Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Balassa Iván: A karcagi Nagykun Múzeum leltára 1921-ből

A KARCAGI NAGYKUN MÚZEUM LELTÁRA I92I-BŐL PÉTER LÁSZLÓ fenti dolgozatában foglalkozik a karcagi Nagykun Múzeum gyűjteményének restaurálás céljából a budapesti Néprajzi Múzeumba történt letétbe helyezésével. A gondolat kétségtelenül GYÖRFFY IsTVÁNtól indult ki, de a kérést BÁTKY ZSIGMOND kormánybiztos, a Néprajzi Múzeum akkori megbízott igazgatója írta alá. A karcagi városi tanács 1920. november 29-én határozatot hozott: ,,A közgyűlés a kérelemnek helyt ad, a Karczag város tulajdonát képező múzeumi tárgyakat folyamodónak két évi időtartamra leltár s a kérvényben foglalt feltételek mellett kiadni rendeli". A tényleges átadás azonban csak 1921. március 1-én történt meg, amikor is Karcag város részéről Kovács Lajos v. tanácsnok és Pálfy Lőrincz birt. pénztáros adta át az egész anyagot GYÖRFFY ISTVÁN részére. Helyesebben a tárgyakat három csoportba osztották: ,,1. melyek elvitetnek és Budapesten kiállíttatnak, 2. melyek elvitetnek, de nem állíttatnak ki, 3. nem vitetnek el s továbbra is a város őrizetében maradnak". Ez utóbbi csoportba elsősorban vitrinek, szekrények és néhány kép, zászló tartozott. A Néprajzi Múzeumban mindjárt hozzákezdtek a nagyon megviselt tárgyak restaurálásához, GYÖRFFY ISTVÁN pedig a régi segítségével új leltárt készíttetett. Ennek egy példányát sikerült megtalálnom a Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattárában (105/1920. sz), ami annál is inkább érdekes, mert GYÖRFFY ISTVÁN feltehetően a részletesebb leírásokhoz a maga ismereteit is hozzáadta. Az 1171 tárgy leírása mutatja, hogy milyen nagy értéket képviselt a Nagykun Múzeum gyűjteménye és az ha 1944-ben elpusztult mindenképpen érdemes arra, hogy emléke feljegyzés formájában megmaradjon. Egy külön lista sorolja fel a könyveket, kéziratokat, nyomtatványokat és térképeket. Ez az esetlegesen gyűlt anyag már korántsem látszik a maga 154 tételével olyan értékesnek, különösen a könyvek között nem találunk különlegességeket, legfeljebb egységükben azt mutatják, hogy a XVIII—

XIX. században milyen nyomdatermékek jutottak el egy nagykun városba. A kéziratok között azonban néhány jelentőset lehet megemlíteni: Herkey Miklós: Méhek praktikája 1777; az örökvallások, céhiratok, ez utóbbiak közül különösen a fazekas céh könyve és a karcagi céhek általános artikulusai. A térképek közül: Karcag város határtérképe 1787; A karcagi szántóföldek térképe 1784, 1787, 1788. Az asszonyszállási puszta térképe 1823 stb. Teljes egészük felsorolását azonban mellőzhetőnek tartom. Karcag város kérésére 1927. május 14-én 21 ládába csomagolták a tárgyakat és 25 nagyobb méretű vagy összekötözött csomóval együtt küldték vissza a gyűjteményt, ami a szállító ve vény tanúsága szerint meg is érkezett. A múzeum további sorsa már ismeretes. VARGHA LÁSZLÓ 1945-ben ezeket írja róla: „Karcag. Nagykun Múzeum. A múzeum igen értékes néprajzi anyaga (ruházati tárgyak, textília, kerámia, bútor, pásztorkészségek) már évek óta el volt raktározva. Légitámadás és fosztogatás következtében a gyűjtemény teljes egészében megsemmisült. A károsodás összege megállapíthatatlan" (Ethnographia 56 : 79). Az alábbiakban az új leltári számot adom, mely egyben sorszámként is szolgál, majd a tárgy megnevezése és leírása következik, mindezt, amennyiben ismeretes, az ajándékozó neve követi. Elhagyom a régi leltári számot, melynek már nincs semmi jelentősége, az esetleges érdeklődő pedig megtalálhatja azt a Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattárának Dokumentumgyűjteményében (150/ 1920. sz.). 43