Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Benedek Gyula: Szolnok megye újjátelepülése a török hódoltság után

Tiszaabádon, Tiszafüreden, Tiszaszőllősön, Tiszaszentimrén és Tiszaigaron - kb. 2000 ember állt készen arra, hogy a Bácskába költözzön. A Nagykunságban még ennél is több - mintegy 600 család, kb. 3000 ember - iratkozott fel a kivándorlási listára. A helytartótanács azonban végülis csak a nagykunságiak kitelepülését engedélyezte, amely 1786-ban meg is valósult. Kisújszállásról 163, Kunmadarasról 104, Karcagról 254, és Jászkisérről 31 család, összesen 552 család - kb. 2760 lakos - vándorolt ki. A kunmadarasiak, a karcagiak, a kisújszállásiak és a jászkisériek Ómoraviczára (később Kossuthfalva), Feketehegyre és Pacsérra költöztek. A Külső-Szolnokban összeírtak nem kapták meg a helytartótanács engedélyét, a kunokkal együtt mégis elszökött mintegy 28 család Pacsérra és Feketehegyre. Pacsér 1786. évi összeírásában ugyanis kilenc törökszentmiklósi, 1 mezőtúri, három túrkevei, egy kenderesi, Feketehegy ugyanezen évi összeírásában pedig tizennégy volt tiszaburai család neve olvasható.

44 Tiszaroffon is jelentős mozgás volt, mert innen 50 család költözött a futaki uradalomhoz tartozó, Bács megyei Pirosra.

45 , összességében tehát elhagyta a megye területét 630 család kb. 3150 lakos, ami a megye 1786. évi lakosságának (117 594) mindössze 2,7%-át tette ki. Kivándorlás Szolnok megyéből (1710-1730) Ahová kivándoroltak A kivándorolt családok száma Ahová kivándoroltak A Jászságból A KülsőA Jászságból Nagykunságból Szolnokból Összesen Békés vm. 22 57 79 Bihar vm. — — 7 7 Bodrog vm. 7 — — 7 Borsod vm. 3 — 9 12 Csanád vm. 2 — — 2 Csongrád vm. 5 — 8 13 Debrecen — — 3 3 Fejér vm. 2 — — 2 Gömör vm. 2 — — 2 Heves vm. 11 1 2 14 Hont vm. — — 1 1 Kiskunság — — 2 2 Nógrád vm. 4 — — 4 Nyitra vm. 1 — — 1 Pest vm. 17 — 48 65 Szabolcs vm. — 5 43 48 Szukosd község 14 — — 14 Tolna vm. 2 — — 2 Zemplén vm. 1 — 8 9 Ismeretlen — — 22 22 Összesen: 93 6 210 309 AZ ÚJJÁTELEPÜLÉS KÖVETKEZMÉNYEI 1. A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT ÚJKORI ÁTSZER VEZŐDÉSE A településhálózatban minden tekintetben óriási változások történtek, teljesen felbomlott és átalakult a kb. 16. század végéig épen fennállt középkori szerkezet. Bár megmaradt a négyes tagozódás - város, község, lakott puszta, lakatlan puszta hálózat - a változások több vonatkozásban jelentkeztek. A legfontosabb eltérés a régihez viszonyítva az volt, hogy a valamikor lakott 117 helységnek több mint a fele nem települt újjá. Nagy változást jelentett az is, hogy a volt községek határainak bérletével először gyakorlatilag, majd később jogilag is kialakult a nagyközséges-nagyhatáros szerkezet. Jelentős eltolódások jöttek létre a helységek közigazgatási-jogi státuszában is. Több helység pedig valamilyen gyakorlatias ok miatt - a régi határokon belül ugyan - új földrajzi pontra települt át. Néhány helységnek megváltozott a neve, a Tiszántúlon pedig minden lakott hely belső tagozódása öltött egészen más arculatot, mint a középkorban. A településhálózat ugyanúgy három szakaszban szerveződött újjá, mint a benépesülés, az ütemek azonban némi eltérést mutatnak. A jászsági helységek az első szakaszban (1687-1703) véglegesen az új téri elosztásban települtek újjá, azonnal szakítás történt a középkori felállással. A Nagykunságban azonos volt a helyzet, de nagyobb fluktuációval, Külső-Szolnokban viszont ekkor még a középkori hálózat (!) rekonstruálódott. A Jászságban olyan tekintetben is eltérés mutatkozott, hogy az ekkor újjátelepült helységek száma később nem szaporodott és a Rákóczi-szabadságharc alatti atrocitások sem zúzták szét a hálózatot. A mindig fennálló Jászberény mellett 10 helység szerveződött újjá, ami azt jelentette, hogy az újjátelepülés 100 éve alatt Jászság térképéről a következő helyek tűntek el: Jászágó, Jászszentandrás, Kerekudvar, Mizse, Négyszállás, Jászkürt és Jászboldogháza. A jászsági helységek újjátelepülési időpontjait a jelenlegi ismereteink szerint pontosan meghatározni nem lehet, de vannak olyan támpontok, amelyek alapján jó tájékozódást nyerhetünk. Jászberényről kétségtelen, hogy mindig fennállt, az 1672-től vezetett egyházi anyakönyvei pl. ma is megvannak. Jászárokszállás már 1688-ban oltalomlevelet kapott galántai Eszterházy Pál nádortól városi rangban.

