Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Selmeczi László: Értünk harcoltak

Az ún. Nagyatádi-féle földreform Szolnok megyében sem oldott meg semmit a földkérdés tekintetében. Sajnos korabeli számadatok ennek illusztrálására nem állnak rendelkezésünkre. Azonban tudva azt, hogy a megyében a birtokstruktúra az ellenforradalmi korszakban lényegében nem változott, a földkérdés megoldatlanságának bizonyítására jogosan felhasználhatjuk az 1937-ben közreadott statisztikát is. Eszerint Szolnok megye összterülete 900 000 kat. hold. Ebből 0—50 holdas birtok 4 800, összesen 450 000 kat. holdon. 50 holdon felüli birtok 2200, összesen 450 000 kat. holdon. Utóbbin belül 1000 holdon felüli földterület 50 birtokos kezében volt/' Szolnok parasztsága még ennél is rosszabb helyzetben volt. 1928-ban — a város polgármesterének hivatalos jelentése szerint — Szolnokon több volt a föld nélküli mezőgazdasági munkás (2420), mint a birtokos (2276), de utóbbiak közül is 2025-nek csak 1—10 hold közötti földterület volt birtokában:' A birtokosok nemcsak a mezőgazdasági munkásokat, hanem a törpebirtokosokat is félfeudális kötöttségben tartották. Ahhoz, hogy egyáltalán alkalmazzák a mezőgazdasági munkásokat és a szegényparasztokat pl. aratási munkálatokra, azoknak több napot ingyen kellett dolgozniuk. Ez a feudális maradvány volt az ángária vagy dekrécia, mely Szolnokon 6—8 napot tett ki.'' A mezőgazdasági munkásokat ráadásul csak idénymunkákra szerződtették. Nem volt egész évben munkájuk. Ezért zömük igyekezett az év többi részében a szolnoki iparvállalatoknál vagy a városi közmunkáknál

7 munkaalkalmat találni. Helyzetüket Szolnok város polgármestere is viszonylag reálisan jellemezte az alispánnak küldött felterjesztésében: „Tisztelettel jelentem, hogy Szolnok város területének mezőgazdasági munkával foglalkozó lakossága nem tekinthető kizárólag mezőgazdasági munkásnak, mert a város ipari jellege és egyéb munka alkalmai lehetővé teszik azt, hogy az ún. mezőgazdasági munkások a szigorúan vett mezőgazdasági munkán kívül az ipari munkáknál, különböző üzemek, intézmények munkálatainál találjanak kereseti lehetőséget. Szolnokon a mezőgazdaságok körében található kereseti lehetőségek, nem lévén nagy uradalom, szöllőművelés, stb — nem játszanak domináló szerepet, a mezőgazdasági munkás fogalma inkább a „napszámos megjelölés" keretébe foglalható. Ezért a szigorúan vett mezőgazdasági munkások száma legfeljebb 200-ra tehető és viszont 2000— 2500 között mozog a napszámosok száma. A város lakosságának ezen néprétege munkaalkalmak idején —, mint Szolnokon a gőzfűrész telepek, cukorgyár, dohánybeváltó hivatal, MÁV-intézmények, köz- és magánépítkezések, aratás, cséplés, stb. munkaalkalmakat találva szert tehetnek annyi keresetre, hogy a tavaszi, nyári és őszi hónapokban megélhetésüket biztosítani tudják. Mindamellett ez a megélhetés az alacsony munkabérek mellett nem jelenti a jólétnek legminimálisabb fokát sem, nélkülözés és szegénység a kísérő jelenségei. Az említett munkaalkalmak csak időlegesen lévén igen sokszor •— különösen a téli hónapokban felüti fejét a munkanélküliség és ez teszi próbára a munkásság türelmét úgy, hogy a lakosság ezen néprétegének bizonyos elégületlensége önként adódik. Az elégedetlenség foka nagy, és bizony kínálkozó alkalom kitörésekre vezethetne. Tudomásom és megítélésem szerint, mint azt a napilapok is közölték — izgatás folyik a munkásság között, melyet az ún. Vági-csoport

8 irányít és szervez. A rendőrség kíséri ezen jelenségeket állandóan élénk figyelemmel és minden komolyabb megnyilatkozást idejében megelőz. A munkásság bajai és igényeinek orvoslása, az elégületlenség kiküszöbölése szerény megítélésem szerint nagyon nehéz, mert ezen néprétegnek a szélsőséges eszmék felé való orientálódása úgy szólván belső lelki kényszer, „gyűlölni mindent, amit az urak akarnak" jelszó uralja lelkületüket. Mindamellett célravezetőnek tartanám a munkásjóléti intézmények felállítását. Szolnokon ugyanis régen megoldásra vár a szegény nép lakáskérdése. Nedves, egészségtelen viskókért drága béreket fizetnek. Ha 200 —300 munkás méltányos bérért egészséges lakást kapna, az izgatás tere mindjárt szűkebbre szorulna. Ezzel az intézkedéssel a tüdővész terjedése is megakadályoztatnék."

0 A Tanácsköztársaság megdöntése után Szolnok város fizikailag is megkínzott proletariátusának nagyobb része a szakszervezetekbe tömörülve küzdött a nyomor és az üldözések ellen. A szervezetek helyreállítására azonban csak 1921-től került sor. Ebben az évben a helyi hatóságok a munkásközvélemény nyomására hozzájárultak a szakszervezetek működéséhez, kiürítették az ellenforradalom győzelmi jelképeként fogdának berendezett munkásotthont és visszaadták azt az MSZDPnek. A munkásotthon — Általános Munkásképző Egylet — 1921. március 1-től ismét a szervezett munkásoké volt.

10 Itt működtek a szociáldemokrata párthoz tartozó szakszervezetek, amelyeknek a munkásotthon106