Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó László: A jász öntudat alakváltozásai

lásrendszer. Nem véletlen az, hogy a mai jászsági települések közül Árokszállást 1356-ban említik először, majd Berényt és Jákóhalmát a következő évben, s 1391-ben feljegyzik Kisér és Apáti, 1399-ben pedig Ladány nevét. A mai Nagykunság települései közül Újszállás szerepel ugyan 1389-ben, de tudjuk, hogy éppen ez a település (Kisújszállás) még változtatta helyét a következő évtizedekben is. Egyedül Madaras 1391-ben való említése, s e település állandóbb volta igazolható csak a mai kunsági települések közül.

18 Egyébként, a Jászság és Nagykunság, illetve a Kiskunság más irányba fejlődik kulturálisan a következő századok folyamán, noha mindenik kiváltságos terület és az alföldi kultúra egészébe épül bele. Ez az eltérő, határozottan kivehető külön irány csakis úgy alakulhatott ki, hogy a két népcsoport kultúrája már alapjaiban is eltért egymástól, s más kibontakozási lehetőségeket rejtett magában. A jászok a megtelepedett életmódot folytató félnomád alán kultúra örökösei voltak, míg a kunok az ázsiai nomádok leszármazottjai és hordozói. A jászok és kunok szellemi kultúrájának különbözőségéről csak óvatosan nyilatkozhatunk. Tudjuk, hogy bár a kunok is találkoztak beköltözésük előtt a kereszténységgel, mohamedánizmussal, sőt Ázsiában a buddhizmussal is, mégis érintetlen maradt samanisztikus világképük, hitviláguk e vallások lényegétől. A kunok pogány, „bálványimádó hitéről" betelepedésük után számos feljegyzés maradt fenn, a néprajz azóta is sok samanisztikus vonást derített fel a Kis- és Nagykunság néphitében.

19 Minthogy magukról a jászokról sem emlékeztek meg forrásaink, így világképükről, vallásukról sem lehetnek adataink. Néprajzi kutatások azonban rávilágítottak arra, hogy a Jászság északkeleti részének néphitéből a táltoshit, s az ezzel összefüggő egyéb vonások hiányoznak, miközben ilyen képzetek világképi szinten lelhetők fel a környező magyar községek hitvilágában. A kutatás megkockáztatta azt a feltevést, hogy ez összefüggésben áll a jászok (alánok) eredetileg dualisztikus világképével. A dualisztikus felfogás ugyanis nem teszi lehetővé, ho^y valaki a világnak arra a szemlélődő, ellentétes pólusokat nem a világ lényegének tekintő álláspontjára és szemléletére helyezkedjék, amely a samanisztikus világkép sajátja. Márpedig éppen az ászi törzsek (a jászok ősei) körében alakult ki az a földműves kultúrához kötött zoroaszteri világkép, vallás, amely a világot, a világ lényegét a jó és a rossz harcában, az ellentétek egységében szemlélte, s amely a keresztény vallások, s a mohamedanizmus alapjává is vált. Az i. e. II. századtól ilyen dualisztikus felfogásban, világképben gyökerezett szemléletű nép, amelyet megérintett sok más hasonló alapú vallás (kereszténység, mohamedanizmus, zsidó) ennek mégjóbban és hatásosabban képviselt felfogása is, már nem vehette át szemléletében azt a felfogást, amelyhez amúgy sem lehetett éppen szemléletileg visszakanyarodni. Legfeljebb bizonyos külsődleges megnyilvánulásaival élt. Véleményünk szerint többek között ez a világkép segítette elő a jászok kunokénál korábbi, (esetleg betelepedés előtti) keresztény hitre térését is.

20 A jászok etnikai tudatát, amelynek erős képviselete egy szerencsés politikai helyzetben a kunokéhoz hasonló feudális jellegű kiváltságokat hozott számukra, lényegében egy valóságos nyelvi, antropológiai, származás tudatbeli, gazdasági és feltehetően világképbeli elkülönültségben kell keresnünk. Szűkös forrásaink szerint ezek részletei ma még csak nagy vonásaiban rajzolhatok meg. Egy ilyen jegyekkel körülírható népcsoport önállóságra való törekvését, külön kiváltságainak megszerzését, az etnikai tudat felfokozását pedig az váltotta ki, hogy a kun társadalmon belül méltatlan helyzetük volt. Ez a méltatlan helyzet pedig, mint külön népnek még élesebben rajzolta meg a körvonalait. B. Történeti tudat. A külön privilégiumok kivívásának idején jelentkezik először a jászok történeti tudata. Ezen a jászoknak, mint külön népnek a feljegyzett, tudatosan meghivatkozott cselekedeteit értjük. 1323-ban erről konkrétan, eseményeket felsorolva nem esik szó, de ekkor már tudott dolog a király előtt is, hiszen helyt ad kérelmüknek annak alapján, hogy felidézik előtte „hű szolgálataik érdemeit, melyeket azon jászok és az ő egész nemzetségük különböző hadrakeléseinkben és alkalmas helyeken és időkben minél több testvéreik és rokonaik halálával és vérök ontásával a legnagyobb hűség buzgalmával tanúsítottak és mutattak".

