontos, mert a polgári hatóságok vezetőinek magatartására és a gyakorlatra megfelelő választ ad. A polgári közigazgatás helyzete a katonai kerületi parancsnokság említett számú rendeletének ismeretében még világosabbá lesz. A primátus kérdésének eldöntésére minden kétséget eloszlató, megfelelő választ ad. A rendelet leírta, hogy a még korántsem konszolidált közéleti helyzetben szükséges, hogy „a magyar nemzeti hadsereg parancsnokságai előtérbe lépjenek minden téren... mert ők most nagyobb karhatalom felett rendelkeznek, mint rendes időben..." A polgári hatóságokra vonatkozóan azt írta „Utasíttatnak ezen hatóságok, a katonai parancsnokságok véleményét és javaslatait - amennyiben azok a törvényekkel megegyeznek, figyelembe venni és adott esetben a legerélyesebben eljárni." Ezután a súrlódások elkerüléséről és az egyetértésben való működésről szólt. De hogyan?! íme: „Kerülni kell a súrlódást" nehogy emiatt „valamely hatóságnak kiadott rendelete visszavonassék." Ez ártana a hatóság tekintélyének. A rendelet ezután a katonai és politikai hatóságok hatáskörével foglalkozott. Megállapította, „Ha a politikai hatóságok nem mutatkoznának elég erélyesnek és vonakodnának a katonai parancsnokságok javaslatait. .. elfogadni... az illető katonai parancsnok azonnal jelentse közvetlenül a „Hadsereg Fővezérségének" - és a kerületi parancsnoknak. A támogatást meg fogják kapni. (Szolnok megye a budapesti katonai körlet parancsnoksághoz tartozott. Parancsnoka Dani Béla tábornok volt.) A katonai karhatalom működésébe „a polgári hatóságnak többé beleszólásuk nincs."

88 A kormánybiztos főispán körrendeletének és a katonai körlet parancsnoka által aláírt rendeletnek egymás mellett történő tanulmányozása a szoldateszka vezető szerepét egyértelművé teszi. Az említett katonai parancsnoki rendelet a karhatalmak magatartására is intézkedik. „Aki fegyveresen ellentáll, vagy szökést kísérel meg, amennyiben valamelyik közönséges, de súlyosabb természetű, vagy a kommunizmussal összefüggésben álló bűncselekmény nyomatékos gyanúja terheli, a Szolgálati Szabályzat I. határozmányai alapján agyonlövendő."

89 Ezzel a szadizmus, a felelősségrevonás nélküli gyilkosságok sorozata a Szolgálati Szabályzat és a magasabb katonai parancsnok rendelete alapján egyaránt szabad kezet kapott. Utólag a szökés kísérletét, a kommunizmussal összefüggésben álló bűncselekmény nyomatékos gyanúját bárkire ráfoghatták. A halott nem cáfolhatott. A különítményesek ezeket a lehetőségeket megyénkben is alaposan kihasználták. A különítményesek és a nemzeti hadsereg bevonulása után, Szolnok megyében a fehérterror második hulláma megkezdődött. A tudatos, most már szervezett, kegyetlen terror hosszú hónapokig tartott. A szolnoki államügyészhelyettes már az 1919. november 23-i jelentésében „az őrizetben lévő kommunisták brutális bántalmazásáról" írt. Felsőbb parancsra engedélyezte három „a magyar nemzeti hadsereghez tartozó katonatiszt"-nek, hogy a szolnoki fogházban szemlét tartsanak. Azért, hogy „Különösen terhelt kommunistát" nem ismernek-e fel. A tisztek az őket kísérő fogházőrmestert a cellákba nem engedték be. Zárkáról zárkára menve, a foglyok közül nagyon sokat puskatussal, ököllel, tettleg bántalmaztak annak ellenére, hogy a foglyok erre okot nem adtak. Nevük és a Tanácsköztársaság idején viselt tisztségük közlése a brutalitásra elég volt. Következmény „Friss vérnyomok, dagadt arc, kékes elszínesedés, stb.. ."

