Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig
Zsigmond (1877-) Juhász Bálint fiatalon árván maradt gyermeke, 1877. május 12-én született. 114 A mesterséget valószínűleg keresztapjánál, Kiss Mihálynál tanulta. Működése már vizsgált időszakunkon kívül esik, több szignált készítménye ismert. j i 11. A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK FAZEKASAI A tiszafüredi fazekasság virágkorában, a múlt század hatvanas éveitől, több nagy tehetségű fazekas munkálkodására figyelhetünk fel, akik általában a 30-as évek végén, a 40-es évek elején születtek. Közéjük tartozik - az eddig már felsorolt fazekasdinasztiák tagjai mellett - Bodó Mihály, Kiss Mihály, Nyúzó Gáspár, László Mihály és Molnár Péter, továbbá a későbbiekben Simon István, Pap Sándor, Ungvári János, Tóth Imre, Márki István, Molnár Sámuel, Kiss Lajos, Bari János, Bodó Zsigmond, Nyúzó Gáspár II. Ballá György, Víg József, Bozsó Lajos, Mezei György, Dózsa András, Király Gábor és Kiss József. Kiss Mihály (1837-1907) 1837. szeptember 19-én született. 1 15 1861. október 20-án vette feleségül Juhász István cserepes lányát, Sárát, 116 majd felesége halála (1882) után annak húgával, Eszterrel kötött házasságot 1883. január 3-án. 117 Gyermekei közül csak az 1872-ben születő Józsefnek fazekas a keresztapja, Bodó Mihály. Kiss Mihály mindössze 20 éves, amikor elkészíti a Viski-íéle könyvben bemutatott, gazdagon díszített kulacsát, melynek tulajdonosa Monoki István csizmadia volt. 118 Poroszlói magángyűjteményben található 1861-ben készített boroskancsója (11. kép), hasonló díszítésű, 1864-es könyvbutelláját pedig egy debreceni magángyűjtemény őrzi. Felirata: ,.an no 1864 ik Csináltam feb 16 napján Füleb György Számára Kis Mihály mühejében igyál bele barátom egészségedre kívánom az zsoltárból". Ebben az időszakban díszedényein fehéressárga mázt használ, díszítményeit sohasem szerkeszti, hanem mindig szabad kézirajzzal karcolja fel vagy csak egyszerűen írókázza. Kedvelt motívuma az öt-hat szirmú rózsa hullámvonalú indák és húsos levelek közé helyezve. Ugyanezt a stílust mutatják fennmaradt használati edényei közül a szilkék. A fazekasok, de más mesteremberek körében is igen népszerű lehetett. Sok esküvőn násznagy, és számtalan keresztgyereke volt. Az ipartársulatban is - melynek alakulásától tagja - tisztségviselő, közel egy évtizedig pénztáros. Több fazekas tanult nála, 1875-ben a 19 éves Tóth Imréi - kezese Molnár Péter -, szegődteti, s szabadítja fel még ugyanazon a napon (május 27.). Nála szabadul 1879. október 5-én a 17 éves Vig József, aki Somogyi István kovácsmester kezessége mellett 1875. július 18-án szegődött Nyúzó Gáspárhoz, de a tanulást már nem nála fejezte be. Hozzá szegődött 1882. július 8-án fia, Lajos is, aki ekkor 17 éves volt. Kiss Mihály több tanoncért is kezességet vállalt, a Molnár Péternél tanuló Molnár Sámuelért (1875), a Nyúzó Gáspárnál tanuló Ballá Györgyért (1877), a Juhász Bálinthoz szegődő Bozsó Lajosért (1883) és a Juhász Józsefnél tanuló Mezei Györgyért (1883). 1907. április 26-án halt meg tüdőgyulladásban. 119 Kiss Lajos (1864-1910) Kiss Mihály és Juhász Sára házasságából született 1864. október 5-én, keresztapja Kuli Mihály nyergesmester volt. Házasságot 1890. december 7-én kötött, Bodó Mihály fazekas lányát, Lídiát vette feleségül, tanúja Juhász József fazekas volt. 120 Kiss Lajos beteges ember volt, keveset dolgozott, felesége mint parasztvarrónő (ipar és képzés nélkül dolgozó) egészítette ki keresetüket, majd tartotta el családját férje 1910. augusztus 6-i halála után. 121 Bizonyíthatóan általa készített cserépedény nem maradt fenn, névét még rokonsága sem emlegeti, mint neves fazekasra, apjára szoktak hivatkozni, az ő munkáit őrzik. 122 Bodó Mihály (1840-1896) 1840. szeptember 1-én született Bodó István kézimunkás és Mester Mária házasságából. Anyja az idősebb Katona Nagy Bálint feleségének unokatestvére volt. 12 ^ Nagy János csizmadia lányát, Erzsébetet 1862. január 8-án vette feleségül, felesége násznagya Katona Mihály cserepes volt, aki a Bodó Mihállyal szomszédos házban lakott. Feltételezhető, hogy Bodó Mihály is nála tanult. Az 1862-ben születő lányának, Máriának is ő a keresztapja. Bodó Mihály munkáit a művészi gondosság jellemzi. Gyakran díszíti edényeit (a kancsókat és a butéliákat) szerkesztett, három, öt- vagy hatszirmú virágokkal, melyeket pettysorral keretez (12. kép). A köznapi használatra szolgáló edényeknél gyakran alkalmazza a barna mázt, s ezt csak sűrűn elhelyezett, fehér pettyekből, esetleg indákból és rozmaringágakból összetevődő díszítménnyel cifrázza. Feliratos edényein gyakran visszatérő szövegfordulat - ezt fia is átveszi tőle -: ,,igyál míg élsz dudoj holnapal ne gondoj". Igen sok stílusban beazonosítható munkáját őrzik a különböző gyűjtemények. 1874-ben lett tagja az ipartársulatnak. Nála tanul már korábban is a mezőkeresztesi születésű Katona János, akit 1875. május 27-én szegődtetnek, s szabadítanak fel ugyanezen a napon. Kezese Kiss Mihály volt. 1876. december 17-én szegődtetik hozzá a tiszafüredi születésű, katolikus vallású, 13 éves Király Gábort, akiért Molnár Péter vállal kezességet, és nála szabadul - Juhász Bálint kezessége mellett - 1884. június 15-én saját fia, a 17 éves Zsigmond is. Valószínűleg az ő munkáit kedvelték ekkoriban leginkább a matyók, mert a millenniumi kiállítás matyóházainak cserépedényeit is nála rendelték meg. 124 A megrendelt darabok elkészí11. kép: Kiss Mihály 1861-es boroskancsója (Poroszló, magángyűjtemény). 161
