Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig
tésében biztosan segített fia is, mert Bodó Mihály ekkoriban már súlyos beteg, 1896. június 15-én halt meg tüdőbajban. i2? Bodó Zsigmond (1867-) Bodó Mihály fia, 1867. május 2-án született, házasságot 1892. december 11-én kötött T. Oláh Eszterrel. Mindkettőjük tanúja fazekas: Cs. Kiss Mihály és Nyúzó Gáspár. 126 1899-ben készített szép madaras butelláját már Viski Károly is bemutatta. 127 Nyúzó Gáspár I. (1839-1910) 1839. április 30-án született Nyúzó József csizmadia és Orosz Mária házasságából. 128 1861. november 13-án kötötte első házasságát, Kiss Juliannát vette feleségül, majd röviddel első felesége halála után (1865. április 9.) újra házasodott, Bodnár István földműves lánya, Katalin lett a felesége. 12 $ Gáspár fia kivételével mindkét házasságából születő gyermekeinek szíjgyártó Vig István a keresztapja. A köztük lévő komaság is erősen hozzájárulhatott ahhoz, hogy Vig István fiát, Józsefei 1875-ben Nyúzó Gáspárhoz szegődteti, aki az ipartársulatnak szintén megalakulásától tagja. Nála segéd 1875-ben a 24 éves, kunmadarasi születésű Pap Sándor, akiért Szatmári Sámuel kovácsmester vállalt kezességet. 1877. március 11-én szegődtetik hozzá a tiszafüredi születésű, 13 éves Ballá Györgyöt, aki 1881. március 13-án szabadult s kezese Kiss Mihály volt, de nála tanult 1883-1887 között a mezőkeresztesi születésű, szegődésekor 13 éves Molnár József is Katona Mihály kezessége mellett. Nyúzó Gáspár a család emlékezete szerint mindig foglalkoztatott egy-két segédet. Pap Sándorról és Bozsó Lajosról tudjuk azonban csak biztosan, hogy hosszabb ideig nála dolgozott. Sok feliratos darabja maradt fenn. Szépen formázott, madaras butellái gyakorlott és kiforrott stílusról tanúskodnak. Formaművészetét nemcsak butellái, hanem miskakancsói is bizonyítják (13. kép). A szerkeszthető díszítményeket Kiss Mihályhoz hasonlóan ő is szabadkézzel rajzolja fel, segédeszközt nem használ. Egyik legszebb munkáját - olaszkorsóban elhelyezett hármas virágkompozíciót - írókával rajzolta fel a cserépkulacsra; magángyűjteményben található (14. kép). Felirata: ,,an no az 1883dik évben készült ez a Kulacs április 29dikén Terjik István számára ha el tévejedik szerelmes barátom szolgáltasd kezemhez mert igaz jószágom.". 1910. február 27-én halt meg végelgyengülésben.^® Háza, ahol vele együtt, majd később önállóan fia, Gáspár is dolgozott, 1975-ben került múzeumi kezelésbe, népi műemlék. Nyúzó Gáspár II. (1864-1922) Nyúzó Gáspár első házasságából született 1864. október 5-én. Keresztszülei: Katona Mihály és Komáromi Julianna. 131 1888. december 27-én kötött házasságot Kovács István birtokos lányával, Idával. A család visszaemlékezése szerint apja azt akarta, hogy a mesterséget ne csak tőle, hanem mástól is tanulja. Ezt az ipartársulat jegyzőkönyve is megerősíti, 15 éves fiát 1880-ban Katona Mihályhoz szegődteti, a kezes: Bodó Mihály. A fiatalabb Nyúzó Gáspár is szabadkézzel karcolja edényeit, kedveli a vaskos, kissé drasztikus szöveget. 1912-ben, még ereje teljében felhagy a fazekassággal, mert a századforduló után a cserépedény kereslet mellett az edények ára is csökken; elmegy sörgyári munkásnak. 132 László Mihály (1840-1873) 1840. szeptember 10-én született, keresztszülei is ismerősek: ifjú Nagy Mihály nővére és férje, Ács Lőrinc, kiknek 1848-ban készült korsóját bemutattuk. 1 33 1865. november 8-án kötött házasságot Molnár Péter és Sámuel fazekasok testvérével, Juliannával. 