90 A fehérterror második hullámának részeként újrakezdődött és folytatódott a szisztematikus leszámolás mindazokkal, akik a Tanácsköztársaság idején tisztséget viseltek, valamilyen munkaterületen elkötelezetten tevékenykedtek, vagy szimpatizánsok voltak. A leszámolásra az is elég volt, ha valakinek tevékenysége a hatalomra került ellenforradalmároknak nem tetszett. A fehérterrornak ez a román csapatok kivonulása utáni második hulláma azokkal számolt le, akik a burzsoá román hadsereg megszállása idején kibontakozott és a megszállók üldöző tevékenységével összefonódott ellenforradalmi terror első, súlyos veszteségeket okozó hullámában, a Tanácsköztársaság időszakában végrehajtott tetteik „következményeit" elkerülték. Az ellenforradalmi hatalom megszilárdítására való törekvés, a féktelen gyűlölet, a lihegő bosszú, az újabb sokoldalú terror kibontakozását és fellendülését eredményezte. A terror többirányú intézkedésekben és cselekedetekben realizálódott. A katonaság bevonulása után, a tömeges letartóztatások újra megkezdődtek. A megye helységeiben a még le nem tartóztatott, szabadon lévő vagy az államügyészség által előzőleg szabadon bocsátott kommunisták, szimpatizánsok őrizetbevételének újabb hulláma indult el. A katonaság különböző ürügyekkel 1919. december 9-ig csak Szolnokon 200 embert vett őrizetbe. A tömeges letartóztatások 1920 nyaráig folytatódtak. Ebben az időszakban Szolnok mellett nagyarányú letartóztatások Tiszaföldváron, Karcagon, Jászapátiban, Túrkevén voltak. A letartóztatásokra ürügyként a kommunista tevékenységet, politikai okokat, a románokkal való együttműködést és az árdrágítást hozták fel. Politikai okokból Szolnokon, Jászberényben, Mezőtúron internáltak.

91 Tiszaroffon a katonaság névjegyzékében szereplőkön túl a „közveszélyes kommunistáknak" tartottakat a képviselőtestület „saját tapasztalatai" alapján állapította meg. Erre alapozva, még több ember letartóztatását kérték.

92 A Prónay Pál parancsnoksága alatt álló I. Vadászzászlóalj 2. százada tevékenykedett Szolnok megyében. A század parancsnoka Molnár Endre főhadnagy volt. A különítmények brutalitása és vérengzése az egyébként is nagyon nehéz helyzetet tovább súlyosbította. A tömeges letartóztatásokat kévéseitek. Egy 1920 áprilisában kelt jelentés szerint „.. .üdvös volna... alapos takarítást végezni."

9

3 Egy másik ugyancsak áprilisi jelentésben „.. .csak Szolnokról 400-500 főt kell internálni" szerepelt.^ A különítmények osztagparancsnokai elégedetlenségüknek nemcsak hangot adtak. Cselekedtek is. A különítményesek által letartóztatottak egy részét a budapesti toloncházba, rendőrfőkapitányságra szállították.

95 A Budapestre hurcoltak közül sokat ott kínoztak meg, illetve ott lelték halálukat. A vérengző különítményesek Kunmadarasra érkezésük éjszakáján 150 embert tartóztattak le. Közülük a fegyverneki Schwarz kastélyba szállították azokat, akik a községben a Tanácsköztársaság idején irányítók voltak.

96 (Miután a románok Törökszentmiklósról kivonultak, a különítményesek a kínzásokat, vallatásokat, kivégzéseket a fegyverneki Schwarz kastélyban folytatták.) A megye más településein pl. Mezőtúron, Kunszentmártonban, Csépán, Tiszasason, Tiszaugon, Tiszakürtön, Cibakházán, Tiszaföldvá200