Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Kocsis Gyula:A jákóhalmi szérűskertek élete 18—19. században

B) A kertek élete a XVIII—

XIX. században a történeti források alapján Jákóhalma első részletes, valósághű alaprajza a XVIII. század végén készült.

20 (12. ábra) Ezen a térképen a község belterülete igen tagolt. A lakóházak kisebb tömbjei a Tárna és a templom mellett helyezkednek el. Ezeket félkörben veszik körül a kertségek tagolatlan, hatalmas tömbjei. A községet tulajdonképpen teljesen körülveszi a víz, hiszen nyugatról a Tárna folyása, északról, keletről és délről pedig a Tárna mellékága, a Kecskeér (mai szóhasználattal „Kecskér") határolja. A térkép alapján látható, hogy a község csak abban az esetben tud terjeszkedni, ha a vízállásos helyeket feltöltik. Ilyen vízállásos helyek a belterületen is szép számmal vannak. Pl. 1794-ben az Alvégi lakosok kérik, hogy a templom mellett lévő tónak töltést csinálhassanak.

21 A kertek között különösen sok vízállás volt. „Lukácsi József .. . szérős kertjén keresztül a víznek egyenes és olly nagy folyása vagyon, hogy azt a szomszédgyainak károk nélkül eltölteni nem lehetne..." (Tjkv. 1806. okt. 17.) 1810-ben a „ . .. víz állásokban a víz anyira meg szaporodott, hogy az Ország úttyát járhatatlanná teszi, kertyeikben pedig végette érzéken károkat szenvednek..." (Tjkv. 1810. márc. 3.). Ezek a vízállások csak 1825 után szűntek meg, amikor a község a lapályos helyeket a gazdák között kiosztotta. (Tjkv, 1825. ápr. 16.) Az első katonai felmérésen a község szívében, a templomtól kicsit lejjebb is hidat láthatunk.

22 (13. ábra) Ez a térkép jelentős számú épületet jelez a községben, azonban a fekete-fehér másolaton nem lehet különbséget tenni a lakóépületek és gazdasági épületek között. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy az épületek nem állnak merőlegesen az utca vonalára, hanem minden rend nélkül, össze-vissza épültek. Valószínű nem is beszélhetünk állandó utcavonalakról és a Bedekovich által ábrázolt tömbök a természetes domborzati tagolódás alapján jöttek létre. A község alaprajza a XIX. század közepéig lényegében nem változott.

23 (14—• 15. ábra). Az országutak négy nagy részre osztották a községet. A folyó menti a lakóházak tömbje, az ezt körülvevő három pedig a kertségeké. Ez a tagolódás tulajdonképpen még a XX. század elején is megvolt. „A faluban három helyen voltak kertek. Dósa felé a Kecskérben, a jászteleki út mellett, és a harmadik a kettő között.

24 (G.) A jegyzőkönyvek alapján a lakosság tudatában a község „Alvégre" és „Felvégre" oszlott. A ma élő idős emberek három részt különböztetnek meg a községen belül, az Alvégen, Felvégen kívül a „Tarnaalját" is. A 13. ábra Tarnaaljban csak házak voltak. Az Alvégben és a Felvégben házak és kertek egyaránt voltak. A Csárda utcától (ma Kossuth Lajos utca) északra a Felvég, délre az Alvég volt. (C.) A redemptusnak a következő birtokai vannak: „... 50 forintos földünköt Házunkot portástul, szérűs kertünköt kis kertünköt 18 útbul álló szöllőnket minden appertinentiájival épületeivel úgy nem különben szántó és kaszáló földünket.. ." (Tjkv. 1776. ápr. 13.) Ezen kívül a redemptusnak joga volt a községtől ház — és kerthelyet kérni. Az ingatlanokat a XVIII. század végéig, a jogosultság és a lehetőségek elbírálása után, ingyen adta a község. A XIX. század eleje óta azonban a Tanács által meghatározott összeget kellett fizetni a „fundusokért". Az irredemptusoknak elvileg nem volt joguk ahhoz, hogy a község területén ingatlannal rendelkezzenek, azonban a redempciókor kezükön lévő ingatlanok birtokukban 189