Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Kocsis Gyula:A jákóhalmi szérűskertek élete 18—19. században

• maradhattak. Esetenként, különösen a redempció utáni első időkben megengedte a Tanács, hogy ingatlant vásároljanak. „Primus Györgynek, noha nem Redemptus . . . Péntek Janóstul szerős kertye megh vétele mind istállóstul azon jussal az mellyel... Péntek János birta megh engedtetett." (Tjkv. 1753. dec. 22.) Azt azonban megtiltotta, hogy a házukat, kertjüket nyerészkedés céljából eladják, és minthogy ezek általában a község tulajdonában lévő „funduson" voltak építve, az eladott épület fele árát konfiskálták. (Tjkv. 1764. ápr. 8.) Minthogy az új ház- és kerthelyeket általában azzal az indokkal kérték, hogy „fel osztozkodni szándékoznak" a Tanács „A gyakori osztályoknak meg gátolására és a Ház Kert fundusoknak meg szűkülésére tekintve..." elhatározta, hogy az osztozkodók 25 Ft-os földbirtokon alul nem kaphatnak új ház- és kerthelyet. Az irredemptusok pedig egyáltalán nem kaphattak. (Tjkv. 1827. június.) Ezek az osztozkodások általában úgy történtek, hogy az egyik testvéré lett a ház, és a ház körüli javak, a másiké pedig a kert és a benne található épületek. A portán — amint ezt Korabinsky is írta — csak a ház és a disznóól volt. Arra nem találtam utalást, hogy az udvaron kemence lett volna. Valószínű, hogy a porták a XIX. század második feléig még nem voltak bekerítve, mert a tanácsülési jegyzőkönyvekben nem találunk erre adatot. A porták nagysága változó volt. (A rendelkezésre álló adatok szerint a legkisebb 37, a legnagyobb 167 négyszögölnyi.)

2a De a XIX. század elejétől kezdve a porták átlagos nagysága 100 négyszögöl körül volt. Ennél kisebbet már csak azért sem igen adtak, mert a hármaskerületi rendelet szerint a telepítendő házak között legalább kétölnyi távolságnak kellett lennie. (,,... szélességibe 8 öli házi Portán lakóházat... a tűznek veszedelme miatt nem építhet..." (Tjkv. 1826. ápr. 22.) De ez a 100 négyszögöl körüli porta is olyan kicsi volt, hogy ,,... még csak fűtenyi való szalma sem fért oda, azért a kertből vittek este kasban, mikor mentek haza. A disznót is az utcán perkelték, mert a kis udvaron nem fértek volna el." (L.) A házak általában háromosztatúak voltak („... fonóban lévén este 9—10 óra közt bezárt konyhája ajtajának felnyitása mellett csukatlan kamrájából..." több dolgot elloptak. (Tjkv. " 1830. nov. 1. és Korabinsky i. m.) De valószínű, hogy néhány kétosztatú ház is volt még (,,... a házhoz ragasztott kamrája..." Tjkv. 1796. jan. 9.). A házak építési módjáról és a tetőszerkezetről nem tudunk semmit, azonban valószínű, hogy a XVIII. század második felében a vályogépítkezés már általánosan elterjedt volt.

25 A lakómag a XVIII. század közepén még nem lehetett túl sűrűn beépítve, mert annak ellenére, hogy évrőlévre elég sok házhelyet adnak az igénylőknek, csak az 1810-es években fogynak ki az alkalmas házhelyekből. A portán a házon kívül csak a disznóól volt. („ ... a háza megett lévő szabad uttszát fel-fogván, azt el-kerítette... a sertés akollyát is oda tsináltatta..." (Tjkv. 1838. jan. 23.). A baromfit a ház körül is tartották, alvó helye a ház — vagy a disznóól volt. („ . . . háza padlására a tyúk járó lyukon ... „Tjkv. 1822. szept. 28. ,,. .. óljának padlásáról... 21 galambot.. ." elloptak. Tjkv. 1843. jan. 28.). A lakóházban és környékén tehát sem gazdasági munkák elvégzésére, sem termény tárolására nem volt elegendő hely, így ezek a tevékenységek kiszorultak a szérűskertbe. A gazdálkodás üzemhelye, a kert nélkülözhetetlen volt. A redemptus-, tehát a birtokos, gazdálkodó léttel együtt járt a kert-birtoklás. („ ... mint hogy az Instans Redemptus kert nélkül egy átallyaban nem lehet..." Tjkv. 1753. márc. 12.). A kertben való gazdálkodás anynyira általános volt, hogy a helység szolgálatában levő személyek státusához járt szérűskert. („ ... a Parochiális szérős kert garádos szomszédságában ... „Tjkv. 1815. dec. 23., „ ... régi cantoralis kert. . . „Tjkv. 1830. febr. 27., „ . .. notarialis kert..." Tjkv. 1784. márc. 24., „ ... egy darabka fundus... kertnek excindáltasson, olly véggel, hogy állandóan kocsisrul kocsisra szállyon .. ." Tjkv. 1773. márc. 6.) És mivel a község számára fenntartottak egy darab szántót és kaszálót, természetes, hogy a községnek is volt kertje, amelyre a választott kertgazda felügyelt. (Tjkv. 1830. nov. 1.) A kertek nagysága változó volt.

26 Eredetileg a kertek nagysága 5—600 négyszögöl körül lehetett, azonban az öröklések, osztozkodások következtében a kertek is feladarabolódtak, nagyságuk csökkent. A kertségek területe nem volt még telítve a XVIII. században, mert a Tanács az 1810-es évekig számos kerthelyet mért ki a kérelmezőknek anélkül, hogy a kertségeket szegélyező lapályos helyeket használatba vették volna. Erre csak az 1810-es évtized második felében került sor. A kerthelyért folyamodók is az apjuktól, testvérüktől történt „elválakozással" indokolták kérelmüket. 27 Gyakran kérték a gazdák azt is, hogy kertjüket a szomszédos, használatban nem lévő területekkel növeljék meg. („ ... panaszolja, hogy kertecskéje kicsi, kéri, hogy mellette a Kecske ér parttyán levő haszontalan darab földet..." adják oda neki. Tjkv. 1786. szept. 23.; ,,... mivel szérős kertye szomszédgyai kertyénél mint egy két öllel bellyebb vagyon, az egyenességre nézve, de azon okbúl is, hogy majorságával jobban férhessen..." 192