Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó László: A jász öntudat alakváltozásai

Szabó László: A JÁSZ ÖNTUDAT ALAKVÁLTOZATAI A jászok első magyarországi jelentkezése óta eltelt hetedfél század alatt különállásuk tudatát, a jász vagy filiszteus nevüket mindig megőrizték, s elkülönítőleg használták. Ez önmagában is mutatja, hogy külön nép voltuknak tudatában voltak. E sajátos jász öntudat tartalma, összetevői és formája azonban nem volt állandó. Együtt alakult, formálódott a népcsoport történetével, magyarországi sorsával, kultúrájának belső lényegével. így mindenkor kifejezte azt az állapotot, amely az adott viszonyok között jellemezte kultúrájukat, kijelölte helyüket az egész magyar társadalom szerkezetében. Állandó vonása e tudatnak csak az, hogy mindig létezett, feledésbe soha nem merült, nem kellett feltámasztani mesterségesen. Az azonban, hogy időről-időre milyen vonások és milyen arányban alkották a jász tudat tartalmát, már felderítésre vár, s egyáltalán nem hozható összefüggésbe az állandósággal. Ha meg akarjuk a Jászságban élő nép kulturális képét rajzolni, mindenekelőtt ennek az öntudatnak a történetét, mindenkori tartalmát kell jellemeznünk. Előre kell azonban bocsátanunk, hogy noha néprajzi módszerek alkalmazásáról van szó, mégis erősen támaszkodnunk kell a történeti források, sőt az újkori írásos megnyilvánulások tanúságtételére is. Nemcsak azért, mert a múltból nem is áll más rendelkezésünkre, hanem azért, mert a Jászság társadalma kezdettől fogva igen erősen szervezett, felülről irányított (organizált) jellegű társadalom volt. A vezető rétegek kiváltságaik védelme érdekében az egész jászsági lakosságot megszervezték, s egyúttal az általuk képviselt ideológiát a rendelkezésükre álló eszközökkel (egyház, iskola, népgyűlések, ünnepségek, hirdetések) Jászság szerte terjesztették. Ezért mindazok a jellemvonások, amelyek a vezető rétegre jellemzőek voltak, a szélesebb rétegek között, ha módosult változatban is, de tovább éltek. A középkorban a jászok katonai szerkezetű, az újabb korban erősen központosított, polgárosult intézményeket teremtő társadalmi berendezkedése, közigazgatása magyarázza azt, hogy kultúrájuk e belső társadalmi szervező erőnek nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk, mint pl. a szomszédos magyar települések életében. Ez indokolja azt az eljárásunkat is, hogy a jász tudat mindenkori tartalmának felderítése során miért szükséges az írásos dokumentumokat, forrásokat a szokásosnál jobban figyelembe venni. A jász öntudat egyes koronkénti típusait, alakváltozatait aszerint különítjük el egymástól, hogy milyen új összetevők jelennek meg a tudatban, tartalma milyen új elemekkel gyarapodik, s ezek az elemek esetleg mekkora hányadát alkotják a jász öntudatnak egy-egy adott korszakban. Azaz mind az új vonások, mind a már meglévő elemek nagyobb aránybeli változásai új korszakot, más alakváltozatot képviselnek a jász öntudat történetén belül. Annakellenére, hogy a jász öntudat változásai közvetlenül összefüggésben vannak történeti tényezőkkel, állapotukban bekövetkezett módosulásokkal (jogi kiváltságok, a kultúra, vagy az etnikai összetevőik változása) az összefüggés az esemény és a tudat változásának jellege között természetesen nem direkt. A tudat pl. éppen megerősödhet akkor, amikor a lakosság etnikailag felhígul: a kiváltság elveszítése vagy csorbítása felerősítheti tudatuknak azt a vonását, amely éppen a kiváltságos helyzetükre épült. Azaz a jász öntudat nem más, mint egy önálló kultúra mindenkori reakciója, a bekövetkezett állapotváltozásokra, védekezése ezek káros hatása ellen. Éppen ezért magát a tudatot szembesíteni fogjuk a mindenkori valósággal, bemutatjuk - ha vázlatosan is - a mögötte meghúzódó valóságos erőket. /. A JÁSZ ETNIKAI TUDAT KORA A. Etnikai tudat. A jászok első magyarországi jelentkezésükkor, mint önálló, a kunoktól és magyaroktól egyaránt elkülönülő jász nép jelentkeztek. Azaz tudatában voltak különállásuknak, s mint ilyenek hivatkoztak múltjukra, érdemeikre, s kérték, hogy megkaphassák azokat a jogokat, amelyek eddig legfeljebb előkelőiknek jártak ki a kunokon kívül. Ezt a különállást, a különállás tudatos hangsúlyozását elsősorban azon mérhetjük le, hogy saját magukat jászoknak nevezik (Jazones), s a király is a ,,mi jász híveink" (Jazones fideles nostri) megjelöléssel él. Tehát az uralkodó is elismeri különállásukat.

