Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Urbán László: A demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom kezdete Szolnok megyében 1945-ben

hogy az újjászervezett régi szövetkezetek kapcsolódása a mezőgazdasági termeléshez mind kezdetben, mind a későbbiekben közvetett volt, tevékenységükben a kereskedelmi jelleg dominált, a népi szövetkezés ezzel szemben kezdettől fogva jobban kötődött a termeléshez, a földosztás után pedig az általa érintett szegényparaszti rétegek révén az új gazda szövetkezés egyik forrásaként részben a népi demokratikus agrárszövetkezeti mozgalomba torkollott. Az 1945 tavaszán alapvetőleg közellátási célokkal megindult népi szövetkezés legaktívabb résztvevői azok a helyi erők voltak, amelyek a földreform közvetlen végrehajtásában is élenjártak, s tömegbázisát jórészt a földre jogosultak adták. Ezeknek következtében számosan az e mozgalom jegyében létrejött szövetkezetek közül — különösképpen a megalakulásokat később, 1945 nyarán kimondók — a földreformrendeletben megjelölt szövetkezeti feladatok ellátására is vállalkoztak. Ily módon az új gazda szövetkezés a legszorosabb összefüggést mutatja az 1945 tavaszi népi szövetkezeti mozgalommal, mondhatni, hogy részben abból nőtt ki. 2. A mezőgazdaság helyzete 1945 elején A mezőgazdaságnak a közvetlenül a háború utáni helyzete mind rövid, mind hosszabb távon jelentőséggel birt a demokratikus agrárszövetkezeti fejlődés szempontjából. A földművelés újrakezdésére tett erőfeszítések közvetlenül is vezettek a termelés szövetkezeti megszervezését célzó kísérletekre. Szélesebb körben pedig közvetve, a földreform során felosztott birtokok szövetkezeti kezelésbe adott javainak mennyiségén és állapotán keresztül hatott a szövetkezeti mozgalomra a mezőgazdaság 1945 eleji helyzete. Szolnok megye több, mint egy hónapon át volt hadszíntér. Ezalatt súlyos veszteségeket szenvedett. A mezőgazdaságban bekövetkezett károk az országos átlagot is meghaladóan tetemesek voltak. A nyári bombázások, majd a frontvonal október— novemberi áthaladása következtében a betakarítás — főként a megye Tiszán túli részeiben — szinte teljesen lehetetlenné vált. Már a gabonabetakarítás is csak hiányosan történhetett meg. Elvégzését a munka- és igaerő hiánya mellett „késleltette az a tudatos törekvés is, hogy a lábon álló termést ne tudják a németek és magyar kiszolgálóik nyugatra kiszállítani".

22 A gabona elcsépelésének kisebb-nagyobb része csak a felszabadulás után történt meg. A munka gép-, alkatrész- és üzemanyaghiány miatt sok helyen igen vontatottan haladt. Bár a megye főispánja a cséplés befejezésének határidejét március 15-ében jelölte meg, még májusban sem volt mindenütt magtárban az összes kenyérgabona. 23 A késedelemnek természetesen nagy szemveszteség lett a következménye. S noha a jó 1944-es termésnek legalább részbeni megmentésével sikerült elérni, hogy ,,az 1944/45-ös év élelmezési gondjait nagyobb katasztrófa nélkül Szolnok megye is át tudta vészelni",

24 a termény nagymérvű kárbaveszése súlyos teherként nehezedett a lakosságra a későbbiekben. Az őszi betakarítású növényekből ugyancsak nagymértékben maradt a határban. 1944 végén Szolnok és Törökszentmiklós környékére vonatkozólag került papírra az a megállapítás, amely szerint „a tengerik mindenütt száron vannak, a cukorrépa a földben".

25 A november közepén hadszíntérré vált Jászberényből azt kénytelen jelenteni a város polgármestere 1945. január 25-én, hogy a cukorrépa legnagyobb része még nincs kiszedve".

26 Tiszaroffon is a határ ezidőtájt „betakarítatlan terményekkel van tele".

27 A betakarítási munkák nagy elmaradása arra enged következtetni, hogy a talaj előkészítés és az őszi vetés méginkább hiányosan történt meg. Ezt a feltételezést igazolják a rendelkezésünkre álló adatok, amelyek — bár különböző forrásokból származnak és esetenként eltérést mutatnak egymástól — nem hagynak kétséget afelől, hogy az elmaradás igen súlyos. Egyik összefoglaló adatsorunk szerint az 1943-as évhez viszonyítva 1944 végéig az őszi vetéseknek búzából csak 12,3%-át, árpából 10,1%-át, rozsból pedig csupán 3%-át vetették el a megyében.

28 A gazdasági felügyelő 1946. január 11-én kelt jelentése 29 valamelyest kedvezőbb helyzetet jelez, de ezzel együtt is nagy visszaesést tükröz. Megállapítása szerint az 1944. végén földbe került 46.681 kh őszi búza terület 77%-os, a 4309 kh rozs 67%-os, a 258 kh árpa 87%-os csökkenést jelent az előző évihez képest. Ezek az arányok az ország egészénél kedvezőtlenebb helyzetet reprezentálnak. Az egykorú sajtó szerint, amíg a korábbi években az összes szántóterületnek 33%-át (220—230 ezer kh) őszi búza foglalta el, addig az 1944/45ös gazdasági évben a megfelelő arány csak 7,3% (48.634 kh).

30 A gazdasági felügyelő 1946. január 11-i megállapítása szerint ,,1944 őszén tavasziak alá őszi szántást a gazdák a hadműveletek miatt nem végezhettek".

31 Az állatállomány visszaesése is az országos mértéket meghaladó arányú volt. Erre vonatkozólag több forrásból is állnak rendelkezésünkre adatok.

32 Bár ezek nem egyeznek teljesen, azt egyöntetűen mutatják, hogy a megye állatveszteségei az országos átlagnál nagyobbak voltak. 118