Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Filep Antal: Az alföldi népkutatás úttörője Kiss Bálint
hatott bele a fejlődésükbe és egyre kevésbé irányíthatta mindennapi életüket. így fokozódó mértékben volt szükség olyan népből sarjadt, a helyi viszonyokkal ismerős értelmiségre, mely kellő módon irányíthatta e nagy lélekszámú szervezeteket. Kiss BÁLINT oly módon működött, hogy napjaink értelmisége számára is például szolgálhat élete. Hivatali munkáját is közmegelégedésre végezte el, azonban lényegesen többre vállalkozott. Kivette részét a közélet értelmiségi feladatainak megoldásából, szabad idejét rendszeresen tudományos munkára fordította. Mindent megtett városa, s a Békés—Bánát-vidék, a mai Dél-Alföld paraszti életének előmenetele, fejlődése érdekében. Sokirányú tevékenysége működési területének történeti, társadalmi megismerése, az oktatás, az iskolaügy korszerűsítésére, gazdasági reformokra, természettudományi vizsgálatokra s a természettudományos eredmények ismertetésére terjedt ki. Mindezekkel kora nagy országos és helyi kérdéseinek égető problémáit igyekezett a megoldáshoz közelebb vinni. Gazdag munkálkodása kortársaiból is elismerést váltott ki. Egyházmegyéje vezető tisztségekre választotta, s végül esperesévé tette, s Csongrád vármegye is társadalmi elismerésként táblabírói címmel tisztelte meg. Tagja lett a Természettudományi Társulatnak. A kibontakozó tudományos élet legfelső testülete, a nem régiben alakult Tudományos Akadémia is tagjai sorába iktatta 1839-ben. A közéleti megbecsülést is kifejező stallumokat Kiss Bálint tudatosan arra használta fel, hogy progresszív terveit megvalósítsa. E tekintetben különösen esperesi funkciója lehetőségeivel ért el eredményeket. Mint egyházi vezetőhöz,hozzá tartoztak az iskolaügyek. Az egyházmegye iskoláit közvetlenül irányíthatta. Szentesen már működése elején, 1803-ban nagy központi emeletes iskolaépületet emeltetett. Korszerű kereteket, feltételeket igyekezett teremteni a városban széttagoltan működő, évszázados parasztházakból toldozgatással, foldozgatással kialakított iskoláknak. Mint volt rektor, jelentős személyes pedagógiai tapasztalatokkal rendelkezett. Ráébredt arra, hogy a korabeli iskola nem az életre, hanem egyoldalúan csak a szűk körre terjedő továbbtanulásra, a csökkenő jelentőségű latin nyelv elsajátítására nevel. A szántó-vető parasztgyermek, aki rövidesen szüleitől örökölt földjén önálló gazda lesz, az iskolában nem hallhat a korszerűbb, okszerűbb gazdálkodásról semmit sem. Az iskola a néhány esztendei nevelés alatt a növendékek nagy részének nem ad olyan felkészítést, hogy önállóan olvasókká, az olvasottakat alkalmazókká váljanak. Azt is látja, hogy az iskolaügy reformjára csak új tankönyvek kibocsátása után lehet számítani, hogy gyorsítani lehessen a paraszti gazdálkodás fejlődését, okszerűbb eljárások bevezetését, tankönyv alapján tanítja a gazdasági munkálatokat, s a gazdálkodás, értékesítés alapelemeit. A tankönyvet Falusi földművelőket oktató . . . címmel maga készíti el. 2 Oktatástörténeti jelentősége mellett sajátos néprajzi értékét az adja meg, hogy az alföldi, mezővárosi paraszti gazdálkodásmód fontosabb elemeit, agrotechnikai eljárásait népszerűsíti benne. A kor fejlettebb, árutermelésre berendezkedett parasztságának kipróbált fogásait igyekszik refomjavaslataival kiegészítve közismertté tenni. 3 Helyesen észrevette azt is, hogy nemcsak a fiútanulók számára kell korszerű életre nevelést biztosítani. Nem kisebb feladat a leánytanulók szükséges gazdasági, háztartási ismeretekre való intézményes iskolai oktatása. Női tan . . . című tankönyvében összefoglalja a korszerű higiéniára, háztartás vezetésre való iskolás lány nevelést. Szeretné a nőnevelést úgy irányítani, hogy a jövő újat próbáló, korszerűt alkalmazó, kísérletező gazdái a korszerűre fogékony társakra lelhessenek jövendőbelijükben. 4 Miközben a szakoktatás előfutárai ezek a munkák, egyben a nagymultú Hausvaterliteratur sorába tartozó művek utolsó hajtásai is. Társadalmi felfogását, nevelési módszerét jól világítja meg Első évi oktató . . . című munkája. Figyelemkeltően ismerteti meg a jobbágyokat az 1848 előtti egyetlen kibontakozási lehetőséggel, a megváltakozással. 5 Ebben az elemi ismereteket tartalmazó tankönyvben élesen mutat rá többek között a megváltakozó mezővárosok és a jobbágysorban élő falusi közösségek igazgatási, társadalmi helyzete közötti különbségekre. így ír: ,,. . . Szentesről, Csongrádról mit mondtam néktek ? Hogy ezek most igyekeznek magokat örökösen megváltani a földesuraságtól. — Ha ők erre rámehetnek, . . . nem fizetnek i nem szolgálnak a földesuraságnak: szabadon tehetik a magok dolgát és a magok által választott tanács által igazgattatnak . . . Mit mondtam én a falukról ? Hogy az uraságnak fizetnek, a termésből kilencedet adnak, és szolgálnak annyi napokon, amennyit meghatározott az ország törvénye. Van ugyan ezeknek bírájok, de azok az uraságtól függenek." Egyszerű, népiskolai tankönyvben ennél közvetelenebbül nem igen lehetne az életre nevelést, társadalmi felvilágosítást, tájékoztatást szolgálni. Szebb példát aligha találhatnánk a reformkor áramában élő aktív, cselekvő iskolapolitikus markáns vonásainak rögzítéséhez. Nyilván nem 2 KISS B., 1846a. 3 Könyve aratásra, takarásra vonatkozó adatait lásd kiemelve: TÁ1ASI I. 1957, 217—251. különösen 224—225. Kiss más művét is idézi a 232. oldalon. 4 KISS B., 1846b. 5 Kiss B., 1844., bővített új kiadása 1847. 170
