Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Selmeczi László: Adatok és szempontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok megyében

majdnem teljes összegyűjtésével, a temetkezés módját nagy valószínűséggel meg lehetett állapítani. Kunszentmárton-Jaksor érpárt: — 1967-ben a Zalka Máté Tsz területén, a Szolnok—Szentes vasútvonal jobb oldalánál, Kunszentmárton-Jaksorérpart vasúti megállóhelytől mintegy 200 méternyire lévő szárazér partján agyagkitermelés közben Kis SÁNDOR tsz-tag sírra bukkant. A sírban talált leleteket eljuttatta TTJRCSÁNYI ISTVÁN nyugalmazott pedagógusnak, aki azokat beszállította a Damjanich Múzeumba. A csontmaradványokat a sírleletet elsőként kivizsgáló KAPOSVÁRI GYULA, megyei múzeumigazgató gyűjtötte össze, egyben elvégezte a sírlelet elsődleges hitelesítését. A megtaláló Kis SÁNDOR többszöri kikérdezése után a sírt a következőkben tudtuk rekonstruálni. Aknasír volt, mélysége kb. 100 cm. Tájolása: Kelet-Északkelet—Nyugat-Délnyugat. Az előkerült váz eredetileg háton fekvő, nyújtott volt. Koporsó nyomait nem lehetett megfigyelni. Régészeti leletek: 1. A koponya mögött baloldalt kengyelpár. A kengyel ívelt talpalójú, nagyjából kör-alakú forma, füle nem külön tagolt a kengyel testétől. Talpán hosszanti borda fut végig. M: 12,1, ül. 12,5 cm. 2. Ugyanott karikás csikózabla. Szár H: 9,5 -\- 9,8 cm. Karika A: 5,3 cm. 3. Ugyanott hevedercsat. Csak a nagyméretű csattüske került elő. H: 7,3 cm. 4. Ugyanott vascsat. A sír feldúlásakor elveszett. 5. A medeneetájon vascsat. H: 4,3; Sz: 4,8 cm. 6. A bal alkartól húzódva a bal lábcsontok mellett kétélű kard. H: 114,6 cm. Vércsatornájában kétoldalt vörösrézzel tausírozott címerpajzs. Egyik oldalon négysávos Árpád-címer, másik oldalon rovásjeles család jegyes címer. A régészeti leletekből és elhelyezésükből megállapíthatóan a Kunszentmárton-jaksorérparti sír lovassír volt. A temetkezés típusa — jelképes lovastemetkezés. A halott mellett csak a lószerszámot temették el, s bár maradványai nem maradtak, minden bizonnyal a nyerget is. A sír egyetlen datáló értékű lelete a kétélű kard. Markolatgombja élére állított korong. Maga a kardtípus a 13. század utolsó harmadában kerül forgalomba.

11 Ezt látszik bizonyítani a címerpajzs formája is. A kardot az eltemetett, mint hűbéres kaphatta valamelyik számbajöhető Árpád-házi királyunktól. Lehetséges életkorát figyelembevéve, a sír földbe kerülését a 13. század utolsó, a 14. század első negyede időhatárok között rögzíthetjük. Homok-Ovirághegy: a sírt 1969-ben dúlták fel homokkitermelés közben. A lelet egyik megtalálója ŐZE JÁNOS, lakását (Homok, II. út 42.) a lelőhelytől csupán egy kocsiút választja el, azzal szemközt áll. A leleteket a Damjanich Múzeumba SZLANKÓ ISTVÁN, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum igazgatója juttatta el. Leletkivizsgálással a megtalálást követő napon a leletkörülményeket hitelesítettük, a leleteket, valamint az antropológiai és állatcsontmaradványokat összegyűjtöttük. A sír aknasír volt. 280 cm mélységből került elő. Tájolása: Ny—K 100—105°. A háton fekvő, nyújtott váz jobb oldalán feküdt felszerszámozott lova. A lócsontmaradványokból teljes lóvázra következtethettünk. Koporsó nyomait nem lehetett megfigyelni. Régészeti leletek: 1. Karikás csikózabla. A ló koponyájánál került elő. Szár H: 9,2 + 10,2; karika Á: 5,6 cm. 2. A ló lábcsontjainál kerültek elő a kengyelek. M: 12,7, ül. 13,5 cm. A kengyelek formailag megegyeznek a Kunszentmárton-jaksorérparti sírban talált kengyelekkel. A kengyelek szárát kovácsolt plasztikus bütykök díszítik. 3. Hevedercsat. A sírt feldúlók elvesztették. 4. A medencetájékon vaskés, két töredékben. H: 17,5 cm. 5. A koponya alatt és a mellkason ezüst lánc 74 cm. hosszú, drótszálakból font sodrony, két végét henger alakú tubus zárja le és óvja a felbomlástól. A két tubus fülecseihez bőredényt utánzó nyitott bulla illeszkedett. A sírleletet a temetkezés módja és a régészeti leletek, elsősorban a kengyel alapján, a 13. század vége, 14. század vége időhatárok között datálhatjuk. Mindkét magános lovassír egykori kun szállásterületen került elő. Kunszentmárton közelében ugyan nem tudunk kun településről, de a sír közelében több halom is van, ezek közül az egyik, a környék legmagasabb halma, Kötöny halom nevet visel.

12 Homok ma vasúti megállóhely Tiszaföld vár mellett. Maga a terület Tiszaföld vár szőlője. A helynév, a hódoltság ideje alatt elpusztult, egykori kun település, Homokszállás nevét tartotta fenn. Homok"WAGNER E., 1966. 146. 12

KAKUKM.,1965., 38. 107