Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Urbán László: A demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom kezdete Szolnok megyében 1945-ben

A demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom kezdete Szolnok megyében 1945-ben Szolnok megyének a felszabadulás idején már félévszázados szövetkezeti hagyományai voltak. A demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom azonban csak a nagy történelmi sorsfordulót követőleg bontakozhatott ki, a társadalmi és gazdasági élet átformálódásával összefüggésben. Megindulásának döntő tényezője a földreform volt, e mellett a szövetkezeti élet hagyományos területein 1945 tavaszán bekövetkezett változások és a mezőgazdaság 1944/45. fordulójára kialakult helyzete is — mint előzmények — jelentős tényezőkként hatottak. 1. A szövetkezeti élet megindulása a felszabadulás után A megye felszabadulás előtti szövetkezeti életét a Hangya- és hitelszövetkezeti hálózat uralta, bár számottevő szerepet töltöttek be a tej szövetkezetek, s fellelhetők voltak egyéb társulási formák is.

1 Az akkori szövetkezeteknek általános jellemzője volt, hogy politikailag — a munkások szövetkezetei kivételével — közvetlenül vagy közvetve a tőkés-nagybirtokos érdekeknek voltak alárendelve, gazdasági tevékenységükben pedig a fogyasztási jelleg dominált.

2 A háborús pusztulás során a szövetkezeti rendszer széthullott, a társulások vagyonuk jórészét elvesztették. A Szolnok megye szövetkezeteit ért háborús károkról kevés, jórészt csak utalásszerű adat áll rendelkezésünkre. Az 1947—48-as szövetkezeti felügyelői iratok némelyike tesz említést a Hangyát, vagy más, működését a felszabadulás után újrakezdő szövetkezetet ért veszteségekről.

3 A kunmadarasi fogyasztási és értékesítő szövetkezetről az 1948-as felülvizsgálat során azt állapította meg ügyvezetője, hogy a társulás „teljesen tönkrement". A kenderesi Hangyáról a megye szövetkezeti felügyelője jegyezte meg 1947 decemberében, hogy a szövetkezetnek a háború után saját vagyona nem volt, árukészlete a harcok során megsemmisült. A tiszaroffi Hangya ügyvezetője^ 1947-ben visszatekintőleg abban summázta a szövetkezet háborús kárait, hogy „raktárkészletének túlnyomó része, 27.840,85 ar. pengő értékben, elpusztult". A súlyos anyagi veszteségek, a szövetkezeti élet 1944/ 45. fordulóján mutatkozó szétziláltsága nem jelentette minden szövetkezet esetében a teljes és hosszantartó bénultságot. Helyenként rövidesen megtették az első lépéseket az újrakezdés érdekében, aminek eredményei a felszabadulás után 2—3 hónappal már szövetkezeti üzletek megnyitásában jelentkeztek. A szövetkezeti élet Szolnok megyei újraindulásának első jeleiről egyidejű feljegyzések nem állnak rendelkezésünkre, így csak későbbi dokumentumok egyes utalásai alapján kaphatunk képet e tekintetben. Az 1947. évi felülvizsgálatok során adott ügyvezetői tájékoztatások

4 Szelevényen, Tiszasason és Tiszaburán azt állítoták, hogy „mindjárt a felszabadulás után" megindult a Hangya működése. Csépán a hitelszövetkezetről adtak ugyanilyen információt. A tiszapüspöki Hangya „a felszabadulás után első volt üzlete megnyitásában", 1944. december 13-án. Kuncsorbán is 1944 decemberét jelölték meg a Hangya újjáéledésének idejeként, a közigazgatásilag Tiszapüspökihez tartozó Óballán pedig 1945 februárját. A régi szövetkezetek újraindulásának első — jórészt a Hangya üzlet megnyitásában megnyilvánuló — jelei helyi kezdeményezésre mutatkoztak. A felszabadulás előtti szövetkezeti rendszer szélesebb körű felújításának igénye azonban már a hamarosan talpraálló szövetkezeti központok részéről merült fel 1945 tavaszán. Ez utóbbi törekvést azonban számos faluban — főként a szegényparaszti rétegek — bizalmatlansággal, helyenként nyílt ellenszenvvel fogadták. A Jászságból két olyan dokumentum is maradt fenn, amely a közigazgatásban a Hangya sorsát illetőleg megmutatkozó — feltehetőleg a 115