134 Stílusban beazonosítható készítményéről nincs tudomásunk, de biztosan mázas díszedényt készített, mert Katona Mihály mellett egyedül őt említi az anyakönyv cifraedényesneí, László vagy esetenként Fazekas László Mihály néven. Fiatalon, 1873. július 13-án halt meg kolerában. 1 ^ 1871-től apósa 592-es számú házában lakott haláláig. Molnár Péter - Prónai Julianna Péter Julianna Sámuel (1843-1902) (1845) (1855-1939) Molnár Péter (1843-1902) 1843. október 5-én született, 136 Bakó István ács lányát 1868. november 18-án vette feleségül. Foglalkozását cserepesnek tünteti fel az anyakönyv. Házasságkötésekor Réz Ferenc földműves és Kiss Mihály cserepes tanúskodtak. 1 37 1874-től tagja az ipartársulatnak, nála szabadul 19 éves öccse, Sámuel 1875. május 27-én; kezese Kiss Mihály volt. Molnár Péter vállal kezességet az 1876-ban Bodó Mihályhoz szegődő Király Gáborért és a Kiss Mihályhoz 1875-ben szegődő Tóth Imréért. Stílusban beazonosítható készítménye nem maradt fenn, de minden valószínűség szerint nála tanuló öccséhez hasonlóan ő is mázasedényt készített. 1902. decemberében halt meg hűdésben. 138 Molnár Sámuel (1855-1939) Molnár Péter öccse, 1855. szeptember 10-én született, apja foglalkozása ekkor napszámos. 1880. december 15-én vette feleségül Szövetes Juliannát. 1 39 Az ipartársulatnak 1880-ban lett tagja, melynek jegyzőkönyvei sem nála tanuló fazekasokról, sem más tanulókért vállalt kezességéről nem tájékoztatnak. Szignált készítményét B. Varga Józsefnek készített butelláját - a Déri Múzeumban találhatjuk. Felirata: „1881 ben Készült ez a Bütykös a B. Varga József számára igyál belőle barátom egéségedre kívánom... Készítette molnár Sámuel az maga műhejébe"M0 1939. január 11-én halt meg, melyet születési adata mellett tüntetett fel a keresztelési anyakönyv. Ungvári János (1841-1880) 1841. július 19-én született Ungvári János és Majoros Julianna házasságából, foglalkozását 1880. február 10-i halálakor az anyakönyv edényesnek tünteti fel. 141 Nem lett tagja az ipartársulatnak, feltételezésünk szerint önálló műhellyel sem rendelkezett, hanem más fazekasoknál segédkezett. Szignált készítménye nem maradt fenn. Simon István (kb. 1854-1939)142 Katolikus vallású, ami igen ritka a múlt századi tiszafüredi fazekasok között. Rajta kívül csak Kós János, Király Gábor és Kiss József katolikus vallású fazekasokról tudunk. 24 éves korában, 1878. november 19-én kötött házasságot. Felesége az 1861-ben elhunyt Katona János fazekas legkisebb gyermeke, Zsófia, akinek keresztapja Juhász István cserepes volt. Tanúik: a menyasszony bátyjának, Miklósnak sógora, Skult János, csizmadia és a mezőkeresztesi születésű fazekas, Katona János. 143 Simon István 1880-ban lett az ipartársulat tagja, akkor nyithatott önálló műhelyt. Nála töltötte inaséveit a hozzá oly hasonló stílusban dolgozó Márki István, aki 13 éves korában, 1883. május 24-én szegődött Simon Istvánhoz, kezese Juhász Bálint volt. Nála dolgozott a századforduló táján Tóth Imre fazekas is. Munkálkodásának kezdeti időszakából maradt fenn feleségének készített írókás mintájú bödöne, melynek felirata: „ha észt valaki el töri a bú bánat megöli utána". Ezt a bödönt Viski Károly könyvének 33. képén, a karcolt díszítésű Simon kulacsot pedig a 29. képen mutatja be. Ez a mester a fazekasság hanyatlása után is tovább dolgozott, módosnak tartották. Sógorának, Miklósnak unokája véleménye szerint anyagi biztonságát még a XX. század elejéig megerősítette, földje, ártere is volt. 144 Élete 163
