Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Dorogi Márton: Sárréti és nagykunsági adatok a kacagány viseletről
10. Juhbőr kacagány farokkal. (Toldy Miklós vitézi élete és szomorú halála. írta: Tatár Péter, Pest, 1869.) kacagányát már lehúsolták, kitörték, hogy puhább legyen, így jobban takarta a testet. Ezeknek igazi mesterei a hagyomány szerint a juhászok voltak, akik igen jól értették a bőr kimunkálásának módját. Jellemző erre egyik adatom: „Biharnagybajomban kb. az 1880-as évek elején nevezetes öreg szűcsmester volt Domokos Pál. Azt mondják, hogy mindenféle bőrruhát, ködmönt, nadrágot tudott remekelni. Úgy állt az az emberen, mintha vele született volna. Egyszer elment hozzá egy jó gazda, hátibőrt akart vele csináltatni őszire, szűr alá. Az öreg mester megvakarta a fejét mondván: „Csinálnék én örömest, de hát ehhez én nem értek! Hanemhát. . . Ismeri gazduram Csák juhászt, mármint az öregebbiket ? — Hát hogyne ismerném! — Akkor nincs semmi baj. Az érti a módját. Csinál az gazduramnak olyan hátibőrt, hogy gyönyörűsége telik benne." Ez az anekdotikus történet mintha azt bizonygatná, hogy a mester nem szívesen vállalta e primitív ruhadarab készítését még szakszerűen kidolgozott bőrből sem. Mint mondták, nem kisebbítette vele a mesterségét. Bár ez inkább csak rátarti és városi szűcsökre vonatkoztatható, akik bőviben voltak az igényesebb, jobban fizető munkának, hiszen éppen egy biharnagybajomi szűcs, Bundavarró Nagy Károly említette, hogy csinált hátibőrt szakszerűen készített anyagból. Talán éppen az ő kezemunkája volt az ugyancsak bajomi Cseh Károly rektor úr kacagánya is. Az öregek emlékezetében maradt fenn, hogy hűvös őszi időben egy viseletes, ócska kacagányt vetett a hátára és úgy üldögélt a katedrán, míg a klasszis kemencéjét be nem fűtötték. 15 A szűcsök árjegyzéke nemigen foglalkozik kacagány ok készítésével, csak az 1793. évi debreceni limitáció említi: ,,háti báránybőr kikészítése 2 kr." 16 15 Szűcs Sándor szíves szóbeli közlése. "Kiss L., é.n. 12. II. Paraszt kacagánnyal. 1797. 142