46 Jászapátiba, Jászjákóhalmára, Jászfényszarura már 1690-ben, Jászfelsőszentgyögyre és Jászdózsára már 1694-től figyelemmel kísérhető a szökött jobbágyok mind gyakoribb beköltözése. Ma is meglévő egyházi anyakönyveiket a jászfényszaruiak 1692-ben, a jászapátiak 1698-ban, a jászalsószentgyörgyiek, a jászdózsaiak, a jászfelsőszentgyörgyiek, a jászladányiak és a mihálytelkiek egyaránt 1701-től kezdték vezetni.

47 Ezen saját anyakönyvi dátumoknál azonban figyelembe kell venni, hogy ezek vezetésének megkezdése - ezzel együtt a saját egyház megszervezése - mindig sokkal később kezdődött, mint az első megülés. Ugyanis ahhoz, hogy egy község saját egyházat tudjon szervezni és fenntartani, egy meghatározott nagyságrendű lakosságra volt szükség. A Nagykunságban a hajdani 28 helységből csak hét (!) - Karcag, Kunmadaras, Kunhegyes, Túrkeve, Hegyesbor, Kakát és Istvánháza - települt újjá 1703-ig. Az utóbbi három neve azonban nem található a korabeli nagykunsági összeírásokban, mert jobbágyok lakták és Külső-Szolnokhoz tartoztak. Kunmadaras, Kunhegyes és Túrkeve 1702-ben települtek újjá, Karcag valamikor az 1690-es években, Istvánháza, Hegyesbor és Kakát pedig 1700-1703 között. A településhálózat reorganizációja még be sem fejeződött, amikor 1703-1705 között újból felbomlott a szabadságharc alatti kíméletlen pusztítások és az evakuálás miatt. Véglegesen 1710-1722 között települt újjá a terület, Karcag, Kunmadaras, Túrkeve, Kunhegyes megülése 1710-ben, Kunszentmártoné 1717-1718-ban, Kisújszállásé 1717-ben történt. Huszonkettő régi patinás kun helység maradt megszállatlanul, zömük örökre eltűnt a Nagykunság atlaszáról. Ilyen sorsra jutottak: Asszonyszállás, Bábocka, Fábiánka (Fábiássebestyén), Kakát, Kápolnás, Kiskaba, Kolbász, Ködszállás, Hegyesbor, Kuncsorba, Magyarszállás, Marjalaka (Márialaka), Mesterszállás, Móricz, Móriczkaba, Orgondaszentmiklós, Póhamara, Telekszállás, Tótturgony, Turgony és Túrkeddi. 114