1 Midőn kérelmüket meghallgatva engedélyezi nekik, hogy saját kapitányt és bírót válasszanak, megválasztott Sándor nevű kapitányuk néhány év múlva jász kapitányként (Sandrini Capitanei Jazinorum) szerepel. Egy 1325-ből való oklevél szintén a. jászok (Jazones) népnevet használja a Csaba környéki jászok megjelölésére.

2 Azaz a név és a mögötte álló külön nép 1323-tól kezdve a magyar közvélemény számára is összefonódott, ittlétük kétségtelenné vált. 1357-től a latin nyelvű okleveles gyakorlat a. filiszteus nevet is használni kezdi a jász népnév mellett (de gente Wrs Wojwodae PhilistinorumP Természetesen népként való jelentkezésüket nem a mai értelemben és nép, nemzet fogalom szerint kell elképzelnünk. Etnikai tudatuk tartalma egészen más volt. A jászok, mint katonai kísérő népek tartoztak bele a kun törzsszövetségbe és voltak alkotóelemei egy hosszabb időn át fennálló nomád birodalomnak (Cumánia). A kun birodalom a legkülönbözőbb népeket, néptöredékeket egyesítette, de nevet a kunok adtak a birodalomnak. A jászok e tekintetben szóba sem jöhettek, s így az állami keretek, a jász etnikum és a népnév vagy birodalomnév szempontjukból teljesen közömbös volt. A kunokkal viszont nem azonosították magukat. Elkülönülésük alapja bizonyos eltérő származástudat volt, s eszerint ők más ősöktől származtatták magukat, mint a kunok. Az 1323-as oklevél a jászok nemzetségéről beszél (Jazones et tota generatio eorum), illetve az ehhez tartozó családokat, családtagokat említi (suo et fratrum, cognatorum, proximorum et seciorum suorum nomine de generatione ipsorum). Etnikai tudatuk tehát az eltérő, különálló származástudaton alapult ugyanúgy, mint a nemzetségekből és törzsekből felépülő más keleti nomád birodalmak népeinek etnikai tudata.

J Ezt az etnikai elkülönülést Magyarországon a feudális magyar társadalom törvényeivel sikerült szentesíttetniök, s immár megindulhattak azon az úton, hogy nemcsak a nomád, hanem a feudális állam rendszerébe is önálló egységként épülhessenek be. Nem sokkal a kiváltságok megszerzése után már adatunk is van arról, hogy kunoktól való elkülönülésük eredménnyel járt. Egy feltehetően 1320-as évekből származó oklevél arról tudósít, hogy Sándor jász kapitány szolgája és egy kun ember viszályában az erdélyi vajda a szolnoki ispánt kéri fel döntőbírónak.

5 Kun László kun privilégiuma szerint a királynak a kunok belügyeibe nincsen beleszólása. Eddig a jász és kun-viszály kun belügynek számított. Most a jász és kun személyek közötti vitás 129