Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Dávid Zoltán: Adatok Jászkisér mezőgazdasági viszonyairól az első kataszteri felmérés alapján

Az adatok legfeltűnőbb érdekessége, hogy míg a népességszám 1789 és 1865 között 2684-ről 5039-re, tehát közel kétszeresére emelkedett, a helység mezőgazdasági struktúrája eközben alig változott. A szántók területének nagy arányú megnövekedése 1865 és 1895 között három évtized alatt ment végbe, elsősorban a jelentős csatornázások következményeként. Ekkor vonták be a termelésbe az addig terméketlen területeket is. Később a szántó nagysága és az összes területhez viszonyított aránya már lassabb ütemben növekedett, de 1911-ig így is elérte a 85,0%-ot. Az azóta eltelt hatvan év alatt területe (a réttel, legelővel és szőlővel együtt) kis mértékben csökkent, ezzel szemben az erdő kiterjedése az utóbbi évtizedben jelentősen megnövekedett. Ugyancsak nőtt a táblázatunkban nem szereplő hasznavehetetlen területek nagysága is: 1895-ben 949 kh, 1935-ben 992 kh, 1962-ben már 1839 kh volt. 5. A II. József-féle kataszteri felmérés anyagában fennmaradt egy összesítő táblázat is Jászkisér lakosságának birtokmegoszlásáról. Ez az értékes forrás a késői kutatónak igen sok munkát takarít meg. A földkönyv adatainak feldolgozásakor a birtokosoknak a helység határában elszórtan fekvő földjeit külön lapokon, az ún. egyéni árkusokon összesítették. Jászkisér 5959 parcellájának elosztása több száz birtokosa között ez nem volt kis feladat. A táblázat az egyéni lapok végső eredményeit tartalmazza könnyen áttekinthető formában. A házszámok sorrendjében haladva felsorolja a helység valamennyi háztulajdonosát, akár volt földbirtokuk, akár nem, majd közli a kezükön lévő szántóföldek, rétek és szőlők összes területét és termését. Adatait függelékben szó szerint közöljük. Feldolgozásával elsősorban Jászkisér lakosságának birtok-kategóriák szerinti megoszlását kívántuk megvizsgálni, de emellett elvégeztünk egy fontos összehasonlítást a helység egyazon évből fennmaradt községi birtokösszeírásával is.

19 A munkát nagyon megkönnyítette, hogy e másik forrás is az első népszámlálás alkalmával megállapított házszámok sorrendjében haladt és ez utóbbi házankénti összesítése ugyancsak rendelkezésünkre állt.

20 A kataszteri felmérés és a községi összeírás sorainak egyeztetése az esetek nagy többségében a birtokosok nevének teljes azonosságát mutatja. Néhány "pár hónapos eltolódásról tanúskodó apró változás a feldolgozást semmiként sem zavarta. Mindhárom forrásban egyformán 482 ház szerepelt, de a kataszteri felmérésben az utolsó ház után házszám megjelölése nélkül még további 23 birtokost, a községi összeírásban pedig hét háztulajdonost és 7 további személyt soroltak fel. A népszámlálás végén megjegyezték, hogy az „egészen le romlott és a Summariumból kihagyott házak sub Nris 12" szintén nem kerültek be a végső eredménybe. A népszámlálás összesítéséből a 12., 193., 381., 478. és a 479. sz. házat kihagyták, 13 másiknál a házszámot följegyezték ugyan, de ezek is lakatlanok voltak. A kataszteri felmérésbe e házak tulajdonosainak nevét is beírták, ez azonban valójában sem családot, sem birtokost nem jelölt. Az első csoportba tartozóknál a kataszteri felmérés összesítésében is megjegyezték, hogy puszta házhelyekről van szó. Megművelt terület — három kivételével — a többihez sem tartozott, de azt sem tudatták, hogy e házakban senki sem lakott. Egy részüknél a beírt név megegyezett az előző sorszámú ház tulajdonosáéval (264—265, 460—461), ezeknek a lakosoknak tehát bizonyára két házuk volt. Birtok mindig csak az egyiknél szerepelt, például Gócsa Mihály esetében a kataszteri felmérésben az 53. sz., a helység adóösszeírásában az 52. sz. háznál. Jászkisér legnagyobb földterülettel rendelkező gazdájának, Sillye Miklósnak nevét három háznál is föltüntették (152, 160, 165), 254 kh birtoka a 165. számnál szerepelt. Minden bizonnyal itt is lakott, mert a helység összeírása e házszám után 4 szolgát is felsorolt. (A 152. sz. ház viszont lakatlan volt.) A házak elkülönítésében eléggé szigorúan jártak el. Gyakran az egy telken egymás mellett álló házak (vagy befelé nyúló házrészek) is önálló számot kaptak, szétválasztva az egy birtokon gazdálkodó, de külön kenyéren élő családmagokat. Valószínűleg ilyen volt például a 26. és 27. sz. házban öreg Cs. Szabó Jánosné és ifj. Cs. Szabó János; a 64. és 65. sz. házban Czékus István és öreg Czékus Istvánné; a 73. és 74. sz. házban Szikszai Pál és Szikszai Mihály; a 169., 170., 171. és 172. sz. házban öreg Gábor András, Gábor János, Gábor István és ifjú Gábor András, stb. Nem véletlen, hogy az egymás mellett álló házakban lakók közül egyik vagy másik (az öregebb vagy a fiatalabb) családfő nem rendelkezett megművelt területtel. A házak közül 9 a helység, 3 a református, 2 a római katolikus egyház birtokában volt, a táblázat végén pedig külön mutatták ki a közbirtokot, illetve a református eklézsiához tartozó földet. A kataszteri felmérés eredményeit összefoglaló táblázat összesen 504 sort tartalmaz. A lakosok neve mellett lévő bejegyzések, valamint a feldolgozott két másik forrás'adatai alapján megállapítható, hogy ezek közül 5 puszta házhely, 10 birtok nélküli lakatlan ház (ebből négy kettős háztulajdon) és 16 közületi ingatlan volt, amelyeknek levonásával a családfők száma 473-ra csökken. 32