21 Hű szolgálatokat minden bizonnyal a kun seregekbe tagozódva tehettek. Okleveleink azonban nem emlékeznek meg külön is a jászokról. Jóllehet szokás felemlegetni, királyi többesbe bele érteni a megelőző uralkodóknál gyakorolt elévülhetetlen szolgálatokat is, mégis úgy véljük, hogy itt inkább I. Károlynak tett szolgálataikról van szó: azaz nem az Árpádházi királyainak külföldre vezetett hadjárataiban való részvételről, hanem I. Károly oligarchák elleni harcának támogatásáról. Erre látszik utalni a megfogalmazás: („in diversis expedicionibus nostris") különböző hadrakeléseinkben. De erre utal az az időpont is, amikor az oklevél kelt: 1323. Ekkor már eldőlt ugyanis az oligarchák elleni harcok sorsa a király javára. A legutolsó ellenfelek is behódoltak. Csák Máté két éve halott, s ugyanekkor szenvedett Kun László is végső vereséget. A jászok etnikai tudatával érdemeik tudatosítása, azaz történeti tudata is párosult. A kettő együtt eredményezte azt, hogy megszerezhették külön kiváltságaikat. Addig, amíg etnikai tudatuk önálló népként való jelentkezésüket tette lehetővé, s egységes fellépést eredményezett, addig a történeti tudat, az érdemekre való hivatkozás, a feudális társadalomba való beilleszkedést segítette elő. A király szemében ugyanis már ezek jelentették a kiváltságok odaengedésének valóságos alapját. A történeti tudat a következő időszakokban mindannyiszor megerősödik, ahányszor a kiváltságok veszélybe kerülnek. Az etnikai tudat pedig halványodni kezd, illetve az új viszonyokhoz igazodva más tartalommal telítődik majd meg. A jász öntudat tartalma e két vonást foglalja magába az első időszakban. A nemzetségi társadalom utolsó fellobbanása, és további sorsukat meghatározó megnyilvánulása az etnikai tudat, de már fellépnek a történeti tudat köré szerveződve az új feudális viszonyokban gyökerező vonások. A jász öntudat első, megfogható korszaka ezzel le is zárult. 2. A KÖZJOGI TUDAT KORA A. Közjogi tudat. A jászok beilleszkedése a feudális magyar társadalomba az 1323-as privilégiumok alapján történt, s ettől kezdve előtérbe kerül e privilégium levélben foglaltak védelme, jász voltuknak a privilégiális helyzettel és státussal való azonosítása. A jász öntudatnak legfőbb tartalmává és meghatározójává e státusra való visszahivatkozás, a „kiváltságos rend"-ként való elismertetés, illetve a kiváltságok esetleges bővítése válik. Ez időtől a jászok a feudális rendi társadalom zárt, kiváltságokkal körülbástyázott rendjévé válnak, s csak másodsorban tekinthetők jász népnek, önálló etnikai egységnek. Minthogy a feudális Magyarországon etnikai kérdések nem merülhettek fel egészen az újkorig, nyelvüket, önálló nép voltukat kényszerű veszély nem fenyegethette jó ideig. Népként való különállásuk azonban már számukra sem volt elsődleges, mert a rendi társadalomban az önálló, külön jogú rend módjára való létezés biztosítása fontosabb volt. Miben állott a jászok kiváltsága, s milyen módon illeszkedtek bele a magyar rendi társadalomba? Mindenekelőtt az volt a leglényegesebb, hogy kiváltságos rendként illeszkedtek be a magyar rendi társadalomba, a közvetlenül a királyi felséggel katonáskodni tartozó jászok rendjeként.

22 Földesuruk nincsen; közvetlenül a királyhoz tartoznak, neki teljesítenek szolgálatokat. Ezt, a zászlósuraktól, egyházi hatalomtól illetve megyétől való függetlenséget az biztosította számukra, hogy már 1323-ban önálló bírákat, azaz kapitányokat választhattak, akik felettük peres ügyekben ítélkezhettek, s így kizártak, a királyon (nádoron) kí131