Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Szabó László: A redempció hatása a Jászság kultúrájára

nyilvánulások iránt, amikor már ennek semmi jogi és gyakorlati előnye nem volt, tehát a jobbágyfelszabadítás után, illetve a Jász—Nagykun—Szolnok Vármegye megalakulását követően. Csak megemlítem, hogy 1970-ben Jászjákóhalmáról egy zászlórudat gyűjtöttem be Csipe Lászloné házából, akik még ma is áhítattal emlegették, hogy ezt egy I. világháború előtti követválasztáson vitték, s a családnak — lévén valamilyen tanácsbeli ember az elődje — sikerült megszerezni. Ugyancsak itt és más jászsági községekben az I. világháborúban elesettek emlékére rendezett nagy ünnepségek, március 15-i magyarruhás és bandériumos felvonulások, más „nemzeti ünnepek" emléke, az ünnepségek nagyszabású és látványos programja kitörülhetetlenül él az emlékezetben. Tudjuk, hogy hasonlók másutt is voltak, ám megfigyelhetően a jászsági lakosság érzékenyebb ezekre a külsőségekre, inkább igényeli, mert megszokta és intézményesen is ébren tartotta ilyen irányú érdeklődését a közigazgatás. Annál is figyelemre méltóbb ez az érzékenység, mert pl. a jásztelki lakosságról Rusvay L. azt írja, hogy „nemzeti érzése határozatlan" s a két világháború közötti irredenta szellem szempontjából oly lényeges „trianoni revízió iránt szinte érzéketlen".

13 Ám ha ezzel kapcsolatban valamilyen külsőségekben is gazdag ünnepséget rendeztek, felforrósodott a hangulat; s nem a tartalom, hanem a külsőségek miatt. De az elöljáróság külön propagandája nélkül is eleven az emléke az önálló, szabad közigazgatásnak, amelyet ugyan ma demokratikusabbnak ítélnek meg, mint valaha volt, inkább a közért végzett munka, a megszolgált és közösen létrehozott értékek emléke, a sok és kíméletlen törődés az, amely éberen tartotta ezt a felfogást. A községi közigazgatás ugyanis maga intézte az utak, hidak, középületek javítását, legelők, kutak tisztítását, a község fenntartásához szükséges földek művelése, rétek kaszálása, a községi intézmények (kocsma, malom, mészárszék, stb.) ellátása, az ellátáshoz szükséges fuvarok lebonyolítása mind-mind a köz terhére, illetve a lakosság munkájának igénybevételével történt. Ezért érezték az irredemptusok is teljes jogú polgároknak magukat, mert ebben maguk is résztvettek. Mindenki érezte és tudta, hogy mivel és hogyan járult hozzá a község gyarapodásához, s ezért jogot is formált bizonyos olyan előnyökre, amelyek csak régen ittlakókat illettek meg. Csak néhány példát idézünk a XVIII. századból a közmunkákra vonatkozóan, hogy annak sokoldalúságát, kötelező voltát hangsúlyozzuk és benne megmutassuk a tanács irányító szerepét, amelynek emléke ma is elevenen él. Jászapáti: „Mind az három Járás Város számára ki vitessen, a Kiss Jánosé az rétre, alsó és nagy járás, pediglen az Heves Iványi székre, aki pediglen ki nem megyén, egy Rhs forintra meg fog büntetődni, ezen büntetést midőn el végzik a meg jelenők meg igyák, azon kívül mégis köll nekie dolgozni" a rét tisztításában (1747.) „Bíró Uram egy Embert expediállyon még ma Hasznosra, ki hat kutakra való vállyút és három kút ágasokat vegyen. Az kutak csinálására 8 fenyő szálakat vitessen Kocsérra, és az fel állítására 6 ember vettesen alá." (1747.) „Az nyári hordás még nem szabadul eléb, hanem más héten szerdán, de az héten minden Ember az szekerit elkészíttesse, úgy hogy hétfőn az Város szénáját bé lehessen hordani, de az kár tételytül minden Ember ójja magát". (1748.) „Demejdre Kőért Szekeresek rendeltessenek, kikkel Tajti Jakab Uram fog menni." (1750.) „Mivel a Város Háza vigyázó és strázsa ember nélkül nem lehet, egy polgár minden nap a Város Házánál fog lenni..." (1753.) Jászberény: „Determináltatott, hogy a Nagy Szálláson a templom mellett való ároknak töltése meg újjítassék, a melynek és végben vitelére 3, 4, 5, és 8. tizedek rendeltetnek." (1761.) „Determináltatott, hogy a szántó ökröknek a tizenkét halom környéke és az alsó két mellyéke megszabadíttassák addig, ameddig a hondzsikolás fog tétetni." (1761.) „A Gyöngyössi kapunál megállt a víz, mert Scola Pál a vízfolyás árkát betöltötte. Determináltatott, hogy azon víznek ki eresztésére, s árkának ki tisztítására a tizedbül egynéhány emberek rendeltessenek." (1761.) Jászdózsa: Elvégeztetett „hogy az hídnak való fáért Szent Márk napján ell mennyének Nánára." (1752.) „4 öli fát az Gombosrul kelletik hozatni az tiszteknek." (1751.) 14 A közért végzett munkák, amelyet lényegében méltányosan osztottak el a vagyon és igaerő arányában a redemptusok és irredemptusok között, éppen ezért természetszerűen megmaradt az emlékezésben és olyan formán, mintha ezt közösen határozták volna el, beleszólásuk lett volna a községi közigazgatásba, amely minden életmozzanatukat szabályozott a gazdálkodástól a szórakozásig. Ennek a közös áldozatvállalásnak, az ügyek közös intézésének emléke ma is elevenen él és messzemenően jellemző a jászsági községekre, a Jászság népének történeti tudatára. Jóllehet ez a tudat megvolt a redempció előtt is, hiszen éppen ez eredményezte, hogy a redempciót végrehajhatták, mégis úgy jelentkezik ma, mintha csak a redempció óta lenne meg, s az hozta volna meg a tényleges sza150