Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Benedek Gyula: Tiszapüspöki az 1770-es úrbérrendezés korában

A IV. osztályban egy telek után 32 kishold szántót, 12 kaszáló rétet és egy pozsonyi mérő belső telket lehe­tett adni. A helyi sajátosságokat figyelembe véve azon­ban a megye hozzájárulásával 34 kishold szántót és 10 ka­száló rétet mértek, minthogy a 12 kaszáló rét kimérésé­re nem volt lehetőség. Ennél gondosabb mérlegelést kívánt, hogy miképpen alakítsák ki az egyes jobbágytelkek méreteit. Ki milyen nagyságú telket kapjon, mennyivel szaporítsák az úrbéri telkek számát, a határ mely részén képezzék és milyen volt művelési ág rovására. Minthogy az egri püspök­ség növelni óhajtotta birtokát valláspolitikai szempontok alapján, így eldöntötték, hogy 14 3/4 telekről 20 3/4 te­lekre növelik az úrbéri rátát. A szükséges földeket a ré­tekből és a desertából vonják el, így 88 kishold rétet és 264 kisholdat elvettek a deserta állományából. Meghatározták azt is, hogy eltüntetik a nyolcadtel­keket, hogy jobb legyen a jobbágy adózóképessége, vala­mint hogy egész telket csupán egy jobbágynak adnak földhiányra hivatkozva, valamint a jobbágyok gyenge igahelyzetére appellálva. A központi kérdés azonban az volt, hogy melyik jobbágynak milyen nagyságú telket adjanak. A kérdést nagyon óvatosan kezelték és a következőképpen jártak el. Az egy egész telekre az addig féltelkes Magyar Má­tyást ültették, Kolláth Pál és Vincze János addig negyed­telkes jobbágyokból csináltak féltelkeseket. Tizenhat nyolcadosnak felemelték 1/4-re és négy addig teleknélkü­li úrbéres (Farkas István kerülő, Veres István, Kiss Má­tyás napszámos, Farkas Péter) kapott ugyancsak negyed­telket. A többi negyedtelket nem az addig is a község­ben lakó nincstelenek kapták, hanem új lakosok; Bacsai Mihály, Nagy József, Fekszi Tóth István, Rákos Márton, Rácz János, Kubincsek Márton és kezdő ifjú gazdák Cza­kó György, Juhász Ignác, Kiss András, Dudás András, Gyenes János. A rendezés eredményét országosan egységes nyom­tatványűrlapon rögzítették, amely két főrészből állt: az urbáriumból és az úrbéri tabellából. Az urbárium kilenc főpontban rögzítette az úrbéri földhasználat rendjét, míg az úrbéri tabellában szemé­lyenként rögzítették a telekméreteket, a szolgálat és a pénzadó mértékét. Az urbáriumban az első pont a job­bágyházhely és telek méretéről, valamint a kiegészítés módjairól intézkedik, ha azok valamilyen oknál fogva nem mérhetők ki szabályos méretben, ezért a már emlí­tett módon jártak el. A második pont a jobbágy haszonvételeiről intézke­dik. Ez lehetővé teszi, hogy a községi jobbágyok bort áruljanak Szent Mihály nap és karácsony között. Az ir­tásföldeket a földesúr nem számolhatja az úrbériek közé, csak ha megvásárolta. Az erdőkből a száraz és kidűlt fákat a jobbágy tüzelés céljából elviheti. A harmadik pont tizennyolc alpontban részletesen taglalja a robot teljesítésének módját. Évi 52 nap robotot kell az egész telkes jobbágynak teljesíteni, vagyis heten­ként egy napot napkeltétől napnyugtáig. A szállítást két marhával, a szántást, négy marhával, saját eszközeivel kell végezni. Az előző helyzethez viszonyítva könnyítés, hogy a robotra jövés és menés is beleszámít a munkaidő­be. Ha legalább félnap járóföldre történik a menés, ak­kor a földesúr köteles embernek és állatnak élelmet és szállást adni. Komoly könnyítést jelent az is, hogy a ro­bot 1/4 részét kötelezően a téli időre írja elő, vagy eső esetén félnappal letudottnak veszi az egész napi robotot. Üj teher viszont évenként egy alkalommal a „hosszúfu­var", azzal a kikötéssel, hogy szántás, aratás, kaszálás és szüret idején nem teljesíthető és két napi járóföldnél hosszabb nem lehet, másik évre át nem vihető, az ösz­szes költséget az uraság viseli. Egy hosszúfuvart négy egészhelyes jobbágynak 4 marhával kellett teljesíteni. Tiszapüspöki sajátosság, hogy a „faizás" helyett a ,,nádlás"-t tette kötelezővé az urbárium. Az egészhelyes jobbágynak 40 kéve nádat kellett vágni az uraság által megjelölt helyre szállítani. Könnyítést jelent a szolgálat­ban, hogy saját urasága vámútján nem tartozik vámmal a jobbágy, ha saját gazdaságába megy, ha malomba megy, vagy földesura érdekében jár el. Más dologban való eljárás esetén vagy fizet, vagy ledolgozza a vámot. Tartalmazza továbbá a harmadik pont a szolgálatok meg­váltásának módjait. A negyedik pont a jobbágy adózásról intézkedik. A házadót évenként egy forintban határozza meg, amely­nek felét Szent György, másik felét Szent Mihály napkor kell fizetni. Kötelezi az egész helyes gazdát két csirke, két kappany, tizenkét tojás és egy icce kifőzött vaj adá­sára. Égetett bor készítése esetén égető fazekanként évi két forint fizetendő. Rögzíti, hogy az 1549:39 törvény sze­rint a jobbágy köteles erejéhez mérten pénzt adni a föl­desúr kiváltására, ha az hadbavonulás esetén fogságba esik és pénzzel kiváltható. Továbbiakban megszabja a különleges alkalmakkor történő adózás mértékét. Az ötödik pont a kilencedről intézkedik. A kilenced­adást előírja minden terményből, továbbá méhből, bá­rányból, gidából, de tiltja a pénzbeli megváltás követelé­sét. Másodvetésből is tiltja a kilencedszedést. Az urbárium hatodik pontja a földesúr jussait rögzí­ti. A maradék nélkül meghalt jobbágy javai a földesúrt 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom