Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Fazekas Mihály: A mai folklór Karcagon

Megint élesedett bennem a gyanú. Hátha a tanya megett vannak a zsiványok, oszt' most osztozkodnak a dogokon? A kutyák meg elhúzták a zsíros rongyot, azon rágódnak? Akkor szípen odalopakodtam a kamaraajtó elé. Hát.. . nem vót nyitva! Úgy be vót a' zárva, ahogy az este hagytam. Nehezen hittem el. Pedig úgy vót a'! Megfogtam, megráztam a kilincset is. Erősen tartotta magát a zár... Akkor nekibátorodtam. Füttyentettem a kutyáknak. Álmosan ténferegtek azok elő a rakomány közül. Vélek megerősödve lépkedtem a csikorgó havon a tanya háta megé, hátha ott van valaki... De bizony ott se vót senki! Ez hihetetlen - álltam tanácstalanul. Erőteljesen fútt a dili szél, nyöszörögtette a fák fagyos ágait. Lágyulás lesz - gondoltam - mer' a dili szél mindig lágyulást hoz. Nem sok kedvem vót sokáig leskelődni, mert ingbe-gatyába líptem ki, meg a lábom is majd lefagyott mán az egyszál papucsba'. Lódultam befelé. Csak a lúra níztem rá. Hevertek azok szípen. Nem is háborítottam meg űket, hanem gyorsan visszabúttam az ágyba... A nagy nyugtalanság meg az átfázás után hamar elnyomott az álom. Aludtam, míg világosodni nem kezdett. Reggel, ahogy felkelek, adok a lúnak, hát - csak hallom csendbe', mint az íccaka: „Kipp.. .kopp. . .kipp. . .kopp..." Felnízek a hang irányába, az eresz alá. Hát látom, hogy ott lóg az a disznóhólyag, amit tennap futtám fel egy pipaszárral, mer' dohánzacskót akarok belőlle csinálni. Most a pipaszárat veri a disznóhólyagho' a szél... Oszt', ha erősebben fú, úgy kopogtatja, mintha kinn járkálnának... Attúl ijedtem én meg! De ezt ótán nem mertem elmondani soha senkinek. Ű se tudta meg szegíny, soha íletibe'. Filtem, hogy kinevetnek vélle! Csak most, nektek, merhogy arrul beszíltetek, a kicsi dógoktul is mennyire nagyon meg lehet ijedni, - ami igaz is!" * * * Ezzel zárom a munkám. Nem teljes, de mégis egy rész a korunkbeli folklórról. Eredeti is, hiszen magam hallottam, láttam sőt éltem is ezeket a dolgokat. Jónak találta ezt a leírást a legilletékesebb „lektor", édesapám is - Fazekas Mihály - aki ma, a 80. évében is kapusi munkájával szolgálja azt a termelőszövetkezetet, amelynek tagja volt; az itt leírt dolgoknak pedig egész életén át főszereplője volt, mint karcagi paraszt ember. 180