Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Szabó Lajos: A „Mirhó Gáttyának" építése
pl., amely korábban „megsirathatatlannak és kimondhatatlannak" nevezte veszteségét, hamarosan „károsnak mondta ki magára nézve" a Mirhó-gátat, mivel ,, . . . a nádvágás, halászás, csikászás, s a téli marha legelés, a sertésnek való rét és kenderáztatásbeli beneficium elmúlt." 31 Karcag és Kisújszállás elöljárói bíráló megjegyzéssel emlékeztetik Kunhegyest a gátépítés előtti helyzetére: „viszsza kelletik tekinteni az elmúlt boldogtalan időkre, s meg lehet látni, hogy akkor volt a legsiralmasabb sorsa, amikor azon hasznokkal tetszés szerint élt" — hangzik a bírálat. 3 ' A természet szerencsétlen játéka folytán, 1790-ben és 1794-ben, addig soha nem tapasztalt „rettenetes" szárazsággal kell megbirkózni a néhány évvel korábban még árvizek miatt kesergő nagykunságiaknak. Sok szűkölködő hogy „háza népét a éhen hálástól megmentse" eladja földjét, jószágát, ingóságait. A kisújszállási szegénység pl. „ . . . amelynek teljességgel élelemre valója, sem semmiből reménysége nints ... a réten ásott gyökérrel él" — állapítja meg 1791 febrárjában az elöljáróság.'" A Mirhó-gát fokozatos megerősítésével az ideiglenes, vagy állandó jellegű mocsárvilág növényzetével együtt lassan visszaszorul és a Nagykunság „zsomhokos", „székes" és „nem kaszálónak való" földjébe belehasít az eke. Gyors ütemben teret hódít a földművelés. A nincstelen szegények pedig azon siránkoznak, hogy „mivel már a nád termő rétekről a vizek elszoríttattak nintsen reménység ahhoz, hogy mostanában bőv tűzrevaló teremjen." A vízre szomjazó fekete földek kiterjedésével egyre becsesebb, féltve őrzött darabkává zsugorodik a zizegő nádrengeteg, s egy letűnőben levő életforma romantikus jelképévé magasztosul. A mirhói gátépítés jelentősége több vonatkozású. 34 Eredményeként megváltozott a nagykunsági táj arculata és a vizekhez alkalmazkodó életforma. Szabadabb teret nyert és fokozottabban előtérbe helyeződött a földművelés. Elősegítette a társadalmi differenciálódást és a munkamegosztás fejlődését. Új problémaként felmerült a kevés csapadéka, időnként aszályos, de bő napfénytartamú vidék öntözésének megoldása és a terméketlen talajok javításának szükségessége. A megoldáshoz való közeledést jelenti a hajdani Mirhógát közvetlen térségében épülő vízlépcső és öntözőrendszer, a „Tisza II". Aszállyal árvízzel örökös harcot vívó rég elporladt nagykun parasztok utódainak ezzel megadatik a lehetőség: a természet erőit a maguk javára okosan hasznosítani. Szabó Lajos a2 Uo. 33 Szii„ Kj., Tj. 1791. II. I. 107. sz., ill. II. 5. 111. sz. "Megjegyzés: Kissé túlzott az az álláspont, mely a mirhói gátépítés tényéiiak k'jzvitisn tir saclalmi kihatását hangsúlyozza. (Kiss G., 1959, 35.). IRODALOM GYÖRFFY István 1955 Nagykunsági krónika. Budapest Kiss Géza 1959 Kisújszállás története a 18. század végéig. Szolnok KORMOS László 1967 Kunmadaras fejlődéstörténete a termelőszövetkezeti községgé alakulásig. Szolnok NAGY KÁLÓZI Balázs 1943 Jászkunsági reformátusok leköltözése Bácskába II. József korában. Budapest Soós Imre 1858 A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században. Eger 1958 a) A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon (1711—1770). A Damjanich János Múzeum Közleményei. Szolnok SZABÓ Lajos 1966 Szegények és tanácsbeliek ellentéte Kunhegyesen a XVIII— XIX. század fordulóján. Szolnok megyei Múzeumi Adattár. Szolnok 1969 Kisújszállás népének küzdelme „életének jobb móddal való folytatásáért". (In: Fejezetek Kisújszállás történetéből). Szolnok SZÁNTÓ Imre 1952 A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása, a parasztság nagyarányú kisajátításának kezdetei. (In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711—1790). Budapest SZILÁGYI Miklós 1966 Adatok a Nagykunság XVIII. századi néprajzához. Szolnok megyei Múzeumi Adattár. Szolnok 157
