Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Selmeczi László: Értünk harcoltak

dent elkövetnek, hogy belefojtsák a földmunkásságba a szót. Abban a pillanatban, amint valahol megszólalunk egy darab kenyérért, azonnal kommunisták vagyunk és azonnal megindítják ellenünk az internálást, a rendőri felügyeletet, stb., stb., egész sokaságát az üldözéseknek. Ilyen körülmények között élünk —, ha ezt életnek nevezik — és azt kívánom, hogy azok, akik olyan könnyen megállapítják rólunk a jó sorsot, menjenek oda és mutassák meg, hogy mi a jelentősége annak, hogy a földmunkásnak csak kenyér, krumpli és bab kell. Akkor megmondjuk nekik, hogy egy kultúrembernek mire van szüksége. Ez a sorsunk, mert mi nem születtünk selyemben, hanem istállóban, lakásunk sincs, olyan nyomor van mindenfelé, hogy közönséges istállókban vagyunk, ember ember hátán van, mert rettenetes méreteket ölt a lakásnélküliség. Akik 1918-ban kiskorúak voltak, azok már mind nagyok lettek, neki is kellene lakás, családi tűzhelyre volna szükségük, de nem jutnak hozzá. Most hova menjen, ha családi tűzhelyet alapított? Ott vagyunk ember ember hátán; ahol kultúrállamokban egy ember van, nálunk 14—15 embernek kell laknia... Mi, tisztelt elvtársak, erősek vagyunk, nálunk senki sem erősebb — és azt is mondják ránk, hogy boldogok vagyunk, igen, boldogok vagyunk, amikor földet bírunk —, de azért mégis nagyon gyöngék vagyunk, mert az erőhöz kevés csak a fizikum, ehhez egyébre is van szükség, a törvényekre is, mi pedig teljes egészében ki vagyunk rekesztve a törvényekből. Vannak munkabérmegáliapltó bizottságaink — a papíron, vannak törvényes intézkedéseink, gyönyörű szép Földbirtokrendező Bíróságunk, de hogy hol vannak azok az emberek, akik kaptak földet, arról mi, földnélküli Jánosok, semmit sem tudunk. (Nagy zaj. — Fölkiáltások: „Héjjas Iván kapott!") Vannak intézmények mindenfelé, mindenben agyon vagyunk biztosítva, mindenkor a földmunkások sokaságára akarnak építeni, mindenki, akinek mandátumra van szüksége, aki hatalmi pozíciókra akar jutni, csak a tömegekhez fordul, a független földmunkásokhoz. Azt mondják: ezt a tömeget meg lehet és meg kell szervezni. Szabadon lehet szervezni, de nem a szociáldemokrata párthoz, hanem a muszáj szervezetekbe. Nekünk pedig ez nem kell. (Éljenzés és taps.) Ha a mezőgazdasági munkásoknak nem engedik meg szabad véleményük nyilvánítását, mint jogállamban kellene, akkor alamizsnákat ne osztogassanak! Tegyék a rendeleteiket a lomtárba! Kultúremberek akarunk lenni, társadalmilag akarunk szervezkedni, mint a nyugat munkásai! Joggal elvárhatjuk, hogy tekintsenek Magyarország dolgozó földmunkásaira, adjanak nekik egyesülési és gyülekezési jogot és földreformot. (Élénk helyeslés és taps.) Mondhatnak, amit akarnak, csinálhatnak, amit akarnak, de szükség van a belső harmóniára is, a belső lelki nyugalomra. Magyarországon pedig ez nem lesz meg mindaddig, amíg a Búza Barna-féle földreformot meg nem valósítják. (Éljenzés és taps.) 290 munkanap van egy évben, de mi, földmunkások, nem tudunk magunknak lekötni legföljebb 90 munkanapot egy évben, pedig a mi családunknak is élnie kell, mert a gyomor nem hallgat amikor nincs munkánk, hanem akkor is követel, amikor nem dolgozunk. A legnagyobb szenvedést, a legnagyobb kálváriát járjuk valamennyien. És ezt csakis helyes földreformmal lehet megoldani, másként hiába próbálnánk. Itt vannak a hitbizományok, a tízezer holdak, ott van Magyarországon rengeteg sok földbirtok, amelynek urai tobzódnak, amikor mi túrjuk a földet és nem kapunk, legföljebb csak száraz kenyeret. Tessék a földet igazságosan, a demokrata kornak megfelelően elosztani. Mi nem akarunk semmit, csak emberi jogokat követelünk, hogy beilleszkedhessünk az igazi demokráciába. (Helyeslés és taps.)"

30 Tisza hozzászólása, ha részletesen nem is, de fő vonásaiban tükrözte az általa képviselt földmunkás csoport főbb követeléseit, kis túlzással maximális és minimális programját. Végcélnak a szocializmus megvalósítását tekintették, de a levert Tanácsköztársaság után csak meglehetősen ködösen fogalmazhattak (nemes cél, szent cél igazi demokrácia.) A minimális programban részletesebben kifejtette: — az MSZDP vezetése segítse a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségét a földmunkások megszervezésében és foglalkozzon elmélyülten a földmunkások helyzetének elemzésével, általában a földmunkáskérdéssel; a pártvezetőség által a földmunkásokra vonatkozó korábban hozott határozatokat hajtsák végre, a kormány biztosítsa az egyesülési és gyülekezési szabadságot és hajtsa végre az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején meghirdetett földreformot. Ez a program nem lép túl a polgári demokratikus kereteken. Azt azonban feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy 1924-ben a Búza Barna-féle földreform követelése és szembeállítása a Nagyatádi-féle földreformmal önmagában is forradalmi tettnek számított, már csak azért is, mert nem általában követelte a földkérdés megoldását, hanem konkrét programot adott. A Tisza vezette szolnoki földmunkás csoport tagjai nem csak ábrándként dédelgették, hogy helyzetük egyszer majd jobbra fordul. Készek voltak harcolni is ezért. Pl: 1924. áprilisára a szolnoki cukorgyárban munkát vállaló csoportjuk elérte, hogy a megyei átlagnál viszonylag magasabb munkabért kapjon.

31 109