Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Szabó László: A redempció hatása a Jászság kultúrájára

vények, nem voltak senkinek sem a jobbágyai, nem rendelkezett felettük senki személyileg. A polgárság második fontos jellemzője már a személyi függetlenségből következik. A személyileg független polgár előtt megnyílik a lehetőség, hogy anyagilag, vagyonilag is független legyen. Ez azonban nem bizonyos, hogy bekövetkezik, de megvan előtte a reális lehetőség, hogy ezt elérje, hiszen személyileg szabad. A jászok számára a földvásárlás, a váltságösszeg kifizetése egyetemesen biztosította ezt a vagyoni függetlenséget, jóllehet, gyakorlatilag már nem lehetett mindenki szabad vagyoni tekintetben, a földet váltók és földet nem váltók csoportja elszakadt egymástól e tekintetben. Elvileg és jogilag ugyan vagyonilag is szabadok voltak az irredemptusok, ám gyakorlatban függő vagyoni helyzetbe jutottak. A személyi szabadság mindazonáltal megteremtette az elvi lehetőséget a vagyoni függetlenségre is. És ebből következik a harmadik fontos jellemvonás, hogy a polgár vagyoni függetlenedése érdekében önként vállal bizonyos kíméletlen munkatempót, szemben a rabszolgával vagy jobbággyal, akiket a személyi függés szorít rá csak az erőn felüli munkára, hiszen tudja, hogy egy még nagyobb munkatempó nem feltétlenül az ő gyarapodását szolgálja, illetve az ő gyarapodása nem arányos a munkatempó és munkaintenzitás növelésével. A Jászság népénél, akár irredemptus, akár redemptus családokról van szó, ez a kíméletlen munkatempó, a gyarapodás lehetősége miatt kétségtelenül megfigyelhető, mint jellemző vonás. Végül az előbbiekből következően különös jelentőségre tesz szert a vagyon az emberek megítélésében, s mértékévé válik az erkölcsnek, hiszen a polgár ezt a vagyont a maga munkájával szerezte meg, s büszke lehet rá. A vagyonosságnak éppen ezért kifelé is meg kell mutatkoznia, mintegy deklarálnia kell mindenkinek, hogy milyen állapotú az illető. A kifelé való magamutogatás, a mód a legkülönbözőbb formákban nyilatkozhat meg, s éppen mert a magyar társadalomban a polgár nem a csúcsot jelenti, mint társadalmi réteg, hanem fölötte áll a bizonyos előjogokat élvező nemesség, főrendek, azért igen gyakran és mérhetően a magamutogatás formái az említett felsőbb rétegeknek utánzásában ölt testet, s nem szuverén kultúrát teremt. Mindez a Jászságra is igaz. Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy a polgárságra jellemzőnek tartott jegyek milyen módon jelentkeznek a jászsági nép életében, milyen formái és megnyilatkozásai vannak ezen a területen. Az első vonatkozás, amelyet megvizsgálunk az alapot jelentő személyi szabadság, személyi függetlenség. Ennek a függetlenségnek az alapja a redempció óta, Mária Terézia 1745. május 6-án aláírt kiváltságlevele. Ez a kiváltságlevél a megváltott földet visszaadja a jászok kezébe, s mivel a befizetés községenként történt, ezért gyakorlatilag az egyes községek közös tulajdonává teszi. Közvetlen főhatóságukká a nádort nevezi ki, s az egyes adókat, amelyek összegüket tekintve nem is kicsinyek, a király, illetve az ország számára rendeli. Kötelezi őket az ország szolgálatában katonaállításra, beszállásolásra.

3 Ettől kezdve a jász kiváltság alapját elősorban a királylyal szembeni kötelességek pontos és lelkiismeretes teljesítése jelentette. Ezért a községi közigazgatás mindent elkövetett, hogy ezeké a lehető legprecízebben teljesítsék, s azon igyekezett mind a községi elöljáróság, mind a Hármas Kerület Közgyűlése, élén a Jászkun Kapitánynyal, hogy valahogyan nehogy megszegjék a kiváltságokat biztosító kötelezettségek teljesítését. A redempcionális összeget csak kölcsönökből tudták kifizetni, s ezért mindent elkövettek a községek, hogy behajtsák a lakosokon a tartozást, s mielőbb egységes és végleges Liber Fundi-t, azaz földkönyvet fektessenek fel, amely rögzíti és egyben bizonyítja a tartozások rendezését. 4 Igyekeznek a katonaállítást is mindig pontosan teljesíteni, s elrendelik minden községben a megfelelő istállókat megépíttetni beszállásolás céljaira. 5 Általában minden felülről érkező rendelkezést pontosan teljesítenek, legyen az sáskairtásra vonatkozó intézkedés, a kuruzslók, bábák névsorának jelentése a községekből. 6 A Hármas Kerület Közgyűlése mindent pontosan megfogalmaz, továbbít főként a redempciót követő első évtizedekben, s gondoskodik a községekben való végrehajtásukról. Nem mulasztják el Mária Teréziát, II. Józsefet mindannyiszor üdvözölni, hűségnyilatkozatokkal elhalmozni, valahányszor az uralkodók Magyarországon járnak. 7 Mindezek a kötelességteljesítések odavezetnek, hogy a már középkorban, 1323-as kiváltságaik megszerzése óta a jászokra jellemző aulikus magatartás méginkább kifejezésre jut, kifejlődik a jászokban. Az uralkodótól kapott kiváltságok hűséget, aulikusságot, az önmaguk megváltása viszont végtelen büszkeséget, önmaguk becsülését fejlesztette ki a jászokban. Nem mulasztják el sohasem hangoztatni nagy tettüket, a váltságösszeg kifizetését s főként az elöljáróság és az értelmiségi réteg az, amely gondoskodik, azaz elsősorban a redemptusok, akik a legtöbbet fizették. Ez vezet el lényegében egy redemptus öntudat kialakításához is, amely a korábbi jász öntudatot igyekszik felváltani a gazdagabbaknál. Mindazonáltal tisztában vannak azzal is, hogy egyszer már jogtalan cselekedettel zálogosították el őket, s ellene lényegében nem tehettek semmit. Ezért azon vannak, hogy külön jogaikat minél inkább és minél több oldalról biztosítsák. 148