Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Diószegi Vilmos: A táltos alakjának földrajzi elterjedéséhez

Azután tejet kért. 'Nincs, nem fejtünk.' 'Tudom, tudom.' A testvérem kiment, kihívott engem is. Azt monta: 'majd megsöpröd a helyit ennek az embernek!' 'Miért?' 'Mert tetű van benne!' — Az az ember el is ment, de este nem jött vissza. Még mielőtt elment volna, montam neki: Tamásin egy kisleány egy foggal született. Azt is tudom, monta a táltos. Fiatal koromba vót ez. Tamásin is járt a táltos, azt nagy esőt eresztett. — A táltossal vele született a tudománya. Hét esztendeig bolyongani kell neki a világon. Azt monták: majd elviszik a táltosok hétéves korában. Addig otthon van." (U.o. Borbélyné, 1862.) ,,Aki foggal születik, az a táltos. Meg tud mondani mindent. Én bába voltam, én is mindjárt megnéztem cl oZBi" ját, de az én kezemre nem született egy sem olyan." (Decs, Tolna m. Dávid Pálné, 1876) ,,Az igen rossz indulatú emberre monták: tátos. Kicserélték a gyerekeket, elvitték, azt ezekből lettek a táltosok. (S. gy. Zselyi, Mosón m. Mészáros Lajosné, 1883.), jelenlegi lakóhelye Püski.) „Tátosok gyüttek, aztán nem voltak fogaik, aztán csak tejet kértek. És azt mondták, hogy ezek a tátosok. Ha nem kaptak tejet, akkor szélvihart okoztak, hogy még a házat is elvitték." (Sárpilis, Tolna m. özv. Döme Jánosné 1879.) Természetesen a táltos-hiedelemkörrel megismerkedtek a hazai nemzetiségek is. A decsi cigányok szerint „négy sor foggal születik az a tátos, azt hétéves korában elviszi a sárkánykígyó." „A tátos három sor foggal születik. Hat hónapos korában megszólamlott. El akarták vinni négy hónapos korában, de az anyja nem engedte." (Decs, Tolna m.) A tordasi szlovákok szintén tudnak a táltosról: ,,A tátosféle foggal születik. Kisgyerek s mindjárt tud enni. Két sor foga van. Eltűnik otthonról s mint szilaj csikó vagy lúd képében repül el a szem előtt. 2—3 hét után előkerült. 90 évig éltek a táltosok, de nem voltak öregek, nem dolgoztak. Lángost kértek. Nem mert nekik szólni senki, mert féltek, hogy megrontják őket. Ahol szállást kért, ki- meg bejárt a házba. — Ahol jár kék láng csap föl. Kerékké tud változni. Egyedül jár. — A tátusnak születnie kell, ott hagyja a szüleit, mert nem tud velük élni.—Szokták mondani: 'úgy született, mint a hetedik gyerek', mert a tátus rendszerint a hetedik." (Tordas, Fejér m., Szoboszlainé, Raffai Anna gy., EA 2363: 25—6.) A horvátok tátos képzetét már fentebb idéztük. Aránylag sok faluban megőrződött a táltost annyira jellemző vias/codás-motívum. Általában kopottan, csak a táltos viaskodó, kötekedő kedvében, egy-két esetben azonban feltűnően épen. ,,Ha valaki olyan indulatos volt vagy mérges, ha valaki meg akart ütni valakit indulatból, akkor azt mondták: 'rám gyüssz, mint egy tátos' 'úgy gyüssz rám mint egy tátos!' 'úgy gyött, mint egy tátos!'" (S. gy. Vajszló, Baranya m., Pallag János, 1867, Pallag Péter, 1879.) '"Há ez ollyan, mint a tátos!' Mikor olyan erőszakos, ravasz, akkor szokták mondani." (S. gy. Surd, Somogy m., Lipódi Józsefné 1886.) „Gyün, mint a tátos!' 'Ollan mérges, mint a tátos!' Vagy ha valami állat rúgott, bökött harapott, arra mondták: 'ollan, mint a tátos."' (S. gy. Magyarszombatfa, Vas. m. Danda Jánosné, 1890.)" 'Ollan, mint a tátos.' A lovakra mondták, ha fölágaskodott két lábra, azt kitátotta a száját." (S. gy. Acsád, Vas m. id. Tóth Sándor, 1893.) ,,A tátosok verekettek. Ezek ollan királok vótak. Egymást harapdálták." (Nagykapornak, Zala ni., B-né, 1889.)"A tátos foggal született. Azt mesélték, hogy a tátos sárkánnyal veszekedett volna a levegőben." (S. gy. Süttör, Sopron m., Farkas Márkné, 1875.)" A tátos vitt el embereket is a Hányról és iccaka ullan zörejjel jár. Ha akkor az ember kiment, vitte el azt is. Nagy fogai vótak és azt monta öregapám, hogy úgy állott szerül négy fog, fölül is, meg alul is kettő, mint a kannak. És öregapámtú azt hallottam, hogy a hátán, mint disznósörte, a hátgerincen úgy állott a szőr. Azt hallottam, hogy tejet egy-egy evésre két iccét is elnyelt. Másik étele meg a hús volt. — Egy ember csak semmi vót neki, ha megfogta. Ha megfogta, akkor össze is tutta vóna zúzni. Már fogai vótak, amikor megszületett. Alul fölül megvoltak már a fogai. Má mikor ollan serdülő vót is, túl erős vót. — Az má mikor ollan vót, akkor eltűnt az atyai háztul. 18—20 éves korában otthagyta a szülőket, járta az országot. Más falukba ment el. Ha valami bika megvadult, neki akart menni, akkor elkapta a szarvait, és földhöz zúzta. A sárkánnyal is meg viaskodott. Ha ment valamerre, ott ollan vihart csinát, mint mikor a szél fúj. De csak amerre ment. Acskó vót a nyakába és abba valami 3—4 bogár vót benne. Ha ű valamerre ment, akkor azokkal ű tudott gyógyítani meg rontani. Akire haragudott, annak nem ártott. Aki legjobb embere volt, azt tutta legjobban megzsarolni velük." (S. gy. Süttör, Sopron m., Balog Lajos 1873.) ,,A tátosok emberek vótak, de amikor megszülettek, vót nekik foguk, három-négy. — A felső faluba emlegették, hogy ott egy gyerek született, foga vót. Amikor hét éves lett, akkor gyütt érte egy ló. Akkor a gyerek meghalt. Néhány nap múlva a gyerek felébrett és már táltos volt. Azután elment, egy lóval együtt. Egy hellén ment, akkor bement egy öregasszonyhoz és tejet kért tőle. Aluttejet kapott. Ha nem attak neki, akkor elment, nem csinált semmit. — Ezek a tátosok egymással verekedtek. Monták: majd jönnek ezek a tátosok, azt ollan háborút csinának fönt a levegőben, meg a víz alatt is, meg a fődön is." (S.gy. Bősárkány, Sopron m., id. Bencsik Illés, 1874.) Potyondon általános hit volt, hogy a foggal született gye199