Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Örsi Julianna: Karcag házassági kapcsolatai a XVIII-XIX. században

Adatközlőink véleménye szerint a karcagi ember általában helyben házasodott, de gyakran hoztak lányt Kunmadarasról, Püspökladányból, a római katolikusok Nagyivánból. A jellemző házasságkötési forma meghatározásához segítségül hívjuk a házasságkötési anyakönyveket. Az állandóság vagy változás bemutatásához történeti mélységben vizsgáljuk a kérdést. Általánosan ismert, hogy a nagykunsági falvak többsége a török idők alatt elnéptelenedett. Karcag második megülésének első évtizedeiről igen kevés ismeretünk van. Arra a kérdésre, hogy lakossága milyen mértékben kontinuis, így választ nem tudunk adni. Az 1699-es Pentzféle összeírás sejteti a nagy népmozgást, mely ezen a területen lejátszódott.

1 összeírása szerint ekkor Karcagújszálláson 78 gazda él, akik közül 34-en vallják magukat helybelinek. 36-an különböző településeket neveznek meg származáshelyükként. így Almusiens (Álmosd?), Baia (Baja), Békés, Debrecen, Ecsed (Ecseg?), Gyarmat (Füzesgyarmat), Bodrogk (Bodrogköz), Szálán (Szalárd?), Szatm (Szatmár), Szigeth (Szigetköz), Szobotz (Szoboszló), Tormáién, Tomar (Tomaj), Kenderis, Keridir (Kenderes), Túr (Mezőtúr), Ványa (Dévaványa), Versegyd (Verség), Ujvalfil (Berettyóújfalu). Nem tudjuk, hogy az összeírt 195 lélek a tényleges lakosságot jelenti-e, mindenesetre ezek az adatok egy nyitott közösségre utalnak (aminek fő oka a török pusztítás). A XVIII. század első évtizedeinek eseményei sem kedveztek azonban a zárt közösség létrehozásának. Tudjuk, 1703-ban II. Rákóczi Ferenc Békés megyeieket telepít Karcagra a rácok elől, 1705-ben pedig az egész Nagykunság lakosságát eltelepíti Rakamazra és környékére. A visszaköltözés időpontjáról és lefolyásáról nem tudunk. Annyi bizonyos, hogy 1720ban Karcagon 136 család él.

2 Hogy honnan és mikor kerültek ide a korábbról nem ismert családok, nem tudjuk. Ha a földrajzi neveket takaró családnevekből nem is vonhatunk le már a XVIII. században messzemenő következtetéseket, a ragadványnevek egy csoportja mindenképpen a család származáshelyére utal. PL: Bezenyi Szabó, Sápi Szabó, Karcagi Szabó, Luczi Nagy, Igari Kovács, Kolbászi Nagy, Keszi Sánta. 1730-tól ezeknek a neveknek az előfordulása gyakori és folyamatos. A Karcagon előforduló ragadványnevek vizsgálata szintén hozzásegíthet a város településtörténetének vizsgálatához. Az anyag bősége és összetettsége miatt ennek bemutatásától most eltekintünk és ezeket a családokat helybelinek veszszük. Jelen tanulmányban idegenként csak azok a személyek szerepelnek, akik házasságkötésük előtt vagy után is más település lakói vagy kimutatható, hogy ő maga még más településen született, élt, csak munkavállalás következtében került Karcagra. A házassági kapcsolatok alakulásának vizsgálatát 1730-tól kezdjük, mivel Karcagon a református egyház ekkor nyitotta meg első anyakönyvét.

3 I. A jobbágyi sorban élt másfél évtized (1730—1745) alatt a házasságok 81%-ában mindkét fél karcagi, sőt 92,87%-ában nagykunsági. Házassági kapcsolat 23 helységgel alakul ki, ebből 12 helységet nem tekinthetünk lényegesnek, hiszen csak 1—1 házasság történt ez idő alatt. A házasságok számát tekintve legerősebb a kapcsolat a nagykun helységekkel (Kunmadaras: 22, Kisújszállás: 13, Kunhegyes: 10, Túrkeve: 5 házasság.) Házassági kapcsolatot tartottak fenn a tiszaörsiekkel, nádudvariakkal, biharnagybaj omiakkal, törökszentmiklósiakkal, bárándiakkal, püspökladányiakkal. 1745-ben a Jászkunság visszakapta korábbi kiváltságait. Ennek azonban ára volt. Karcag például 41 300 forintért válthatta meg önmagát. A megváltakozás terhe a lakosokra hárult. Mivel a város lakói adták össze a pénzt és általában tehetségüknek megfelelően, a redempció így egyrészt megerősítette a kialakulófélben levő vagyoni különbségeket. Másrészt évekig elhúzódott a tényleges befizetés (1764-ben osztották ki befizetés alapján a földet), mert az egyes családok nem rendelkeztek olyan felesleggel, amit erre tudtak volna áldozni azonnal. így olyanok is karcagiakká lehettek, akik nem tősgyökeres itteni lakosok, de vagyoni helyzetük megengedte, hogy pénzben hozzájáruljanak a megváltakozáshoz. A karcagi társadalomnak ezt a kicsit nyitottabb voltát tükrözik, hogy a redimált lakosok között találhatunk például ilyen nevűeket: Hajdú Keszi János, Nagy Geszti János, Nagy Szerepi István, Csáti Szabó János, Tóth Szentesi György, stb. Az előző 15 évhez viszonyítva a házassági kapcsolatok is ezt a tendenciát mutatják. Az exogám házasságok növekedésének oka lehet, hogy a kiváltságok visszanyerése vonzó tényezőként hatott más területek lakosai számára. Az endogámia 1746—1760 között 78,43%-ra esett vissza (1741—1750: 70,6%. A legkisebb az endogámia a legkritikusabb időszakban). Erre az időszakra jellemző, hogy nem a kun városokkal erősödik a házassági kapcsolat, hanem más területekkel. A Nagykunságon kívüli helységekből származik a házastársak 12,4%-a. A korábbi helységek közül 12-vel ismét kapcsolatban vannak a karcagiak. A kör azonban tovább bővül. 24 községgel új a kapcsolat. Minden településsel azonban továbbra sem rendszeres az exogámia, hiszen 21 helységgel 15 év alatt 1—1 közös házasság fordul elő. Továbbra is a kun váro204