Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Kocsis Gyula:A jákóhalmi szérűskertek élete 18—19. században

megnagyobbítani kéri. Tjkv. 1828. febr. 9.; „Tari Dávidnak az alvégi kertek közt fekvő szérűs kertjét 100 öllel . .." megnagyobbítják. Tjkv. 1867. ápr. 6.; „ . .. kertje előtt is volna egy szabad tér kiadandó, melyet az utcza szabályozási vonala és a lapályos mocsár kiszárítása tekintetéből is kívánatos volna fölfogni." Tjkv. 1892. máj. 22.). Az ilyen jellegű adatokból világosan látszik, hogy korábban, mikor még a lakosság jóval kevesebb volt, a kerteket minden rend nélkül, tetszés szerinti helyen fogták föl. Ezt az I. katonai felmérés térképén is megfigyelhettük. Ugyanezen adatok alapján tulajdonképpen a szemünk előtt játszódik le a többé-kevésbé szabályos, egyenes kertségi utcahálózat kialakulásának folyamata, amely még a XIX. század végére sem fejeződik be teljesen. A kertnagyobbítási kérelmek leggyakoribb indoka az volt, hogy a „majorság" már nem fér el a kertben, („az kertje oly szűk, hogy marhainak helyet nem talál. . . Tjkv. 1798. jan. 4. ,,.. . szerős kertyeiket, minthogy majorságokhoz keppes igen szoros . . ." megnagyobbítani kérik. Tjkv. 1813. nov. 20.). A kertnek jelentős szerepe volt mind a földművelés, mind az állattenyésztés szempontjából, mint ez a fenti forrásokból és a szokszor idézett Korabinsky-leírásból is kiderül. (,,.. .a mennyi részt 3 forintokon a kertyébül engedett Ungvári Pálnak olly conditioval, hogy holtig a gabonácskáját bele rakhassa és marháját benne teleltethesse. . . Tjkv. 1758. nov. 16.). A kert tehát komplex gazdasági udvar, mindkét mezőgazdasági ág üzemhelye. A szérűskert elnevezés a földművelésben betöltött szerepét emeli ki és egyben talán az elkülönült gazdasági udvar eredeti, fő funkciójára utal. („ . . . szérös kert nélkül levén csekély föld birtokaik termésével béres kertekben lakni kentelenítettnek ..." (Tjkv. 1830. ápr. 30. ,,.. . mivel fölgye nintsen a kert helyre semmi szüksége nem volna . . ." Tjkv. 1784. okt. 3.). A szérűskert funkciójára megpróbáltam fényt deríteni más módon is. A tanácsülési jegyzőkönyvek alapján megállapíthatjuk, hogy igen élénk az ingatlanforgalom, még a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen szérűskerteket is gyakran adják-veszik. Mi lehet az oka annak, hogy egy gazda eladja a szérűskertjét? Jelenti-e az eladás azt, hogy a gazdasága tönkrement? Ezenkívül az önkényes, illetve a Tanács által engedélyezett kertnagyobbítás is igen gyakori eset. Valóban a helyszűke készteti a gazdákat arra, hogy a kertjüket megnagyobbítsák? Gazdaságuk melyik ága számára lehet szűk a rendelkezésükre álló szérűskert? Mindezen kérdésekre úgy próbáltam választ találni, hogy a tanácsülési jegyzőkönyv kerttel kapcsolatos bejegyzésének évében megvizsgáltam az illető gazda vagyoni állapotát a szinte minden évről meglévő vagyonösszeírás alapján.

28 Megfigyelhetjük, hogy a gazdák vagyoni helyzetének változásai viszonylag érzékenyen tükröződnek a kertek birtoklásán keresztül is. A szaporodó vagyonú gazda igyekszik nagyobb kertet szerezni magának. így általában elfogadhatjuk a gazdák által kérelmük támogatására felhozott indokokat, tudniillik, hogy termésükkel, jószágukkal nem férnek már meg a kertben. Másrészről pedig az a tendencia is jelentkezik, hogy a tönkrement gazdák eladják a kertjüket, és valószínű az árából próbálják újjáteremteni a gazdaságukat. Ezek az adatok is megerősítik, hogy a kert komplex gazdasági udvar, mind a két gazdasági ág üzemvitelében jelentős szerepe van. Néhány eset (pl.: amikor jószággal egyáltalán nem rendelkező gazda kap kertet) talán arra utal, hogy a földműveléshez nagyobb szükség van a kertre, mint az állattartáshoz. A különösen sok jószággal rendelkező gazdáknak a kerten kívül akluk is van. De a kertadásokat a gazdasági tényezőkön kívül nagyon sok más — jogi, sőt minden bizonynyal személyes jellegű — indokok is szabályozhatták. így az előbbi feltevést igazolni nem tudjuk, de kizártnak sem tarthatjuk. A kertek esetleges nagyobb jelentősége a földművelés számára, már későbbi fejlődés eredménye lehet, hiszen az adatok a XVIII. század végéről, a XIX. század elejéről valók. Sajnos csak kevés, és főleg a XIX. század elején van lehetőségünk a kertek négyszögölben kifejezett nagyságát összehasonlítani a jószágállománnyal és a földbirtokkal. Ez a kisszámú adat nem teszi lehetővé, hogy bármilyen törvényszerűséget felismerjünk a kert nagysága és a birtok nagysága között, habár a jegyzőkönyvekből úgy tűnik, hogy volt ilyen: (,,... még e koráig a gazdaságokhoz képest a kertye elegendőnek itiltetik, az midőn fogják tapasztalni hogy bőv takarmánnyá véget nem lészen elegendő kertyének meg bővítése azonnal meg engettetik." Tjkv. 1773. ápr. 3.; „...kerti fundussát. . . nagyobbítattni instálya . . . Birtokához képest elegendő nagyságú szerős kertye leven kérése nem tellyesíttetik. . ." Tjkv. 1805. márc. 9.). Csak annyit állapíthatunk meg, hogy a nem túl nagy gazdasággal rendelkező gazdák is elég nagy kertet kaptak, sőt szolgának és földnélkülinek is lehetett kertje. Űgy látszik, ekkor még a mesteremberek egy részének is volt kertje.

29 Mindebből arra következtethetünk, hogy a gazdálkodásnak ez a módja nagyon mélyen gyökerezik a község kultúrájában. A kertben végzett tevékenységnek, és az ott folyó életnek alaposabb megismerését is lehetővé teszik a tanácsülési jegyzőkönyvek. A kertek „garádgyával" („garáddal") és árokkal voltak körülkerítve. Ez általánosan elterjedt volt, mert a cseréknél és eladásoknál úgy határozzák meg a kert helyét, hogy megmondják, ki a garádgyás szomszéd". (,.... szé193